Párizs, szeretlek!

Kifejezetten jó film, amit négy vagy öt részletben néztem meg. Nem azért, mert olyan rossz, hanem mert a legtöbb epizódot emészteni kell. Idő kell, míg leülepszik, és megérti az ember. Voltak gyengébb, és voltak egészen ütős részei, de összességében egy remek film, amit kár lett volna kihagyni. 8/10

Remek rendezők remek kisfilmjei egy csokorban - ez a Párizs, szeretlek. Központban a szerelem és a szeretet: vámpírok, elvált házaspár, gyermekét elvesztő anya, színészpalánta, bébiszitter szívében lakozó érzelem jelentése, megnyilvánulása pár perces képkockák sorozatában. Szép és megható. És elgondolkodtató.

Nagyon izgalmas egyveleg és milyen érdekes, hogy néhány perc alatt is körvonalazódni tud egy történet, mondanivalóval, csattanóval, mindennel. Nekem a vak srác és Natalie Portman története tetszett a legjobban.

Remek szórakozás volt, és kiváló színészek szerepeltek benne. Nem minden részt találtam egyformán élvezetesnek, de a koncepció összességében nagyszerű. A 17 év se telt el nyomtalanul, az az epizód, amiben Zsákos Frodó a vámpírlánnyal kavar, ma már előcsal a nézőből egy elnéző mosolyt, pedig akkoriban nagy durranás lehetett ez a sötét monokróm a vér színével kiegészítve (egy évvel korábban készült ugyanezzel a képi világgal a Sin City). Néhány epizód viszont állati jó volt, például a Coen nővérek metrós jelenete Buscemivel.