Egy különc srác feljegyzései

Aki volt kamasz, az együtt tud lenni ezzel a filmmel - olyan kamaszfilm, ami szépen felteszi sorjában azokat a kérdéseket, amiket egy serdülőkorú ember újra meg újra. Nyilván ettől válik talán nézhetetlenné más generációk számára, de aki szereti a coming of age történeteket, annak nem lesz vele baja.

Ez egy olyan film, ahol nem mondanak ki mindent. Aprólékosan felépített a története és sok helyen a nézőre hagyják a történet pici eleminek összeillesztését.

Még a megjelenése után megnéztem a filmet és első látásra nem tett bennem mély benyomást. Aztán mégis csak izgatni kezdett a történet (talán azért is, mert sokan a modern Zabhegyezőként gondolkodnak róla) és elolvastam a regényt. Most, hogy másodjára... Több is újranéztem a filmet, azt kell, hogy mondjam, nem ad komplex élményt a regényhez képest. Ugyanis a könyvbéli történet legfontosabb csattanóját (nevezetesen Helen néni és Charlie történetét teljesen felszínesen, már-már elmaszatolva kezeli). A könyv elolvasás nélkül egy teljesen más történetet kapunk a filmben, csupán olvasva derül ki mennyivel összetettebb a sztori problematikája. Ez az egész azért is érdekes, mert egészen a végkifejletig egy teljesen könyv hű ábrázolást kapunk, nagyon jól visszaadja a zenékkel és a szimbolikus jelenettel a hangulatot, azt is jól mutatja be, hogy itt bizony nem olyan tinédzserekről van szó, akiknek az a legnagyobb problémájuk, hogy nem tudtak felkészülni a matek dogára, s így egy sokkal komolyabb tini filmről van szó, mint ahogyan azt sejteti magáról. A végéért kár, de azért megéri rászánni az időt. Aki pedig a mögöttes tartalmakat is érteni akarja, az olvassa hozzá a könyvet.

Egyedül Emma Watson jelentett üde színfoltot számomra a filmben. A film többre volt hivatott. Személy szerint ez az film nem igazán tetszett. Semmi olyan nem volt a filmben ami igazán megfogott volna.