nagynesze

Szerintem minden tinédzsernek jut egy szívszorító, megindító mű az életében. Vegyük csak az én koromból származó Szerelmünk lapjait. A 2010-es évekre minden bizonnyal a Csillagainkban a hiba jelentkezett be ezért az elismerő rangért. A film a legszőrösszívűbb nézők könnycsatornáit is garantáltan megfakasztja, méghozzá giccses túlzás vagy idétlen klisék nélkül. Ez csak még közelebb hozza a tapasztaltabb filmnéző felé (is) az alkotást. Az elgépiesedő, modern kor fiataljainak attitűdjéhez is passzoló előadásmód pedig a tiniket nyeri meg. Természetesen mindezek a minőségi és megfelelő mennyiségű humor, a mély gondolatok és szerethető főszereplők nélkül mit sem érnének. Must see!

Marvel után Marvel! – mondta Mardel. Hát, amúgy ez tényleg vicces, mert ilyen a világon nincs, hogy két ilyen minőségi szintű, szórakoztató és innovatív képregényfilm kerüljön ki egy év terméséből. Tehát X-Menék újra jelentkeztek, mégpedig Bryan Singer közreműködésével, aki frissességet lehelt az X-történetbe azzal, hogy eljátszadozott holmi térrel és idővel! Ennek köszönhetően olyan varázslatos hangulatot teremtett, amelyben többen között virágos ingben láthatjuk Farkast, méghozzá az 1976-os évből.

Történelem óra vámpírokkal? Naná! Mégsem fújt ki a vámpír téma a filmvásznon. Jim Jarmusch olyan érett gondolkodású filmet tett le az asztalra, amely a műfajon belül hiánypótló volt. Gótikus hangulatot idéző színek és képek; gyötrelmesen gyönyörű hangok és dalok; szuperlaza és szupertehetséges színészek viszik tovább a minőség felé a filmet. De az igazi erénye a külcsínyen kívül belső egyedisége, tanulsága és eddig még ki nem aknázott cselekménye. A lassú alkotás időnként túlzásba viszi a merengést, és ez kihat ugyan a fogyaszthatóságra, de kárpótol minket mindaz, amit felsoroltam az imént. Vedd véresen komolyan ezt a kijelentést: A Halhatatlan szeretők-et muszáj látni!

Ez egy western lesz! Kiáltottam fel örömömben, mikor a filmről mit sem tudván előrehaladtam pár percet a cselekményben. Ausztrál atmoszféra, gyönyörűséges totálképek, kitűnő főszereplők (Guy Pearce, Robert Pattinson) és hullámzó történetvezetés jellemzi az Országúti bosszú-t, de nem csak ebből nyeri az erejét. Nagyon elnyerte a tetszésemet a badass szövegkönyve, mely tökéletesen kompatibilis a hangulattal. Az adott műfajban meglepően eredeti filmet látni érdemes! (Külön meg kell említenem, hogy a film első pár perce és a záró pár perce egész egyszerűen tökély, majd meglátjátok!)

A Llewyn Davis világa nagyon meggyőzően mutatja be a 60-as évek Amerikájának zenei szféráját, vizuálisan és zeneileg szinte tökéletes. Egy okosan megrendezett viccesen szomorú filozófiai dráma, amit mindenképpen érdemes megnézni, de csak miután kellőképpen ráhangolódtál. Ha még nem láttál Coen filmet, akkor előfordulhat, hogy lassúnak és helyenként unalmasnak is fogod tartani, ezért inkább egy esős, vasárnap délutáni filmként tervezném be.

Szedd össze a keserves és szánalmas életed padlón heverő darabkáit és élvezd, amíg csak lehet! Élj annak, amit szeretsz és azzal, akivel szeretnél! Valami ilyesmi üzenete lehet a Szerelem hangszerelve c. filmnek. A számos módon elrontható történetet ízléses és érett rendezéssel mutatja a rendező. Ezt pedig meg kell becsülnünk a mai romantikus vígdrámák giccses és klisés világában. A film két lélek egymásra találásáról is szól, eszméletlenül élvezetes hangok és zenék kíséretében. Talán az utóbbi tényező a legélvezetesebb tulajdonsága.

Nem kétséges, hogy egy filmtörténelmi jelentőségű alkotásnak illik szerepelnie minden hasonló listán, de egy átlagnál jobb jelzőnél nem tudok dicsérőbbet ráaggatni, mert rendkívül vontatott volt. Persze tény, hogy nagyon nehéz lehet egy 12 éven át forgatott anyagból igazán érdekes filmet kihozni. Művészi? Igen! Mély értelmű? Igen! Szórakoztat? Hááát… Nincs bonyodalom, nincs tetőpont, egész egyszerűen csak haladunk az idővel. A dokumentumfilmszerű Sráckor tehát egy hosszas, egyedülálló, rendkívül tanulságos és sajnos sivár módon életszerű alkotás, ami jókora ráhangolódást igényel.

A Parker egy tipikus Statham-tömegmozi és ennyi. Egyszer meg lehet nézni bárkinek (bár, ha nem Statham játszotta volna a főszerepet, akkor már bizonytalanabb lennék), főleg azoknak, akik kedvelik az ilyen fajta filmeket.

Egyszerre gagyi és izgalmas ez a B-kategóriás film, de ha kicsit eltekintünk a minőségétől, akkor rájövünk, hogy alapvetően jól szórakoztunk, egyszer nem volt vétek megnézni.

A tájképek, épületek, szóval maga a jövőbeli, sivár képek megalkotása: 10+! De könyörgöm, ne ezzel csináljunk már mozit, sci-fi-t. Az alapvetően attraktív Feledés feledhetővé vált...

Különös. Drámai. Ötlettelen. Nem egy nagy mozifilm, de egy délutánra/estére megteszi, ha szeretnél egy kicsit pihenni, de mégse aludni. Érdekes atmoszféra jellemző rá.

Egy kicsit böngésztem a film után és észrevettem, hogy több fórumozó is kijelentette: “többet vártam…” Ilyen volt példának okáért az egyik kedvencem: „az ötlet lehetett volna életszagúbb is, így olyan, mintha egy UFO börtönből szöknének meg.” Ez mindenképpen feltűnő és igaz, de én ez és más hasonló logikai kérdések mögött azt vélem felfedezni, hogy A kocka kitalálói inkább ránk, azaz a fantáziánkra bízzák az rejtélyek és az elsőre értelmetlennek tűnő dolgok feltárását, elemzését. Töprengésre, gondolkodásra késztetnek, ami rendkívül szuper, bár többen nem vették ezt a szándékot észre, ami miatt nekik éppen unszimpatikus. Ők azok, akik azt mondják: ez unalmas, pedig csak arról van szó, hogy ne... több»

Kaptunk egy rendkívül szellemes, alapvetően kreatív és látványos akció-vígjátékot! Viszont minden mást már több alkalommal is láthattunk: sablonos karakterek és motiváció, gyenge főgonosz, átlagosnak is csak jófejségből mondható női szereplő, megszokott történetvezetés.

Az új direktor, James Wan érezhetően felpezsdítette a dolgokat. Felhasználta az eddig jól bevált hajszákat és bunyókat, de csak alapként. Olyan extrákat dobott rá, melyek átlagon felülivé tették a befejező(?) epizódot.

Az ilyen filmeknél sokszor elmondható a tény, hogy sablonokra épül, amik általában nem nagy változtatásokon esnek át a történetszálakat tekintve. Ez részben erre a filmre is igaz, de sikerült sok olyan elemmel is kikerekíteni a történetet, ami üde színfoltot hozott az alap történetbe.

Jason még mindig bitang kemény, de most már végérvényesen kijelenthető, hogy a tucattermékeivel az “A” és a “B” akció-filmsztárok kategóriájának vékony mezsgyéjén táncol. A rengeteg Statham-akció a minőség rovására megy. Az elmúlt 3 év alatt 7(!) másfél órás zúzdát szállított a szállító. A film működik.

Egy film, ami már a trailerében sem tagadta, hogy mi akar lenni. Egy film, amiben a nyers, de mégis jól megkomponált akció dominál, és szinte egy percre se áll meg. Egy film, amiben Keanu Reeves újra feltűnik és rendet rak, és…