nagynesze

A főhős, Denis Lavant páratlan alakítást nyújt ebben az embert próbáló szerepben, ami végül is szerepek összessége. Egy szerepet is nehéz eljátszani megfelelő mélységgel, de ő vagy 10-11 karaktert is elbírt a vállán. Az ezek megformálásához szükséges (saját készítésű) maszkjai is remekül sikerültek. Edith Scob, tökéletes választás volt a sofőr szerepére, aki nagyszerűen került harmóniába a maszkmesterrel.

A film felépítése egyben van és részben meglepő, de nem akarok részleteket elárulni, hiszen azt szeretném, hogy ti is meglepődjetek. Fontos megjegyezni, hogy egy hosszú filmről van szó, de egyik rész sem tart addig, hogy már másfelé nézelődnél vagy fészkelődnöd kellene a vontatott unalom miatt. Ez nagy erény.

Gyönge film. Megint a folytatás/reboot/remake kategória..., amiből elegünk van és ráadásul most még az alap, átlagos szintet sem hozta a G. I. Joe. Az első filmhez képest fele olyan jó.

A javarészt lebilincselően izgalmas történet legfőbb hibája, hogy elnyújtott és szájbarágós, hogy mindenki megértse, ezt viszont sokan nem tolerálják, és azért ebben – minden nagyképűséget félretéve – van valami, hiszen a film majd 2.5 órás, indokolatlanul… Meglátásom szerint 2 óra elegendő lenne. Nagyon tetszett az az ötlet, hogy meg merték mutatni a nézőnek, mit is jelent egy kemény, militáris diktatúra. Cselszövés, elnyomás, erőszak, kivégzésekkel történő félelemkeltés. Ez nagyszerű része volt a filmnek.

Mindent el akar mondani, mindent el akar túlozni és mindezt egy 179 perces moziba sűrítve. Értem, hogy életrajzi film, de akkor is… Jordan Belfort tőzsdealkusz –> tőzsdeügynök fényűző életét csodálhatjuk, melyből a legnagyobb tanulság, hogy vannak olyan emberek, akiknél a pénz, és/vagy drog, és/vagy alkohol, és/vagy nők sosem elég. Esetünkben az ’és’ kötőszót használjátok! Ez a srác 26 évesen heti 1 millió dollárt keresett…, ami lenyűgöző lenne, ha nem korrupcióval, illegalitással és átverésekkel szerezte volna tekintélyes bérét.

Közepes vígjáték. Akadnak benne túlerőltetett, túlgondolt részek. Számos vicces jelenet, de azért meglehetősen sok vaktöltény is. A filmet nem tudják maradéktalanul kitölteni a főszereplők. Helyenként unalmas, helyenként pedig meglepően és üdítően humoros. Az Apatow-féle felesleges és túlzó módon beadagolt káromkodás is jelen van, de még tűréshatáron belül.

A történet, amit már láttunk feldolgozva párszor. Most egy újabb próbálkozás, ezúttal Ridley Scott elképzelése alapján. Christian Bale, mint Mózes, a 10 csapás (talán sose volt még ilyen látványosan ábrázolva). Kissé vontatott, ez a baj vele.

Összességében megint elmondható, hogy remek Hunger Games részt kaptunk, akkor is, ha sokan a záró epizód két részre szedése miatt nem értettek egyet. Ez már dráma, amire szükség van, nem pedig szimpla öldöklés és akció. Persze, ha most ezt részt kéne górcső alá vennem, és az előnyét kellene megfogalmaznom, az az, hogy még jobban kiéheztet a fináléra, amit már most érződik, hogy nem is akármilyen lesz!

A könyvet olvasva azt mondhatom, hogy az árnyéka lett ez a film. A szereplők viselkedése logikátlan, és csak azért értem, mit miért tesznek, mert emlékszem rá a könyvből. Ez a doboz dolog is nonszensz. Ráadásul jó pár karakter szépen el lett nyomva, lásd Christina, Marcus és Tori. Kate Winslet pedig az arcunkba lett nyomva. Rajongóként csalódás.

Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit fantáziálgatni és utazni akar a képzeletében, de nem szabad sokat várnotok, mert akkor kizökkenhettek az álomvilágból. Hullámzó és látványos mű.

Először is kiemelném a rendezőt, Peter Jacksont, aki nagyon nagy figyelmet szentelt (hála az égnek) a részleteknek, ismét. A LOTR-ben sem csalódtak nagyot a könyvet olvasók, és úgy gondolom a sztori ferdítéseken kívül a Hobbitban sem lehet nagyot csalódni. Gyönyörű képi megvalósítások, nagylátószög mindenhol, fergetegesen nagy felbontású felvételek végig. (3D-nek készültek a felvételek.) Profi vágás, nagyszerű fotós, produceri és Unit munka…

A film elején egy akkora, de akkora poént lőnek le öt perc alatt, hogy az már fáj. És jogosan kérdezhetjük; Ez mi volt? Minek? Komolyan?? Teljesen érthető felháborodással. Sitt-sutty, elintéztük, ennyi, vágás! A film körülbelül második negyedénél mondtam azt, hogy na, valami érdekes. Mint az előzetesben is benne van, megjelennek a régi arcok, és itt a látvány, ahogy kell, a helyén van, a történet is, úgyhogy itt várhatnánk, hogy elkezdődik a film lényege. De nem! Pedig úgy tetszett film ezen része… A régi alakok bezárják a kört, megmutatkoznak mégis mások, és olyan feelinges az egész. De…

A feelgood, sellyourself & carpediem sorozat már az alapsztorijával egyből leveszi a nézőt a lábáról. A társadalomkritikát sem sajnálja ki. Üdítő és kerüli a kliséket. Egyszerűen szuper.

A forgatókönyvírók nagy fantáziával vannak megáldva; a jelenetek, szövegek, poénok, hatáskeltés, na meg az események is a témának megfelelő alázattal és elég intenzitással vannak előadva. De hogy egy kicsit a rossz oldalakról is beszéljek… Néha látszik, hogy a jelmezekből kisajnálták az anyagot, a bőrruhák inkább vastag szövetek, eláznak, csálék, bár ez direktnek tűnik, úgyhogy nem baj.

Sok tech-őrült elkészíti az első laptopot. Az első hordozható számítógépet hét kilogramm alatt. Most komolyan, hogy lehet valaki már ennyire informatikarajongó, hogy ilyen sorozatot készít? Természetesen nincs bajom a témával. A megformálással már annál inkább, de még így is jó kis sorozat ez.