Senki sem látta, hogy eljöttünk

Bár a történet kitalált, a sorozatot egy valós gyermekrablás ihlette. Az 1960-as években játszódó esemény Tamara Trottner valós történetén alapul. Tamarát és a testvérét elrabolta az apjuk egy szorosan összetartó, gazdag mexikói zsidó világban, ahol a hatalom és a pénz mindenek felett áll. Az adaptáció a valós történetnél drámaibb verzió, ami érthető a filmes műfaj feszültsége, az izgalmak és rejtélyesség fokozása érdekében. Az előzetes már jelezte, hogy egy újabb érzelmi hullámvasútra kell felülnünk, hiszen keserűséget, félelmet, szívfájdalmat kell átélnünk, ahogy a gyerekek krízisét, az anyjuktól való elszakadást követjük nyomon. És valóban, a sorozat nyers és érzelmes történet, lassú fordulaton haladó pszichológiai thriller a családi viszálykodásról. Az őszinte hangvételű epizódok végén akaratlanul is tovább pörög az agyad, állást akar foglalni az adott szituról, vagy éppen megkérdőjelezi saját érzéseinket. Említést érdemel az a vizuális orgia, amit Mexikóváros, Párizs, Olaszország vagy Dél-Afrika képei okoznak, szóval az operatőr sem volt kezdő. A „Senki sem látta, hogy eljöttünk” egy tartalmas, elgondolkodtató sorozat, egy emberrablás, egy túlélési történet, ami megmutatja, meddig mehet az ember a szeretetért és mennyit veszíthet közben.