2026.03.06 19:36 Artemisia Olvasottság: <100x
0

Öreg ember nem vénember

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt Felix Herngren rendezésében készült, és Jonas Jonasson azonos című regényének adaptációja. Egy különös hangvételű kalandvígjáték, amely egyszerre épít abszurd humorra, történelmi szatírára és egy klasszikus „road movie” narratívára. A film látszólag könnyed története mögött azonban egy sajátos világlátás és irónia húzódik meg, amely a 20. század történelmének groteszk újraértelmezésére vállalkozik.

A film főhőse, Allan Karlsson (akit Robert Gustafsson alakít) a 100. születésnapján megszökik az idősek otthonából. Egy impulzív döntés következtében egy bőrönddel együtt indul útnak – amely történetesen egy bűnbanda pénzét tartalmazza. Innen indul a film jelen idejű cselekményszála: Allan különféle véletlenek és félreértések során furcsa társaságot gyűjt maga köré, miközben menekül a bűnözők és a rendőrség elől.

Öreg ember nem vénember

A film narratívájának sajátossága azonban a párhuzamos szerkezet. A jelenben játszódó kalandtörténetet rendszeresen megszakítják visszaemlékezések Allan múltjára, amelyek során a néző végigkövetheti a karakter életét a 20. század legfontosabb történelmi eseményein keresztül. A film egyik fő humorforrása éppen az, hogy Allan – teljesen véletlenül és különösebb szándék nélkül – kulcsszereplővé válik számos történelmi epizódban.

A film egyik legerősebb eszköze a történelem ironikus újraírása. Allan élete során találkozik olyan figurákkal, mint például Truman vagy Sztálin, sőt a történet szerint közvetve szerepet játszik az atombomba kifejlesztésében is. Ezek a jelenetek nem a történelmi hitelességre törekednek; inkább groteszk humorral mutatják be, mennyire abszurd és kiszámíthatatlan a történelem.

Ez a narratív stratégia erősen emlékeztet a Forrest Gump szerkezetére, ám ez a svéd film jóval cinikusabb hangvételű. Míg a Forrest Gump inkább nosztalgikus és érzelmes, addig Allan története hidegebb, ironikusabb perspektívát képvisel: a világ nagy eseményei véletlenek és ostoba döntések láncolataként jelennek meg.

A humor gyakran fekete és abszurd: robbanások, véletlen halálesetek és groteszk helyzetek sorozata kíséri a főhős életét. Allan filozófiája – „a dolgok úgy vannak, ahogy vannak, és lesznek, ahogy lesznek” – jól tükrözi a film fatalista világlátását.

A film egyik legnagyobb erőssége a karakterek furcsa, már-már karikatúraszerű világa. Allan maga szinte passzív figura: nem kezdeményez, nem akar nagy dolgokat véghez vinni, mégis folyamatosan a történelem és a kalandok közepén találja magát.

Robert Gustafsson alakítása különösen figyelemre méltó, hiszen a színésznek egy százéves ember fizikai és mentális jelenlétét kell megformálnia úgy, hogy közben a karakter humorforrás is maradjon. Játéka minimalista: Allan érzelmileg visszafogott, szinte rezzenéstelen arccal reagál a legabszurdabb helyzetekre is. Ez a fajta komikum jelentősen hozzájárul a film humorához.

A mellékszereplők – Allan útitársai a jelenkori történetszálban – szintén groteszk figurák, akik fokozatosan egyfajta különös „családdá” állnak össze. Bár a karakterek nem különösebben mélyek, a film tudatosan a burleszk humorra épít, nem pedig a realizmusra.

A film egyik legérdekesebb kérdése az, hogy mennyire irányítjuk saját életünket. Allan története azt sugallja, hogy az életet sokkal inkább a véletlenek alakítják, mint tudatos döntések. A karakter teljes passzivitása – amely elsőre komikus – valójában filozófiai állításként is értelmezhető: a világ kiszámíthatatlan, és a túlélés néha egyszerűen abból áll, hogy sodródunk az eseményekkel. A film ezzel a szemlélettel a történelemről is sajátos képet ad. A nagy politikai vezetők és világpolitikai események ironikus, gyakran groteszk formában jelennek meg, ami relativizálja a történelem nagy narratíváját.

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt egy különleges hangulatú film: egyszerre kalandtörténet, történelmi szatíra és abszurd vígjáték. Nem a mély karakterdrámák vagy a realista történetmesélés híveinek készült, hanem azoknak, akik élvezik a burleszket, groteszk humort és a történelem ironikus kifordítását. Legnagyobb erénye az, hogy egy sajátos életfilozófiát közvetít: a világ gyakran kaotikus és irracionális, de talán éppen ezért érdemes könnyedén venni. Összességében egy szellemes, rendkívül eredeti film, amely a humor eszközével reflektál a történelem és az élet abszurditásaira.

kaland | vígjáték

Allan Karlsson (Robert Gustafsson) lassan betölti a százat, a nyugdíjas otthon pedig serényen készülődik a nagy ünnepre. Épp csak az ünnepeltet hagyja hidegen az egész, inkább... több»

0