Az utolsó viking

Család, barátok, traumafeldolgozás. Számomra ezekről szólt a film. Anders Thomas Jensen rendező karakterei most sem mások, mint a korábbi filmjeiben, most is valami különlegest kapunk tőle a figurákon és a történeten keresztül. A történet során úgy néz ki, hogy a börtönviselt fivér a "legnormálisabb" a többi szereplő közül, de ahogy halad előre a film, úgy látjuk meg az ő sötét foltját, amelyet elfojtott magában. Milyen jó, hogy ott van vele a testvére, aki nélkül nem tudná felszínre hozni ezeket a szörnyűségeket. A film rengeteg komikus helyzetet halmoz jelenetről jelenetre, és minden szereplő cipel magával egy kis különcséget, de ezek a tökéletlenségek alkotnak mégis egy egészet, és így érezhető teljesnek a történetük.

Nagy meglepetés volt számomra ez a film, pusztán amiatt is, hogy most már végleg bebizonyosodott számomra, hogy Madds Mikkelsen bármilyen szerepet el tud játszani. A film stílusa egyszerre abszurd és fájdalmas, az egyik pillanatban nevetünk, aztán eg... Többyszerűen beáll a csend, mert rájövünk, hogy a karakterek fele mindig valami mélyebb réteget rejt magában. Persze messzemenően nem tökéletes a film. Néha amolyan "sokat markol, keveset fog"-érzés megvan, emiatt pedig nehéz minden pillanatban türelemmel követni a cselekményt.

Aki megnézi, az gondolom tudja, hogy mire kell számítania a rendezőtől. Én általában nagyon bírom, a Fattyú és Az igazság bajnokai is 10/10, de mostanra megelégeltem, hogy minden filmjében nőket vernek és/vagy ártatlanokat bántanak. Ez a történet pedig konkrétan káros is szerintem. Vannak kiemelkedő pillanatai, a rendező kreativitását továbbra is díjazom, mert mindig felüdülés a sok hollywoodi sablonsztori után valami mélyebbet nézni. De ez a filmje nekem most mégsem jött át. Sajnálom, mert alig tudtam kivárni a premiert.

Az Utolsó viking (2025) egy igazi különc film, ami egyszerre vicces, furcsa és mégis elgondolkodtató. Már az első percekben látszik, hogy nem egy tipikus akciófilmet vagy vígjátékot látunk – inkább egy sajátos hangulatú, fekete humorral teli történetet, amiben Mads Mikkelsen és Nikolaj Lie Kaas nagyon jól működnek együtt. A kettőjük közötti dinamika az egész film lelke: az egyik karakter komoly és higgadt, a másik pedig teljesen kiszámíthatatlan, ami rengeteg vicces, de néha feszültséggel teli helyzetet hoz. A film humora sokszor sötét és abszurd, de ez az, ami igazán egyedivé teszi. A rendező stílusa is érezhető: a történet mögött van mélyebb jelentés, például arról, hogyan próbál az ember értelmet találni a múltban, vagy hogyan birkózik meg a bűntudattal és a veszteséggel. A látványvilág is jól illik a hangulathoz — a komor erdők, a furcsa jelenetek és a groteszk szituációk mind hozzátesznek az élményhez. Nekem tetszett, hogy a film nem próbál mindenkinek megfelelni. Inkább azoknak való, akik szeretik a különös, szokatlan filmeket, ahol a humor mögött mélyebb gondolatok is megbújnak. Összességében Az utolsó viking egy szórakoztató, mégis elgondolkodtató alkotás, ami egyszerre tud nevetést és meglepetést okozni.