Az utolsó viking

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egyedi és életszerű. A színészi játék nagyon jó volt, szép helyszínek. A kalapács az arcba nem illett bele a filmbe, és egyáltalán nem tartom valószínűnek, hogy ezt valaki túlélte volna, hanyagolhatták volna, de ennyi hiba talán belefért és ötletnek sem volt rossz a történet. Nagyon tetszett és bátran ajánlom!

Nagy meglepetés volt számomra ez a film, pusztán amiatt is, hogy most már végleg bebizonyosodott számomra, hogy Madds Mikkelsen bármilyen szerepet el tud játszani. A film stílusa egyszerre abszurd és fájdalmas, az egyik pillanatban nevetünk, aztán eg... Többyszerűen beáll a csend, mert rájövünk, hogy a karakterek fele mindig valami mélyebb réteget rejt magában. Persze messzemenően nem tökéletes a film. Néha amolyan "sokat markol, keveset fog"-érzés megvan, emiatt pedig nehéz minden pillanatban türelemmel követni a cselekményt.

Anders Thomas Jensen íróként és rendezőként is letette a névjegyét a skandináv film világában, de nemzetközi vizeken is kipróbálta már magát (megírta a Setét Torony forgatókönyvét). Korunk egyik legnívósabb dán színészével, Mads Mikkelsennel igencsak... Teljes kritika

Fantasztikus alakítások, nagyszerű film, kicsit fura is, de az nem baj. Mads Mikkelsen for President! De a többiek is jók voltak.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az "Az Utolsó viking" (2025) egy furcsán vonzó, svéd–dán film, amely már az első pillanatban sikeresen és magabiztosan ránt be a sajátos világába. A történet alapja egy elhibázott bankrablás, ahol eltűnik 40 millió korona; a főhős öccse, Manfred (Mads Mikkelsen) elásta a pénzt, majd Anker (Nikolaj Lie Kaas) 15 év börtön után szabadul, csakhogy nem tudja, hová ásta el a tesó azt a rengeteg pénzt. Innen indul a fekete humorral átitatott túlélőjáték egy erdei kis faház körül, ahol múlt és jelen brutálisan ütközik. A film nem finomkodik: véres jelenetek váltják egymást, köztük egy sokkoló pillanat, amikor egy metszőollóval levágják Manfred egyik ujját. Ez egyszerre groteszk, humoros, vicces és megdöbbentő, mintha a skandináv noir találkozna egy abszurd vígjátékkal. Nikolaj Lie Kaas alakítása karcos és emlékezetes, jól tartja össze a film dinamikája által diktált feszes tempót. Az összhatás kifejezetten szórakoztató: ideális popcorn, csokitorta, Coca-Cola mellé, miközben a film bátran kérdez rá bűnre, emlékezetre és megváltásra. Nálam 5/5 csillag.

Aki megnézi, az gondolom tudja, hogy mire kell számítania a rendezőtől. Én általában nagyon bírom, a Fattyú és Az igazság bajnokai is 10/10, de mostanra megelégeltem, hogy minden filmjében nőket vernek és/vagy ártatlanokat bántanak. Ez a történet pedig konkrétan káros is szerintem. Vannak kiemelkedő pillanatai, a rendező kreativitását továbbra is díjazom, mert mindig felüdülés a sok hollywoodi sablonsztori után valami mélyebbet nézni. De ez a filmje nekem most mégsem jött át. Sajnálom, mert alig tudtam kivárni a premiert.

Az Utolsó viking (2025) egy igazi különc film, ami egyszerre vicces, furcsa és mégis elgondolkodtató. Már az első percekben látszik, hogy nem egy tipikus akciófilmet vagy vígjátékot látunk – inkább egy sajátos hangulatú, fekete humorral teli történetet, amiben Mads Mikkelsen és Nikolaj Lie Kaas nagyon jól működnek együtt. A kettőjük közötti dinamika az egész film lelke: az egyik karakter komoly és higgadt, a másik pedig teljesen kiszámíthatatlan, ami rengeteg vicces, de néha feszültséggel teli helyzetet hoz. A film humora sokszor sötét és abszurd, de ez az, ami igazán egyedivé teszi. A rendező stílusa is érezhető: a történet mögött van mélyebb jelentés, például arról, hogyan próbál az ember értelmet találni a múltban, vagy hogyan birkózik meg a bűntudattal és a veszteséggel. A látványvilág is jól illik a hangulathoz — a komor erdők, a furcsa jelenetek és a groteszk szituációk mind hozzátesznek az élményhez. Nekem tetszett, hogy a film nem próbál mindenkinek megfelelni. Inkább azoknak való, akik szeretik a különös, szokatlan filmeket, ahol a humor mögött mélyebb gondolatok is megbújnak. Összességében Az utolsó viking egy szórakoztató, mégis elgondolkodtató alkotás, ami egyszerre tud nevetést és meglepetést okozni.

Az Európai Díjszezon keretein belül néztem meg hétvégén, bár nem vagyok otthon a dán komédia terén, egyet sem ismertem ezelőtt, de Az utolsó viking előzetese megfogott a két remek főszereplővel. A terem teltházas volt, és a filmet rengeteg nevetés kí... Többsérte. Jómagam az első fél órában nevettem rajta a legtöbbet. Később fokozatosan bukkannak fel a családi titkok (drámák), ahol megtudjuk, hogy Manfred (Mads Mikkelsen) miért vált azzá, ami. Szerintem néhány erőszakos jelenet groteszk és visszataszító lett (lásd: nők elleni agresszió), de külön csupán drámaként is megállná a helyét, nekem akkor is tetszett volna, mert komoly mondanivalóval bír. A nyitó- és zárójelenetben az a "mese", ami egy fiktív könyvből ered, nem nagyon tetszett, sőt inkább mellőzhető. 8/10

Család, barátok, traumafeldolgozás. Számomra ezekről szólt a film. Anders Thomas Jensen rendező karakterei most sem mások, mint a korábbi filmjeiben, most is valami különlegest kapunk tőle a figurákon és a történeten keresztül. A történet során úgy néz ki, hogy a börtönviselt fivér a "legnormálisabb" a többi szereplő közül, de ahogy halad előre a film, úgy látjuk meg az ő sötét foltját, amelyet elfojtott magában. Milyen jó, hogy ott van vele a testvére, aki nélkül nem tudná felszínre hozni ezeket a szörnyűségeket. A film rengeteg komikus helyzetet halmoz jelenetről jelenetre, és minden szereplő cipel magával egy kis különcséget, de ezek a tökéletlenségek alkotnak mégis egy egészet, és így érezhető teljesnek a történetük.

Anders Thomas Jensen rendezése/forgatókönyvírása, Mads Mikkelsen és Nikolaj Lie Kaas szereplése mindig garancia arra, hogy egy különleges filmélményben lesz részünk, még akkor is, ha egy kicsit ezek a filmek hasonlítanak egymásra. Megvan a maguk stíl... Többusa, akinek tetszett valamelyik, az már tudja, mire számíthat. Tetszett a sztori, szokás szerint jól és részletesen meg lett írva, hosszú időt fog át, és egy kerek egész lesz a végére. A szokásos infantilis stílus jellemző a filmre, de komoly drámai részeket is láthatunk, ahogy halad a film, úgy nő a feszültség és lesz egyre komolyabb a történet. Számomra maradandó élmények ezek a filmek, évek után is emlékszem rájuk, örök kedvenc az Ádám almái!

Itt? Mindenki! A látszat ellenére itt sem egy könnyed, dán komédiáról van szó, a fekete komédia áll hozzá közelebb, leginkább a rendező korábbi filmjére, Az igazság bajnokaira hajaz. A történet egyszerre szomorú és mosolyt keltő. Érdekesség, hogy ebben a filmben is játszik Nikolaj Lie Kaas és Lars Brygmann, de a szerepek felcserélődtek. Mikkelsen játssza a h*lyét és Kaas bújt az erős karakter szerepébe, bár Brygmann megmaradt itt is a h*lye karakter szerepénél, ezúttal nem kellett a nadrágját letolnia.

Erről a filmről csak jót lehet írni. Humoros, nagyon emberi és sokat lehet tanulni belőle. Nagyon tetszett!!

Hát nem ez a film lesz a dánok büszkesége. Előrebocsátom, hogy skandinávfilm-rajongó vagyok, és Mads Mikkelsent is zseninek tartom, de ez nagyon nem az én mozim. A stíluskavalkád remekül tud elsülni értő kezek között, de itt kioltották egymást az összedobált zsánerek, a rendező nem igazán rendelkezett világos koncepcióval. Alapvetően egy családi dráma ez, amit meglepően sokan dekódolnak vígjátékként - nem értem, miért. A moziteremben uralkodó csendből ítélve talán nem vagyok egyedül ezzel. Vígjátéknak nagyon kevés és túl durva, drámának túl abszurd a jelenkori szál, a megrázó gyerekkori vonal lenne a legjobb, de mégsem elég, hogy pozitív legyen a mérleg. Sokszor a feleslegesen túlnyújtott párbeszédek és a katarzis hiánya sem könnyíti a néző dolgát. Pár jelenet betalál, de összességében vártam már, hogy vége legyen. A skandináv filmekre eleve nagy elvárással ülök be, ez sajnos nem vitte át a lécet.

Egy csodálatos keserédes, fekete humorú film, remek színészi alakításokkal, agyament karakterekkel, briliáns dialógusokkal. De kacagni senki sem fog rajta, mert nem vígjáték. Aki nevetésre vágyva kezdi el nézni, az csalódni fog.