Család, barátok, traumafeldolgozás. Számomra ezekről szólt a film. Anders Thomas Jensen rendező karakterei most sem mások, mint a korábbi filmjeiben, most is valami különlegest kapunk tőle a figurákon és a történeten keresztül.
A történet során úgy néz ki, hogy a börtönviselt fivér a "legnormálisabb" a többi szereplő közül, de ahogy halad előre a film, úgy látjuk meg az ő sötét foltját, amelyet elfojtott magában. Milyen jó, hogy ott van vele a testvére, aki nélkül nem tudná felszínre hozni ezeket a szörnyűségeket.
A film rengeteg komikus helyzetet halmoz jelenetről jelenetre, és minden szereplő cipel magával egy kis különcséget, de ezek a tökéletlenségek alkotnak mégis egy egészet és így érezhető teljesnek a történetük.
Család, barátok, traumafeldolgozás. Számomra ezekről szólt a film. Anders Thomas Jensen rendező karakterei most sem mások, mint a korábbi filmjeiben, most is valami különlegest kapunk tőle a figurákon és a történeten keresztül.
A történet során úgy néz ki, hogy a börtönviselt fivér a "legnormálisabb" a többi szereplő közül, de ahogy halad előre a film, úgy látjuk meg az ő sötét foltját, amelyet elfojtott magában. Milyen jó, hogy ott van vele a testvére, aki nélkül nem tudná felszínre hozni ezeket a szörnyűségeket.
A film rengeteg komikus helyzetet halmoz jelenetről jelenetre, és minden szereplő cipel magával egy kis különcséget, de ezek a tökéletlenségek alkotnak mégis egy egészet és így érezhető teljesnek a történetük.