A vezércsel

Rendkívüli sorozat, egy ifjú lány sakkos sikertörténete. Véletlenül akadtam rá erre a filmre, igazából nem is film, hanem sorozat, ha jól tudom, a Netflix forgalmazásában készült, és egy fiatal lány, Beth Harmon (Anya Taylor-Joy) sakk-karrierjét követhetjük nyomon, egészen kisgyermekkorától kezdve, amikor is édesanyja autóbalesetben elhalálozott, és ő egy árvaházba kerül. Az árvaházban megismerkedik az intézmény gondnokával, Mr. Shaibel (Bill Camp) úrral, aki a pincében titokban megtanítja sakkozni, a sakk lépések minden csínját-bínját, tudástárának teljes fegyverzetét átadja neki, sakk szakkönyvekkel és tanácsokkal látja el. A Beth Harmont alakító Anya Taylor-Joy szenzációsan játszik ebben a filmben. A fiatal Beth aztán 12-13 éves korában egy családhoz kerül, akik elvesztették gyermekeiket. Beth itt lel új édesanyára, és mivel a férj munkája után távol marad a családi élettől, anya és lánya együtt indulnak el, hárman sok karrierjének szenzáció útján. Ez a film az elejétől fogva az utolsó epizódig rendkívül élvezetes és izgalmas, akár korhű életrajzi film is lehetett volna belőle, ha ez igaz történeten alapult volna. Kár, hogy megállt az első epizódnál, néztem volna még belőle...

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nagyon tetszett, hogy a kezdetektől jelen voltunk Beth életében. A melankolikus háttértörténet és az árvaházban zajló, ma már elképzelhetetlennek tartott körülmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy érdekeljen, mi lesz főhősünk sorsa a későbbiekben.... Teljes kritika

Két Golden Globe- és egy Emmy-díj nagyon szép teljesítmény, amiért kétségtelenül elismerés jár az ifjú Anya Taylor-Joy számára és Scott Frank rendezőnek is. Akár Oscar magasságokba is emelkedhet, bár tény, hogy az utóbbi években az Oscar valódi értéke erősen lecsökkent.

A Vezércsel (The Queens Gambit) lett a kedvenc sorozatom. Scott Frank bebizonyította, hogy most már nem csak kitűnő forgatókönyvíróként, de remek rendezőként is számolni kell vele. Zseniális a történetvezetés, és le a kalappal a különleges szemű és gyönyörű Anya Taylor-Joy előtt is. Értékelésem 95%. 5 százalék levonás a felesleges jelenetek miatt és a néhol fellelhető irracionalitásért.