A nulláról kezdve (2022)

Sokáig nem szerettem ezt a sorozatot – a mélypont kétségkívül a 2. epizód volt –, olyannyira, hogy már túl voltunk a felén, amikor még mindig azt mondtam, hogy ezt a nyűglődést el lehetett volna intézni egy kétórás filmben. Az 5. rész után azonban elkezdett „kinyílni” a történet, és rá kellett jönnöm, hogy ezt a szép és szomorú történetet csak ilyen lassan lehetett elmesélni. A szereplők a helyükön vannak, remek alakításokat látunk, nincs olyan, aki kilógna, túljátszana vagy kevesebbet hozna a szükségesnél. Az emberi, társadalmi üzenetek is átjönnek, a készítők nem tolnak semmit az arcunkba, ránk bízzák a fontos gondolatok feldolgozását. Külön pont jár azért, hogy 2022-ben az alkotók nem gyengültek el, és nem erősítették fel harsányra a rasszok és kultúrák együttélésének problémáit, hanem azt is a történetnek és a fő mondanivalónak rendelték alá. Összességében le a kalappal a sorozat, a szereplők és alkotók előtt.

Nem is tudom, honnan kezdjem, de biztosan állíthatom, hogy ez a szerelmi történet remek érzékkel készített, pokoli érzelmes és romantikus volt, tombol a szenvedély, és mély a szomorúság. Hihetetlen, hogy mit élsz át a tv fotelben ülve vagy a kanapédon fekve. Lino és Amy szerelmi története a megpróbáltatások sorozata, tele van érzelmekkel, mindenkit személyesen megérint. Fantasztikus főszereplők, fenomenális mellékszereplők, elképesztő kémia, élvezetes zene, bámulatos ételek. A nulláról kezdve igaz történet, amely Tembi Locke From Scratch: A Memoir of Love, Sicily and Finding Home című könyvén és emlékiratokon alapul. Ez egy rendkívül impozáns sorozat, és nem csak a gyönyörű beállítások miatt. Ez egy fenséges történet, tele szívvel. Mindenképpen meg kell nézni, mert szavakkal nem lehet leírni azt a brutális munkát, amit az alkotók végeztek. Soha el nem felejthető film.

Aki azt hiszi, egy unalmas romantikus filmet fog nézni, az meg fog lepődni. Bár az alaptörténet egy új szerelemmel indul, de végigkísérhetjük a saját és családjuk életének alakulását is. Gyönyörű dráma, amely az élet minden területét lefedi. A szülőkkel való kapcsolatok, az önmegvalósítás, kulturális különbségek, közös fejlődések és kudarcok, család szerepek és az önzetlen szeretet: mindent megélhetünk a szereplőkkel. Megható és roppant mély érzelmeket ábrázoló sorozat, de cseppet sem giccses. Mindamellett igaz történet, és remekül megcsinálták a sorozatot. Azt olvastam, hogy az írónő testvére segített a forgatókönyvírásban - aki elvileg ezzel foglalkozik főállásban-, talán ezért is lett ennyire hiteles és őszinte az egész sorozat. Mert a valós életben átélt tapasztalásokat tudták átvinni a filmvászonra.

Nagyon szép kis történet, a stábnak sikerült egy igazán jó színészcsapatot összeszednie, hatalmas összhang van mindenki közt. Micsoda ételek, micsoda helyek, és milyen szép nyelv az olasz!

Könnyen el lehet képzelni ennek a történetnek egy olyan változatát, amely az érzelmi manipulációt a szomorúság mindenféle katarzis nélkül való elfojtásával fokozza, de ez a sorozat bölcsen sosem habozik, hogy a szomorúságot valami vicces, édes vagy kínos dologgal vágja meg. Nekem tetszett, szerintem érdemes megnézni.

Valamivel kevésbé intelligens, kevésbé összetett és ironikusan kevésbé bensőséges, mint amilyen lehetne. Az eredmény még mindig elég jó, legalábbis ha szereted a szentimentális romantikát.

Hosszú idő óta ez az a televíziós műsor, amely olyan érzéseket hozott fel bennem, amin magam is meglepődtem. Nyilván ehhez párosul a saját életem, életutam, de tele érzelmekkel, és gondolatokkal "faltam" végig a 8 részt. Még a hatása alatt vagyok, és... több» nem szeretnék spoilerezni, így rövidre zárva írom, hogy nekem nagyon tetszett, amit főként azon mérek le, hogy milyen érzéseket, gondolatokat és tetteket váltott ki belőlem.