Világnézetem a cinikus realizmus. Boomer vagyok, aki szerint az emberiség minden létező történetet mozgóképre vitt már. Ettől függetlenül még lehet jó filmet csinálni, csak rengeteg munka és egy adag szerencse kell hozzá. Hajrá!
Who wants to make a perfect film? Nagy sokára néztem csak meg a filmet, mert jellemzően az asszonnyal együtt mozizok, és miután egy alkalommal felkínáltam, hogy Rocketman vagy Bohém rapszódia, és ő Eltont választotta, a film megnézése után már meg sem akarta nézni Freddie-t. Pedig nagyon szereti. Szóval, mire rákattintottam azon a bizonyos repülőúton, már régen lecsengett a film körüli hype, már régen elolvastam minden kritikát – ami nem szokott zavarni az önálló vélemény kialakításában –, így szinte szűz szemmel vethettem bele magam az alkotásba. Nos, meg kell mondjam, az itt értékelést adók mindegyikének igaza van: ez a film egyszerre jó (kimagaslónak azért nem mondanám), és egyszerre pocsék. Az alakítások egyszerre jók és... több»
Már majdnem megijedtem Nos, ha már ott ültem a repülőn, és benne volt a kínálatban, az első után megnéztem a második részt is. Remek és profi alkotás. De tényleg. Ha nem lett volna az első rész, még négy csillagot is érdemelne nálam. De így, másodikként csak annyit mondhatok, hogy semmivel nem nyújtott többet, mint a korábbi rész. Persze, a tétet valószínűleg csak úgy lehetett volna emelni, ha egy fontos szereplő meghal, azt meg valószínűleg nem akarták az alkotók. Így lett a filmből egy egyszer nézhető, de nem különösebben kiemelkedő darab.
Démonoklik nélkül Oké, az (eredeti) Ördögűző régen volt már, tán igaz sem volt, muszáj volt emlékeztetni a nézőket, hogy milyen egy hagyományos(nak mondható) horror. Persze, a horrorelemek működnek, és a rendezésnek is hála, itt jól működnek. A környezet kellően rideg, a hangulat kellően fagyos, a szereplők is odateszik magukat, szóval az összkép jó. És mivel eltelt néhány évtized, a technikai megoldások is nagyságrendekkel profibbak, hihetőbbek. Szóval nézésre érdemes, bár nyilvánvalóan nem venném meg belőle a Golden Editiont.
Minden stimmel Oké, a zseniális talán túlzás, nevezzük ezt az öt csillagot inkább hibátlannak vagy tökéletesnek. A film minden elemében megfelel a komédia (vígjáték) műfajának: a karakterek jók, életszerűek, a dialógusok jók, humorosak, a sztori jó, élvezhető, a végkifejlet a szükséges és elvárt, és ami számomra mindenképpen öt csillagot jelent, az az, hogy végre egy magyar film hangja is rendben van! Ha valakit zavarnak a termékelhelyezések, az valszeg a BMW-re is orrolt a bizonyos James Bond-filmben, nem beszélve a Nokia egykori filmes tündökléseiről. De ez igazából nem számít, leginkább, mert nem zavaró. Szóval, még sok ilyen filmet szeretnék, nem utolsósorban, mert „agyas” és agyalós magyar filmekkel m... több»
Minek? Minek? „Már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem...” – kezdtem eldúdolni magamban, nem sokkal a film kezdete után. Persze, értem én, hogy minden filmet újra kell forgatni, mert a filmek már csak olyanok, hogy időzített önmegsemmisítő van bennük, így ha valaki az Alien-történetre kíváncsi, nem tud hozzáférni az eredetihez. De persze mindig újat is kell mondani ugyanarról a sztoriról, márpedig egy tökéletes történethez nehéz hozzátenni, így lett ebben a filmben a nóvum az ember-alien kombó. Ha ez a moziélmény nem egy hosszú repülőúton történt volna velem, valószínűleg hangosan és hosszan kacagtam volna, de hát az utastársak többsége édesdeden aludt, mégsem illett volna felébreszteni... több»
84 Bohém rapszódia (2018)
Nagy sokára néztem csak meg a filmet, mert jellemzően az asszonnyal együtt mozizok, és miután egy alkalommal felkínáltam, hogy Rocketman vagy Bohém rapszódia, és ő Eltont választotta, a film megnézése után már meg sem akarta nézni Freddie-t. Pedig nagyon szereti. Szóval, mire rákattintottam azon a bizonyos repülőúton, már régen lecsengett a film körüli hype, már régen elolvastam minden kritikát – ami nem szokott zavarni az önálló vélemény kialakításában –, így szinte szűz szemmel vethettem bele magam az alkotásba. Nos, meg kell mondjam, az itt értékelést adók mindegyikének igaza van: ez a film egyszerre jó (kimagaslónak azért nem mondanám), és egyszerre pocsék. Az alakítások egyszerre jók és... több»