Gábor390920

Egy új remény
A film elején elindul a konfliktus, melynek hatására lépniük kell a hőseinknek a menedékhelyről. Itt még szó van az első részben becsapódott aszteroida utóhatásairól, egyet-egyet látunk is, aztán valahogy a film második harmadától kezdve mintha elfelejtenénk, hogy ezek is vannak amúgy. Kapunk egy posztapokaliptikus Földet, és egy új célt, egy új reményt, ahol jobb az élet. Amúgy az persze érdekes, hogy ekörül a "paradicsom" körül viszont rohad a világ, az emberek ölik egymást, arról viszont nem esik szó, hogy mi lesz, ha elérnek ide? Hogyan tartják fenn a békét ebben a kráterben? Ha lesz még folytatása a filmnek, akkor jobban kibonthatnák, hogy mi is történt a világon, milyen hatásai voltak ... több»

Nagyobb, hosszabb, akciódúsabb látványorgia. Ebben a részben körülbelül az történik, ami az előző részben, csak valahogy olyan az érzésünk, hogy eggyel nőtt a tét. Kicsit talán soknak éreztem a háromórás játékidőt, de a látványvilág lenyűgöző még mindig. Reméljük, a következő részre kicsit kreatívabb sztorit kerekítenek, mert van még potenciál a karakterekben.

Szakítottam a karácsonyifilmes hagyományaimmal, és nem romantikus vagy vígjáték műfajban választottam filmet, hanem horrorban. Hát, mondanom sem kell, ez a Fekete karácsony minden várakozásomat alulmúlta, pedig nem voltak nagy elvárásaim. Ahogy nézem, 2019-es a film, a téma, amit extrém módon a nézők arcába tol (mint karácsony másnapján a hatodik szelet süteményt a nagyi), egyszerűen túlzó. És mivel ennyire nyomatékosítják ezt bennünk, nézőkben, már a film első felében ki lehet találni, hogy ki a gyilkos vagy gyilkosok. Pocsék párbeszédek, a színészi játék pedig siralmas.

Teljes egész
Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb koncertturnéja volt a The Eras Tour, amely felvonultatta Taylor Swift különböző korszakait egészen a kezdetektől, 2006-tól 2024-ig bezárólag. A show rekordhosszúságú (három és fél óra), és rendkívül sok embert mozgat, ezért hatalmas felkészülés előzte meg, ahogy a részekből ez is kiderült. Nagyon pozitív volt, hogy a táncosok, a háttérénekesek és a zenészek mennyire élvezettel beszélnek az egész munkafolyamatról, valamint arról, hogy Taylor mennyire támogatja őket mindenben. Korábban a Miss Americana című dokumentumfilmben kaptunk ilyen mély betekintést Taylor világába, de azt gondolom, hogy itt nem is ő volt kifejezetten a főszereplő, vagy úgy fogalmazné... több»

Különcök mindenütt
Család, barátok, traumafeldolgozás. Számomra ezekről szólt a film. Anders Thomas Jensen rendező karakterei most sem mások, mint a korábbi filmjeiben, most is valami különlegest kapunk tőle a figurákon és a történeten keresztül. A történet során úgy néz ki, hogy a börtönviselt fivér a "legnormálisabb" a többi szereplő közül, de ahogy halad előre a film, úgy látjuk meg az ő sötét foltját, amelyet elfojtott magában. Milyen jó, hogy ott van vele a testvére, aki nélkül nem tudná felszínre hozni ezeket a szörnyűségeket. A film rengeteg komikus helyzetet halmoz jelenetről jelenetre, és minden szereplő cipel magával egy kis különcséget, de ezek a tökéletlenségek alkotnak mégis egy egészet, és így ér... több»