A legérettebb Tom Holland-féle Pókember Nem Pókember a kedvenc karakterem az MCU-ból, viszont azt gondolom, hogy a Tom Holland-féle Pókemberek filmről filmre fejlődnek a karakter szempontjából. Az első filmek a poénokkal nagyon jól operáltak, megtalálták az egyensúlyt a komoly témákkal is.
A nincs hazaút végén már látható volt, hogy egy új irányba fog elmenni a történet, új kihívások elé állítva a főhősünket, olyanok elé, melyekkel más szuperhősök még nem kerültek szembe. Azt gondolom, hogy ettől lett ez a film más, mint az előzőek: betekintést kapunk Peter gyötrődésébe, az egyedüllétébe és a belső világába - hogyan tudja feldolgozni azt, hogy a legjobb barátai (és a világ) nem emlékszenek arra, hogy Peter Parker nem más, mint Pó... több»
Nem is rossz kezdésnek. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan folytatódhat az Agymenők-univerzum ezekkel a mellékkarakterekkel, de az első rész után azt gondolom, hogy van benne potenciál. A mellékszereplők most már főszereplők, körülöttük forog a cselekmény, és az Agymenők kockái említésként vannak jelen, gyakorlatilag ők az okozói a történéseknek, de ez így épp elég is Stuartnak és a csapatának. Bár kapunk egy cameót, lehetséges, hogy a további részekben is felbukkan egy-egy közkedvelt karakter a korábbi sorozatokból. Engem megvett, csak így tovább!
Ilyen a valóságban nincs! A sorozatot lezáró film ott veszi fel a fonalat, ahol a harmadik évad befejeződött. Nick és Charlie felfedezték egymást, elmélyítették a kapcsolatukat, jöhet a végzős év Nick számára. A sorozat harmadik évadában is megjelentek negatív hatások a főszereplőkre, itt a filmben is folytatódik ez, most a másik félnél. Ez a történetszál kicsit összecsapott lett számomra, de nem is ezzel volt összességében a legnagyobb problémám. Lehet, hogy most az a gond velem, hogy nem vagyok ilyen szerelmes hangulatomban, de ilyen szerelemábrázolás is csak a filmekben lehet, mert ez a valóságban baromi ritka lehet, ha létezik egyáltalán. Értem én, hogy a queer közösség van végig a középpontban, de ez is egy idea... több»
Kicsit aggódtam, hiszen régen volt a gimnázium, amikor olvastam a történetet, de nagyjából képben voltam a sztorival. Christopher Nolan nem tud melléfogni. A történet, a látvány, a színészek remek munkát végeztek. Göransson zenéje ismét zseniális, magával ragadó. Végig fenntartja a néző figyelmét, hamar eltelik ez a háromórás játékidő. Abszolút filmszínház!
Kicsit soknak éreztem az X-es besorolást, bár a Sikoly 6-nál valóban durvább volt, a Fűrész X-nél egy fokkal kisebbnek éreztem a brutalitását. Ennek ellenére egy szuper moziélmény kerekedett belőle, hiszen nem nagyon járok moziba este 22:00 óra után. Nagyon tetszett, hogy most is egy családot üldöz a gonosz halottunk, most is egy lepukkant ház lett a cselekmény helyszíne, és a 2013-as film után most is egy komoly téma bújik meg a cselekményben (párkapcsolaton belüli erőszak). A történet már izgalmasan kezdődik és egyszer sem válik unalmassá, végig pörögnek az események. Külön humorforrásként kapunk egy demens rokont, aki a sok szörnyűséget a vicces mondataival szakítja meg. A film is bizonyí... több»
93 Pókember: Vadonatúj nap (2026)
Nem Pókember a kedvenc karakterem az MCU-ból, viszont azt gondolom, hogy a Tom Holland-féle Pókemberek filmről filmre fejlődnek a karakter szempontjából. Az első filmek a poénokkal nagyon jól operáltak, megtalálták az egyensúlyt a komoly témákkal is. A nincs hazaút végén már látható volt, hogy egy új irányba fog elmenni a történet, új kihívások elé állítva a főhősünket, olyanok elé, melyekkel más szuperhősök még nem kerültek szembe. Azt gondolom, hogy ettől lett ez a film más, mint az előzőek: betekintést kapunk Peter gyötrődésébe, az egyedüllétébe és a belső világába - hogyan tudja feldolgozni azt, hogy a legjobb barátai (és a világ) nem emlékszenek arra, hogy Peter Parker nem más, mint Pó... több»