Nem voltak nagy elvárásaim, bár olvastam róla pozitív dolgokat. Az első órában egy csöpögős romantikus film lehetett volna, de ahogy haladt tovább a történet, minden egyes percével csavart egyet, hogy mi, nézők, csak tátott szájjal maradjunk. Így visszagondolva már a film elejétől csepegteti a morzsákat a csavarig, amelyre nem is gondoltam volna. Mivel könyvadaptáció, ezért az írónőnek jár a taps a fordulatokért, de Paul Feig és a színészek is remekelnek a szerepükben.
Őszintén, nem voltak nagy elvárásaim a bevezető résszel kapcsolatban, olvastam a novellákat is, de kellemesen csalódtam. Már a rész elején érezhető, hogy ennek a sorozatnak teljesen más lesz a hangvétele, mint az anyasorozatnak vagy akár a Sárkányok házának. De ez egyáltalán nem baj. Sőt inkább ez adja meg a kedvet nekünk nézőknek, hogy újra visszatérjünk ebbe a világba, csak most ne hatalmas házakat, csatákat és hatalmi játszmákat nézzünk, hanem egy egyszerű kóbor lovagot és a kalandjait. Ha a többi rész is hozza az első rész színvonalát és hangulatát, akkor nem lesz gond, az biztos.
Egy új remény A film elején elindul a konfliktus, melynek hatására lépniük kell a hőseinknek a menedékhelyről. Itt még szó van az első részben becsapódott aszteroida utóhatásairól, egyet-egyet látunk is, aztán valahogy a film második harmadától kezdve mintha elfelejtenénk, hogy ezek is vannak amúgy. Kapunk egy posztapokaliptikus Földet, és egy új célt, egy új reményt, ahol jobb az élet. Amúgy az persze érdekes, hogy ekörül a "paradicsom" körül viszont rohad a világ, az emberek ölik egymást, arról viszont nem esik szó, hogy mi lesz, ha elérnek ide? Hogyan tartják fenn a békét ebben a kráterben? Ha lesz még folytatása a filmnek, akkor jobban kibonthatnák, hogy mi is történt a világon, milyen hatásai voltak ... több»
Nagyobb, hosszabb, akciódúsabb látványorgia. Ebben a részben körülbelül az történik, ami az előző részben, csak valahogy olyan az érzésünk, hogy eggyel nőtt a tét. Kicsit talán soknak éreztem a háromórás játékidőt, de a látványvilág lenyűgöző még mindig. Reméljük, a következő részre kicsit kreatívabb sztorit kerekítenek, mert van még potenciál a karakterekben.
Szakítottam a karácsonyifilmes hagyományaimmal, és nem romantikus vagy vígjáték műfajban választottam filmet, hanem horrorban. Hát, mondanom sem kell, ez a Fekete karácsony minden várakozásomat alulmúlta, pedig nem voltak nagy elvárásaim. Ahogy nézem, 2019-es a film, a téma, amit extrém módon a nézők arcába tol (mint karácsony másnapján a hatodik szelet süteményt a nagyi), egyszerűen túlzó. És mivel ennyire nyomatékosítják ezt bennünk, nézőkben, már a film első felében ki lehet találni, hogy ki a gyilkos vagy gyilkosok. Pocsék párbeszédek, a színészi játék pedig siralmas.
Teljes egész Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb koncertturnéja volt a The Eras Tour, amely felvonultatta Taylor Swift különböző korszakait egészen a kezdetektől, 2006-tól 2024-ig bezárólag. A show rekordhosszúságú (három és fél óra), és rendkívül sok embert mozgat, ezért hatalmas felkészülés előzte meg, ahogy a részekből ez is kiderült. Nagyon pozitív volt, hogy a táncosok, a háttérénekesek és a zenészek mennyire élvezettel beszélnek az egész munkafolyamatról, valamint arról, hogy Taylor mennyire támogatja őket mindenben. Korábban a Miss Americana című dokumentumfilmben kaptunk ilyen mély betekintést Taylor világába, de azt gondolom, hogy itt nem is ő volt kifejezetten a főszereplő, vagy úgy fogalmazné... több»
Különcök mindenütt Család, barátok, traumafeldolgozás. Számomra ezekről szólt a film. Anders Thomas Jensen rendező karakterei most sem mások, mint a korábbi filmjeiben, most is valami különlegest kapunk tőle a figurákon és a történeten keresztül. A történet során úgy néz ki, hogy a börtönviselt fivér a "legnormálisabb" a többi szereplő közül, de ahogy halad előre a film, úgy látjuk meg az ő sötét foltját, amelyet elfojtott magában. Milyen jó, hogy ott van vele a testvére, aki nélkül nem tudná felszínre hozni ezeket a szörnyűségeket. A film rengeteg komikus helyzetet halmoz jelenetről jelenetre, és minden szereplő cipel magával egy kis különcséget, de ezek a tökéletlenségek alkotnak mégis egy egészet, és így ér... több»
Rajongóknak kötelező. A két évvel ezelőtti Eras Tour koncertfilm is nagyot ütött, nagyon jól átadta a koncert hangulatát, de ez az utolsó show kiegészülve a The Tortured Poets Department szekcióval teljessé tette a koncertet. Személy szerint kicsit fájó volt nézni, hiszen a terrorveszély miatt elmaradt bécsi koncertek még mindig hiányoznak, de ennek ellenére szuper kikapcsolódást nyújt három és fél órán keresztül.
A film a gyászról és annak hatásairól, valamint a feldolgozásáról szól számomra. Két történetszálon fut a film: a múltban és a jelenben. Ez az elején kicsit zavaró tud lenni, de miután hozzászokik az ember, utána már komfortosabban nézi a történéseket.
Nagyon próbáltam élvezni a filmet, de tényleg. Korábban, amikor moziban voltunk, többször szembejött velünk ennek a filmnek az előzetese, és azt valahogy nagyon jól összerakták, meghozták a filmhez a kedvem. Végül nem moziban láttam, hanem otthon. Már nem bánom. Adott a főhősnőnk, aki korábban egy súlyos traumán ment keresztül, és most évekkel később végre randizásra adja a fejét. A telefonjára folyamatosan üzeneteket kap egy ismeretlentől, aki azt akarja elérni, hogy eltegye láb alól randipartnerét, különben megölik a testvérét és a kisfiát. A film másfél órás, és sajnos ebből az első egy óra azzal telik, hogy kapja a fenyegető üzeneteket, és kínosabbnál kínosabb indokokkal hagyja ott az as... több»
Szeretem az igaz történeten alapuló történeteket, mindig kíváncsi vagyok arra, hogy a színészek mennyire tudják átadni a történetet. Nem ismertem Christy Martin történetét, így ilyen szempontból "vakon" ültem be a filmre, de minden várakozásomat felülmúlta. Sydney Sweeney (szerintem) eddigi legjobb alakítását nyújtja ebben a filmben. Sokszor eszembe jutott Margot Robbie is, aki az Én, Tonya című filmben alakított hasonlóan jót.
Nagyon szeretem Herendi Gábor filmjeit. Először talán a Valami Amerika második részét (nem is az elsőt) láttam tőle, már akkor is tetszett, hogy a zene nagy szerepet kapott a filmjében. Tavaly a Futni mentem volt nagy kedvenc nálam, idén pedig a Szenvedélyes nők sem okozott csalódást. A rendező tudja, hogy lehet megnevettetni a közönséget, tudja, hogyan kell szerethető karaktereket bemutatni a vásznon olyan élethelyzetekben, amelyekbe akár mi magunk is belekerülhetünk. Igaz, ez is egy adaptáció, de azt gondolom, hogy sikerült tökéletesen "magyarra" adaptálni. Aki szereti a rendező munkásságát, az szerintem most sem fog csalódni, és valljuk be: szükség van két óra önfeledt jókedvre és kikapcs... több»
Rossz döntések sorozata Az első résztől nem vártam nagyon sokat, meglepetésemre kifejezetten jól sikerült, a dalok is a helyükön voltak és a nagy finálé is tökéletesen illett a történetbe. A második részre pedig kíváncsi lettem, hogy hogyan változik meg a kapcsolat Glinda és Elphaba között. Hát... A film egy pontjáig megvan köztük az a szeretet és barátság, amely az első rész végéig kitartott, aztán a sorozatos rossz döntések és cselekedetek következményeiként ez a viszony megromlik, de igazából nem tart sokáig, kiéneklik magukat a helyzetekből. Glinda karaktere a film előrehaladtával egyre idegesítőbb lett számomra, kezdve azzal, hogy asszisztál a film főgonoszainak - "tartja a lelket Óz népében a Gonosz Nyugati ... több»
Ufó vagy nem ufó? Ahogy az előzetesből is kiderül, egy rendkívül befolyásos nőt elrabol két férfi, akik meg vannak győződve arról, hogy ő nem ember, hanem ufó. Bár elég esetlennek és amatőrnek tűnnek, akciójuk valóban sikerrel jár, és már az első alkalommal sikerül a tervük. Majd a film előrehaladtával jobban megláthatjuk Teddy cselekedetei mögötti okokat. A bezárt Emma Stone és a közte (másik elrablónk inkább csak elszenvedője Teddy cselekedeteinek - ő Don, az unokatestvér, aki könnyen befolyásolható) lezajló párbeszédek egyre komolyabbak mindkét fél részéről, hiszen próbálják egymást meggyőzni az igazukról. A film folyamatosan építkezik, és elkerülhetetlen az a végkifejlet, melyben az egyik fél a rövidebbet... több»
Szörnyek és gépek Dan Trachtenberg 2022-es Préda című filmje végre jól felfrissítette a Ragadozó-franchise-t azzal, hogy az 1700-as évekbe helyezte a cselekményt. Valljuk be, ráfért már a bővítés erre az univerzumra. A Gyilkosok gyilkosa 2025 egyik meglepetésfilmje lett, szintén új megközelítést adott hozzá a franchise-hoz és összekötötte a korábbi filmekkel. A Halálbolygó tovább bővíti az univerzumot, sőt behozza a képbe a Weyland-Yutani androidjait, szóval a jövőben nem kizárt, hogy még az idegenekkel is találkozhatunk a folytatásokban. Ez a film egy kiközösített Ragadozóról szól, aki be akarja bizonyítani, hogy lehet a család tagja, nem gyenge, valamint bosszút szeretne állni testvére halála miatt. Segítsé... több»
83 The Housemaid – A téboly otthona (2025)