Gábor390920

A legérettebb Tom Holland-féle Pókember
Nem Pókember a kedvenc karakterem az MCU-ból, viszont azt gondolom, hogy a Tom Holland-féle Pókemberek filmről filmre fejlődnek a karakter szempontjából. Az első filmek a poénokkal nagyon jól operáltak, megtalálták az egyensúlyt a komoly témákkal is. A nincs hazaút végén már látható volt, hogy egy új irányba fog elmenni a történet, új kihívások elé állítva a főhősünket, olyanok elé, melyekkel más szuperhősök még nem kerültek szembe. Azt gondolom, hogy ettől lett ez a film más, mint az előzőek: betekintést kapunk Peter gyötrődésébe, az egyedüllétébe és a belső világába - hogyan tudja feldolgozni azt, hogy a legjobb barátai (és a világ) nem emlékszenek arra, hogy Peter Parker nem más, mint Pó... több»

Nem is rossz kezdésnek. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan folytatódhat az Agymenők-univerzum ezekkel a mellékkarakterekkel, de az első rész után azt gondolom, hogy van benne potenciál. A mellékszereplők most már főszereplők, körülöttük forog a cselekmény, és az Agymenők kockái említésként vannak jelen, gyakorlatilag ők az okozói a történéseknek, de ez így épp elég is Stuartnak és a csapatának. Bár kapunk egy cameót, lehetséges, hogy a további részekben is felbukkan egy-egy közkedvelt karakter a korábbi sorozatokból. Engem megvett, csak így tovább!

Ilyen a valóságban nincs!
A sorozatot lezáró film ott veszi fel a fonalat, ahol a harmadik évad befejeződött. Nick és Charlie felfedezték egymást, elmélyítették a kapcsolatukat, jöhet a végzős év Nick számára. A sorozat harmadik évadában is megjelentek negatív hatások a főszereplőkre, itt a filmben is folytatódik ez, most a másik félnél. Ez a történetszál kicsit összecsapott lett számomra, de nem is ezzel volt összességében a legnagyobb problémám. Lehet, hogy most az a gond velem, hogy nem vagyok ilyen szerelmes hangulatomban, de ilyen szerelemábrázolás is csak a filmekben lehet, mert ez a valóságban baromi ritka lehet, ha létezik egyáltalán. Értem én, hogy a queer közösség van végig a középpontban, de ez is egy idea... több»

Kicsit aggódtam, hiszen régen volt a gimnázium, amikor olvastam a történetet, de nagyjából képben voltam a sztorival. Christopher Nolan nem tud melléfogni. A történet, a látvány, a színészek remek munkát végeztek. Göransson zenéje ismét zseniális, magával ragadó. Végig fenntartja a néző figyelmét, hamar eltelik ez a háromórás játékidő. Abszolút filmszínház!

Kicsit soknak éreztem az X-es besorolást, bár a Sikoly 6-nál valóban durvább volt, a Fűrész X-nél egy fokkal kisebbnek éreztem a brutalitását. Ennek ellenére egy szuper moziélmény kerekedett belőle, hiszen nem nagyon járok moziba este 22:00 óra után. Nagyon tetszett, hogy most is egy családot üldöz a gonosz halottunk, most is egy lepukkant ház lett a cselekmény helyszíne, és a 2013-as film után most is egy komoly téma bújik meg a cselekményben (párkapcsolaton belüli erőszak). A történet már izgalmasan kezdődik és egyszer sem válik unalmassá, végig pörögnek az események. Külön humorforrásként kapunk egy demens rokont, aki a sok szörnyűséget a vicces mondataival szakítja meg. A film is bizonyí... több»

Anno, amikor moziban adták, nagyon meg szerettem volna nézni, de sajnos lemaradtam róla. Most, hogy felkerült a streamingre, végre eljutott hozzám is a film. Kicsit lassan indul a film, és őszintén a hangulata a témája miatt eléggé nyomasztó volt számomra, gondolok itt a gyász feldolgozására. (Valószínűleg ha moziban láttam volna, akkor még jobban a hatása alatt lettem volna - általában a mozis élmények jobban kihozzák a film célját nálam.) Szóval az a nyomasztó és kellemetlen érzés a film több mint a feléig nem eresztett, csak enyhült a film végéig, szóval végig ott volt velem. Ügyesen megírt forgatókönyv komplex karakterekkel és történettel. Aki nem egy üres, kevés mondanivalóval rendelkez... több»

Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, hasonlót vártam, mint a tavalyi Superman-film volt. Azt kell mondanom, hogy kellemeset csalódtam a filmben. Nem egy eredettörténetet kapunk (noha a film alkalmaz flashback-jeleneteket, amelyek jókor vannak jó helyen), hanem egy kalandot Supergirl életéből, amely a barátságról, bosszúról és a családról is szól. Noha nem James Gunn rendezte a filmet, végig olyan érzésem volt, mintha egy Galaxis Őrzői-spinoff lenne - bár az egy másik univerzum. És ez nem rossz, hiszen jó zenék voltak, más bolygók színes lakói, valamint nagyon jó akciójelenetek tarkították a filmet. A 2025-ös Superman elindította az új DC-filmek univerzumát, a Supergirl pedig f... több»

A film fő gerincét az első kettő Sikoly-film adja, melyek a 2020-as években készültek. Az új szereplők mellett megjelennek a régi, klasszikus karakterek is, akik nélkül nem működne a film (láttuk korábban a 2013-as ötödik felvonásban). Az alkotók nagyon jól lovagolják meg az utóbbi évek horrorfilmjeit, a poénforrások pedig szintén az elmúlt évek történésein alapulnak. A nosztalgia is nagyon jól működik, néha behoznak korábbi kedvenc poénokat, melyek lehet, hogy nem adnak pluszt a sztorihoz, mégis jó visszagondolni rájuk. Pozitívum, hogy visszatért a Brenda-Cindy páros, Ray és Kurta is, bár kaphattak volna kicsit több képernyőidőt is. Ahogy véget ért a film, remélem, lesz folytatása, azt gond... több»

Nem vagyok egy óriási Star Wars-rajongó, bár láttam a fő filmeket, a sorozatokat, valamint az animációs filmsorozatokat sem követtem részletesebben. A Mandalóri sorozatot elkezdtem nézni, és őszintén, nem kötött le annyira, így nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban sem. Itt viszont jól összerakták a sztorit, nem volt unalmas, a látvány is ott volt, úgyhogy adok még egy esélyt a Mandalóri sorozatnak.

Egy krimitörténet, amelyet birkák segítenek megoldani. Érdekes párosítás, mégis működik a vásznon. A történet követi a krimis kliséket és ezt a birkák ki is használják, különösen ketten a nyájból, akik rá akarnak jönni, hogy ki ölte meg a gazdájukat. Ötletes és rendkívül szerethető film, amelynek megbocsájtjuk a tökéletlenségeit a nagy szíve miatt. Kicsiknek és nagyoknak mindenképpen jó szórakozást nyújt.

Sosem voltam hatalmas rajongója az első résznek, úgyhogy nem vártam olyan nagy elvárásokkal a második részt. Azt gondoltam, hogy nagyobb, látványosabb lesz, mint ahogy a folytatásoknál szokott lenni. Az meg még rátett egy lapáttal, hogy eltelt 20 év az első rész óta: rengeteg minden változott ebben a húsz évben, amire a film is reflektál. Okostelefonok, influenszerek, a nyomtatott sajtó háttérbe szorulása, megszorítások a nagy cégeknél. Összességében kellemesen csalódtam, jól szórakoztam a filmen.

Folytatódik a története, de hogyan?
"A története még folytatódik" - így végződik a film. A nyolcvanas évek végéig követhetjük végig Michael Jackson életét a karrierje kezdetétől. Sosem voltam egy nagy Jackson-rajongó, láttam a kilencvenes években előjövő botrányokat, úgyhogy elég szkeptikusan álltam a filmhez. A végeredmény nem lett rossz összességében, de hiányérzet azért támadt bennem: a film végén arra jutottam, hogy nagyon egyoldalú a főhős ábrázolása, csak pozitív színben van feltüntetve, de nyilván ez kellett, hiszen a fókusz az apja és a közte lévő viszonyra volt kihegyezve - apa a gonosz, a fiú pedig az áldozat, a jó. Sokszor videoklipszerű a film, amely azt eredményezte számomra, hogy felületesen voltak események bemu... több»

Egész ígéretesnek indult a film, szépen megágyaztak a történetnek, a misztikumnak, de a nevetséges egysorosok miatt nem lehetett komolyan venni a filmet, hangosan felnevettünk egy-egy ilyen elszólás után. Komoly traumát él át a család azáltal, hogy eltűnik a lányuk, majd miután megkerül, a benne lévő gonosz mindenféle komolytalan dolgot művel, amellyel a filmet is komolytalanná teszi. Próbáltam szeretni, de nem lesz kedvenc.

Aki egy romantikus vígjátékot/drámát vár ettől a filmtől, az kerülje el messzire. Ez a film ennél sokkal mélyebb. Egyrészt egy fontos témát boncolgat, amely mindenkiből kivált erős érzéseket, másrészt pedig a kapcsolatok közti problémákat feszegeti. Zendaya és Robert Pattinson között remek kémia van, a feszültséget kiváltó okot követő párbeszédek és események pedig lavinaként indítják meg a kapcsolatukat a lejtőn. De vajon hol van a vége? Egyáltalán van vége? Egyre csak növekszik a feszültség a film előrehaladtával és az esküvőn érünk a csúcspontra. Ajánlom mindenkinek, aki egy komplex filmet vár komoly témákról, melyekről a film után is mély beszélgetéseket lehet folytatni.

Nagyobb, véresebb, de vajon jobb is? Az kétségkívül vitathatatlan, hogy a film első része üdítő volt pár éve, valamint a lezárása tökéletes volt. Ezért volt meglepő, amikor bejelentették a folytatását. Ami nagyobb, véresebb és majdnem ugyanolyan, mint az elődje volt. A párbeszédek ebben a részben is nagyon ütnek, jó a koncepció az univerzum tágítására, rendkívül szórakoztató élmény másodjára is.

Jó volt, jó volt, de valahogy mégis hiányérzetem támadt egy kicsit. A régi dalok eléneklése, valamint a történetek felelevenítése, ruhák és a díszlet visszahozatala rendkívül nosztalgikus hangulatot adott. Visszatért Billy Ray Cyrus, Tish Cyrus és Noah Cyrus is, viszont a főbb szereplők, mint Emily Osment, Mitchel Musso vagy Jason Earles valahogy kimaradtak ebből a "találkozóból". Nem akarom összehasonlítani a Jóbarátok évfordulóval, de ott együtt volt a csapat, és bármelyikük nélkül nem is működhetett volna tökéletesen. Összességében jó volt látni, hogy eltelt 20 év, mekkora hatása volt a sorozatnak, és még most is rengeteg embert megmozgat a Hannah Montana-jelenség.

Még több ilyen filmre van szükség ezekben a sötét időkben! A sci-fi filmbe ágyazott történet a reményről és az emberségről neked is könnyeket fog csalni a szemedbe (nem is egyszer). A történet mellett a látványvilága is rendkívüli - az ilyen filmekért (is) érdemes moziba járni manapság.

Már gyerekkoromban is szerettem a Disney/Pixar meséket, a mai napig szívesen veszem elő őket, mert jó emlékek fűződnek hozzájuk. Mivel az Agyugrászról jókat olvastam, valamint az előzetese is érdekesre és viccesre sikerült, beültem rá: nem bántam meg. Rendkívül szórakoztató, fontos üzenetet is hordoz, ami napjainkban nagyon is aktuális. A gyerekek számára azért szórakoztató, mert emberként egy másik testben lehetünk és kommunikálhatunk az állatokkal (bár ez szerintem is nagyon menő lenne). A felnőttek pedig a komoly mondanivalót is jobban észreveszik, és elgondolkodnak egy kicsit azon, hogy hogyan viszonyulnak a természethez, az állatvilághoz. Összegezve tehát kicsik és nagyok is megtalálják... több»