Gábor390920

A könyv vége már felbosszantott...
Még a nyáron olvastam a könyvet egy nyolcórás vonatúton, és a könyv rendkívül hamar berántott. Már a cselekmény kibontakozásakor érezni lehetett, hogy a történet végén lesz még egy csavar, de ez a csavar rendkívül felbosszantott, és több kérdést is felvetett bennem... A filmváltozat viszonylag jól követi a regényt, itt-ott jelentős változtatások is vannak benne, amitől kicsit felszínes lesz a történet - például a könyvváltozatban három gyermeke van Verity-nek, a filmben viszont csak két gyermek van, pedig azt gondolom, hogy ez is mélyítette volna a karaktert. Dakota Johnson karaktere sem lett mélyebben kibontva, illetve ábrázolva, ahogyan a könyvben volt, bár amilyen könnyen beleesik a férfi... több»

Túlélni minden áron. Egy leszerelt katona a hűséges kutyájával Alaszkában. Miután szívrohamot kap főhősünk, lezuhannak repülővel Odinnal, egy célja van: a túlélés. És veterán múltjából adódóan mindent megtesz ennek érdekében. Őket követhetjük végig a film során, embert próbáló helyzetek következnek egymás után, és Brad Pitt mindent megtesz annak érdekében, hogy túléljék a kalandot. Kutyájának rendkívül hálás, ez látszik az egész film során, de a film végén jön rá az ember, hogy talán a kutyájáért maradt még életben annyi sérülés után. Azt szerette volna, hogy Odin is túlélje és új életet kezdhessen. Köszönöm az élményt!

Már a film elejétől lehet érezni a nyomasztó légkört, amelyet a film zenéje is nagyon jól felerősít. Pozitívum, hogy nem használ a film sok karaktert, inkább a főhősre koncentrál, az ő szemszögéből mutatja be a történéseket, amely szintén előnyére válik a filmnek. A film végét kicsit összecsapottnak gondolom, de összességében tetszett. (Az előző Kaptár-feldolgozások után végre egy feszes tempójú film.)

Nem láttam a film első részét, így nincs összehasonlítási alapom. Az viszont látszik, hogy alacsony költségvetésű filmről van szó, ami önmagában nem negatívum, viszont azt gondolom, hogy mégsem tudták kiaknázni a benne rejlő potenciált. Azt már elég szájbarágósan próbálják a nézők tudtára adni, hogy mi is történt az előző részben: meghalt a mostani főhősnőnk testvére egy veszélyes kaland során. Próbál megbirkózni a gyásszal, és ezt hogy lehetne a legjobban? Hogy ő is elmegy egy életveszélyes túrára, hogy kilépjen a komfortzónájából. Voltak jó pillanatai is a filmnek, amikor valóban extrém helyzetekbe kerültek a főhőseink, és próbáltunk szurkolni nekik, hogy túléljék, viszont olyan helyzetek ... több»

Nem láttam a filmsorozat korábbi részeit, csak elolvastam, hogy miről szólt az első rész, így annyira nem aggódtam, hogy nem leszek képben. És valóban, nem vártam sokat a filmtől, hozta azt, amit egy démonos filmnek kell, én jól szórakoztam, és most kedvet kaptam a franchise korábbi részeihez is.

Egyedülálló spin-off
Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy készül egy újabb melléksorozat az Agymenők mellé. Annak pedig még jobban, amikor megláttam, hogy kikről fog szólni. Azt gondolom, hogy Stuart és a többi mellékszereplő valóban nagy potenciált jelent és ezt a készítők is meglátták. Itt most ők a főszereplők, akik univerzumról univerzumra ugrálnak, hogy helyrehozzanak egy hibát. Nagyon kreatív univerzumokat alkottak, és nagyon jó látni, hogy ezekben milyenek a főszereplőink. Külön plusz pont, hogy egy-egy régi kedvenc is visszatér a fősorozatból szintén más-más szerepbe bújva. Hajrá, csak így tovább!

A legérettebb Tom Holland-féle Pókember
Nem Pókember a kedvenc karakterem az MCU-ból, viszont azt gondolom, hogy a Tom Holland-féle Pókemberek filmről filmre fejlődnek a karakter szempontjából. Az első filmek a poénokkal nagyon jól operáltak, megtalálták az egyensúlyt a komoly témákkal is. A nincs hazaút végén már látható volt, hogy egy új irányba fog elmenni a történet, új kihívások elé állítva a főhősünket, olyanok elé, melyekkel más szuperhősök még nem kerültek szembe. Azt gondolom, hogy ettől lett ez a film más, mint az előzőek: betekintést kapunk Peter gyötrődésébe, az egyedüllétébe és a belső világába - hogyan tudja feldolgozni azt, hogy a legjobb barátai (és a világ) nem emlékszenek arra, hogy Peter Parker nem más, mint Pó... több»

Nem is rossz kezdésnek. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan folytatódhat az Agymenők-univerzum ezekkel a mellékkarakterekkel, de az első rész után azt gondolom, hogy van benne potenciál. A mellékszereplők most már főszereplők, körülöttük forog a cselekmény, és az Agymenők kockái említésként vannak jelen, gyakorlatilag ők az okozói a történéseknek, de ez így épp elég is Stuartnak és a csapatának. Bár kapunk egy cameót, lehetséges, hogy a további részekben is felbukkan egy-egy közkedvelt karakter a korábbi sorozatokból. Engem megvett, csak így tovább!

Ilyen a valóságban nincs!
A sorozatot lezáró film ott veszi fel a fonalat, ahol a harmadik évad befejeződött. Nick és Charlie felfedezték egymást, elmélyítették a kapcsolatukat, jöhet a végzős év Nick számára. A sorozat harmadik évadában is megjelentek negatív hatások a főszereplőkre, itt a filmben is folytatódik ez, most a másik félnél. Ez a történetszál kicsit összecsapott lett számomra, de nem is ezzel volt összességében a legnagyobb problémám. Lehet, hogy most az a gond velem, hogy nem vagyok ilyen szerelmes hangulatomban, de ilyen szerelemábrázolás is csak a filmekben lehet, mert ez a valóságban baromi ritka lehet, ha létezik egyáltalán. Értem én, hogy a queer közösség van végig a középpontban, de ez is egy idea... több»

Kicsit aggódtam, hiszen régen volt a gimnázium, amikor olvastam a történetet, de nagyjából képben voltam a sztorival. Christopher Nolan nem tud melléfogni. A történet, a látvány, a színészek remek munkát végeztek. Göransson zenéje ismét zseniális, magával ragadó. Végig fenntartja a néző figyelmét, hamar eltelik ez a háromórás játékidő. Abszolút filmszínház!

Kicsit soknak éreztem az X-es besorolást, bár a Sikoly 6-nál valóban durvább volt, a Fűrész X-nél egy fokkal kisebbnek éreztem a brutalitását. Ennek ellenére egy szuper moziélmény kerekedett belőle, hiszen nem nagyon járok moziba este 22:00 óra után. Nagyon tetszett, hogy most is egy családot üldöz a gonosz halottunk, most is egy lepukkant ház lett a cselekmény helyszíne, és a 2013-as film után most is egy komoly téma bújik meg a cselekményben (párkapcsolaton belüli erőszak). A történet már izgalmasan kezdődik és egyszer sem válik unalmassá, végig pörögnek az események. Külön humorforrásként kapunk egy demens rokont, aki a sok szörnyűséget a vicces mondataival szakítja meg. A film is bizonyí... több»

Anno, amikor moziban adták, nagyon meg szerettem volna nézni, de sajnos lemaradtam róla. Most, hogy felkerült a streamingre, végre eljutott hozzám is a film. Kicsit lassan indul a film, és őszintén a hangulata a témája miatt eléggé nyomasztó volt számomra, gondolok itt a gyász feldolgozására. (Valószínűleg ha moziban láttam volna, akkor még jobban a hatása alatt lettem volna - általában a mozis élmények jobban kihozzák a film célját nálam.) Szóval az a nyomasztó és kellemetlen érzés a film több mint a feléig nem eresztett, csak enyhült a film végéig, szóval végig ott volt velem. Ügyesen megírt forgatókönyv komplex karakterekkel és történettel. Aki nem egy üres, kevés mondanivalóval rendelkez... több»

Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, hasonlót vártam, mint a tavalyi Superman-film volt. Azt kell mondanom, hogy kellemeset csalódtam a filmben. Nem egy eredettörténetet kapunk (noha a film alkalmaz flashback-jeleneteket, amelyek jókor vannak jó helyen), hanem egy kalandot Supergirl életéből, amely a barátságról, bosszúról és a családról is szól. Noha nem James Gunn rendezte a filmet, végig olyan érzésem volt, mintha egy Galaxis Őrzői-spinoff lenne - bár az egy másik univerzum. És ez nem rossz, hiszen jó zenék voltak, más bolygók színes lakói, valamint nagyon jó akciójelenetek tarkították a filmet. A 2025-ös Superman elindította az új DC-filmek univerzumát, a Supergirl pedig f... több»

A film fő gerincét az első kettő Sikoly-film adja, melyek a 2020-as években készültek. Az új szereplők mellett megjelennek a régi, klasszikus karakterek is, akik nélkül nem működne a film (láttuk korábban a 2013-as ötödik felvonásban). Az alkotók nagyon jól lovagolják meg az utóbbi évek horrorfilmjeit, a poénforrások pedig szintén az elmúlt évek történésein alapulnak. A nosztalgia is nagyon jól működik, néha behoznak korábbi kedvenc poénokat, melyek lehet, hogy nem adnak pluszt a sztorihoz, mégis jó visszagondolni rájuk. Pozitívum, hogy visszatért a Brenda-Cindy páros, Ray és Kurta is, bár kaphattak volna kicsit több képernyőidőt is. Ahogy véget ért a film, remélem, lesz folytatása, azt gond... több»

Nem vagyok egy óriási Star Wars-rajongó, bár láttam a fő filmeket, a sorozatokat, valamint az animációs filmsorozatokat sem követtem részletesebben. A Mandalóri sorozatot elkezdtem nézni, és őszintén, nem kötött le annyira, így nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban sem. Itt viszont jól összerakták a sztorit, nem volt unalmas, a látvány is ott volt, úgyhogy adok még egy esélyt a Mandalóri sorozatnak.

Egy krimitörténet, amelyet birkák segítenek megoldani. Érdekes párosítás, mégis működik a vásznon. A történet követi a krimis kliséket és ezt a birkák ki is használják, különösen ketten a nyájból, akik rá akarnak jönni, hogy ki ölte meg a gazdájukat. Ötletes és rendkívül szerethető film, amelynek megbocsájtjuk a tökéletlenségeit a nagy szíve miatt. Kicsiknek és nagyoknak mindenképpen jó szórakozást nyújt.

Sosem voltam hatalmas rajongója az első résznek, úgyhogy nem vártam olyan nagy elvárásokkal a második részt. Azt gondoltam, hogy nagyobb, látványosabb lesz, mint ahogy a folytatásoknál szokott lenni. Az meg még rátett egy lapáttal, hogy eltelt 20 év az első rész óta: rengeteg minden változott ebben a húsz évben, amire a film is reflektál. Okostelefonok, influenszerek, a nyomtatott sajtó háttérbe szorulása, megszorítások a nagy cégeknél. Összességében kellemesen csalódtam, jól szórakoztam a filmen.

Folytatódik a története, de hogyan?
"A története még folytatódik" - így végződik a film. A nyolcvanas évek végéig követhetjük végig Michael Jackson életét a karrierje kezdetétől. Sosem voltam egy nagy Jackson-rajongó, láttam a kilencvenes években előjövő botrányokat, úgyhogy elég szkeptikusan álltam a filmhez. A végeredmény nem lett rossz összességében, de hiányérzet azért támadt bennem: a film végén arra jutottam, hogy nagyon egyoldalú a főhős ábrázolása, csak pozitív színben van feltüntetve, de nyilván ez kellett, hiszen a fókusz az apja és a közte lévő viszonyra volt kihegyezve - apa a gonosz, a fiú pedig az áldozat, a jó. Sokszor videoklipszerű a film, amely azt eredményezte számomra, hogy felületesen voltak események bemu... több»

Egész ígéretesnek indult a film, szépen megágyaztak a történetnek, a misztikumnak, de a nevetséges egysorosok miatt nem lehetett komolyan venni a filmet, hangosan felnevettünk egy-egy ilyen elszólás után. Komoly traumát él át a család azáltal, hogy eltűnik a lányuk, majd miután megkerül, a benne lévő gonosz mindenféle komolytalan dolgot művel, amellyel a filmet is komolytalanná teszi. Próbáltam szeretni, de nem lesz kedvenc.