Gábor390920

Németország egyik legjobb fiatalokról szóló sorozata az ezredfordulón. A helyét kereső lány Berlinbe költözik, leszakadva a szülőktől, hogy önálló életet kezdjen mint képregényrajzoló. Itt új barátokra talál, akikkel legtöbb esetben bajba kerül, majd valahogy mindig sikerül jobban kijönnie egy neccesebb szituációból. A sorozat fő mozgatórugója a barátság, ami mindennél fontosabb, de ugyanúgy megjelenik a szerelem kérdése is, amely szintén sok fejfájást okoz Lollénak.

Vérszegény nosztalgia
Aki ismeri a sorozatot, annak szerintem nagy csalódás ez a film évekkel később. A történetet, a karaktereket, akiket megismerhettünk a sorozatban, most egy elég bugyuta sztoriban hozták vissza úgy, mintha a személyiségük nem fejlődött, vagy visszafejlődött volna. Mindenesetre végignéztem, kíváncsi voltam, lesz-e benne valami meglepetés vagy jobb fordulat, de csalódnom kellett. Egyszer nézhető, de erősen felejthető sztori.

Az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb magyar sorozata. Minden megtalálható benne, amely a magyar társadalomban megtalálható, ezért hiteles korrajznak is tekinthetjük. És hogy miért ilyen sikeres? Azt gondolom, hogy az embereknek szükségük van arra, hogy (objektíven) ábrázolják azt a világot/környezetet, amelyben nap mint nap élnek, valamint azonosulni is tudjanak egy-egy karakterrel. Fontosnak gondolom kiemelni a színészek játékát, amely szintén sokat ad a produkció minőségéhez. Ezeket a karaktereket már nem is tudnám elképzelni más alakításokkal, a casting remek.

Nem ültem be elvárásokkal a filmre, nem is tudtam, hogy játék alapján készült, szóval egy jó kis öldöklős sztorira számítottam. A főhősünk háttértörténete ad egy kis plusz mondanivalót a filmhez, de valahogy mégsem annyira átütő az egész. Pozitívum, hogy a bábok nem CGI-szörnyek lettek, hanem valóban megépítették őket.

Scorsese legújabb filmjében az amerikai történelem egyik kevésbé ismert eseménye került feldolgozásra. A film játékideje elég hosszú, de azt gondolom, hogy szükség van rá, egy ilyen történet hiteles elmesélésére. Érdemes megemlíteni a színészi játékokat is, Scorsese ismét ráérzett a a castingnál. Szünet nélkül ajánlom a film végignézését, azt gondolom, ha megszakítjuk folyamatot, úgy kiesünk a film sodrásából, és ez ront az élményen.

A film rendkívül fordulatos, folyamatosan csöpögteti az újabb információmorzsákat, és a sajátos nyomozás korábbi sebeket is feltép. Aki szerette a Keresés című filmet, annak az Eltűnt sem fog csalódást okozni.

Micsoda alakítás!
Ti West rendező rendkívül szerencsés, hogy Mia Goth-tal forgathatott, hiszen rendkívül tehetséges színésznő, ez már egy korábbi filmjükben is megmutatkozott, melynek előzménye lett a Pearl. Érdekes volt látni a lány vívódásait és szenvedéseit, melyeket Goth zseniálisan alakít. Nem lehet tudni, hogy mikor fog robbanni, épp ezért tudja fenntartani végig a feszültséget. Az ajándékba kapott malac folyamatos rothadása pedig szimbólum is lehet, Pearl belsejének „elromlására”. Bár az édesanyja már korábban észreveszi rajta a különös hajlamait, az igazi romlás akkor kezdődik, amikor végez a szüleivel. A film végén elmondott monológ pedig zseniális, megfogalmazza mindazt a fájdalmat, amit egész eddig... több»

Szerintem kifejezetten jóra sikeredett ez a film, bár akkor szerintem még jobban működött volna, ha többet tudunk a szereplők hátteréről. Bár a film során kapunk morzsákat a fiatalok viszonyairól, és a váratlan haláleset miatt még több minden derül ki, rávilágít arra a film, hogy mennyire nem kommunikál egymással a Z-generáció. És mint tudjuk, a kommunikáció hiánya a valóságban sem oldja meg a gondokat. Jelen esetben megoldódnak a gondok a film végére, de sajnos nem pozitív irányban. Néhol idegesítőek a karakterek, de azt gondolom, hogy sajnos a valóságban sem alakulna máshogyan egy hasonló eset.

Valami kifullad?
Nagyon szeretem az első kettő Valami Amerika-filmet, talán a második jobban is tetszett, mint az első, így nagyon vártam közel 10 évvel a második film után a folytatást. Sajnos, ahogy az lenni szokott, itt is minőségi romlás következett be, ami mind a történetre, mind egyes szereplőire igaz. Gondolok itt Oroszlán Szonja karakterének a lebutítására, vagy önmagában Nagy Ervin és Stohl András karaktereire önmagában. A történettel nem is lett volna baj, hiszen most is Alex borzolja a testvéreket, valamint visszatér Bala és bandája is, de sokszor kínos jelenetek már nekünk fájtak.

Halovány görög lagzi
Sajnos, ahogy teltek az évek, és egyre később készült el a második rész, nem tudta hozni az első rész minőségét, ennek ellenére jó kis nosztalgia volt látni újra a kedvenceimet. Hát, a harmadik rész csak árnyéka az eredeti görög lagzinak sajnos. A poénok laposak, sok helyen még a néző érzi kínosan magát, a történet meg akármennyire próbál szerethető lenni, valahogy mégsem működik. Az új szereplők felejthetőek, John Corbett karaktere pedig úgy eltűnik a háttérben, mintha most írnák ki a forgatókönyvből. Ezt a filmet egy újabb lagzi sem menti meg sajnos.

Lassan 20 éve, hogy az első filmben megismerhettük Amandát és John-t. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy néhol gyengébb, néhol erősebb folytatás után végre megismerhessük a kettejük bensőségesebb kapcsolatát. Számomra legalábbis ez volt a legerősebb pontja a filmnek, leszámítva a brutális csapdákat. Amik persze újra hozták a brutalitás szintet. Negatívumként talán John törékenységét tudnám felhozni, mert ilyennek még nem láttuk egyik filmben sem. De mivel ez egy kiegészítő filmnek szolgál, így érthető, hogy egy olyan oldalát is megismerhetjük a Kirakósnak, amelyet eddig még nem ismertünk. Nagy előrelépés az előző filmekhez képest, úgy gondolom van még benne fantázia.

Biztató kezdés után láttam benne lehetőségeket, kicsit talán az Amerika Kapitány: A tél katonája jutott eszembe, ami még mindig szerintem a legjobb film az Univerzumban. Vártam is a végkifejletet, de elég laposra sikeredett, pedig a Titkos invázió története jóval többet érdemelt volna. Sajnos a Végjáték után csak egy-két kiemelkedőbb alkotás sikerült (véleményem szerint), de még mindig nem mondtam le a képregényfilmekről/sorozatokról.

Nők alázása az első sorból
Az első rész, bevallom őszintén, tetszett, láttam benne a lehetőséget, hogy egy komplex történetet kapunk rendesen kidolgozott karakterekkel. Ehelyett részről részre egyre durvább alázásokat láthatunk, melynek nézése számomra volt kellemetlen, pedig elég magas az ingerküszöböm. Másrészről bemutatja a zeneipar egy sötétebb oldalát, ahol csak egy árucikként tekintenek az emberre. Ha már eddig eljutottam, mindenképp befejezem, de kevés esélyt látok rá, hogy az évadzáróban valami katartikusat alkossanak.

Időutazás a multiverzumba
Azt gondolom, hogy az elmúlt évek egyik legjobb DC-filmje Az öngyilkos osztag 2021-es változata után. A sokat hányatott sorsú filmet szerencsére jól összerakták, mind történet, mind színészi játék és a nosztalgiafaktor szempontjából is. A poénok is hatottak, nem voltak erőltetettek. Kíváncsian várom a folytatást, már ha elkészül. Azt gondolom, hogy ebben a képregényvilágban is van még fantázia a Flash megnézése után.

Érdekes elképzelés egy utópikus társadalomról az Egyesült Államokban. A bűn éjszakáján a bűnözés legális, a cselekmény mégis egy család köré épül, mely a film végéig fenntartja a feszültséget.

Délutáni vagy esti kikapcsolódáshoz szuper film. Az első részt kicsit vontatottnak éreztem, ennél a résznél viszont pörgött a cselekmény, és a poénok is rendben voltak (bár néha kicsit túltolták). Összességében szórakoztató volt.

Van-e még remény?
Rendkívül erős film, mind érzelmileg, mind mondanivalójával. A kiszolgáltatottság és a kizsákmányolás ilyen szintű megjelenése sosem gyakorolt rám ilyen hatást. Az olasz neorealizmus egyik kiemelkedő alkotása talán azért is ért el nálam ekkora hatást, mert a cselekményt egy központi karakter köré építették, aki próbálta túlélni valahogy a második világháború utáni traumákat. Eleve hátrányból indul mindazok után, amit átélt az elmúlt ötven évben, mégis próbál küzdeni és feláldozni majdnem mindent annak érdekében, hogy ne maradjon szégyenben. De mi történik akkor, ha minden próbálkozás sikertelen és elkerülhetetlen a vég? Umberto úr lejtőjének a végén az öngyilkosság várja őt, melyben hűséges ... több»

Rendkívül érzelemdús dokumentumfilmsorozat, mely bemutatja Ed zenei karrierjének a kezdeteit, de a további részekben az elmúlt év nehézségei kapnak nagyobb hangsúlyt. A sorozat részről részre bontja ki a zenészt, aki eddig is a szomszéd srác érzetét keltette, de ez a sorozat még közelebb hozza őt a nézőkhöz/rajongókhoz.