Jennifer Lawrence zseniális. Végre egy jó vígjátékban is megmutatja, hogy nem csak a komolyabb szerepek állnak jól neki.
A film remekül egyensúlyoz a mocskos poénok és fontosabb mondanivaló között, ezért nem megy át az obszcenitásba a film több pontján.
A poénok ott ütnek, ahol kellenek, és a film végére minden magába forduló tizenéves srác azt kívánja, bárcsak neki is ilyen barátnője lenne.
Sokat akart... Nem hallgattam a negatív visszajelzésekre, nem voltak elvárásaim, kikapcsolódásnak jó volt. De úgy éreztem ezalatt a két óra alatt, hogy még így is összecsapott volt a film. Annyi karakter meg világ ismertetése egymás után, hogy bevallom, nem is nagyon emlékszem már a helyszínek, valamint a szereplők nevére.
Látványban nem volt kifogás, néha azért sok volt a CGI, de ez nem rontott ebből az élményből.
Igaz, hogy jön a film második része, de azt gondolom, hogy egy 8-10 részes sorozatban talán jobban ki lehetett volna bontani a karaktereket és a történetet.
Amit Semmelweis Ignác felfedezett, az valóban hatalmas teljesítmény a 19. században. Az erről az életmentő felfedezésről készült film számomra mégsem volt annyira kiemelkedő, mint az idén látott magyar filmek. Néhol a színészek eltúlzott játéka volt elidegenítő, mintha nem is egy filmet néznénk, hanem egy színházi darabot, ahol ez talán jobban működött volna.
A játékfilm hossza talán egy kicsit elnyújtott volt számomra, de egyszer nézhető alkotás lett.
Valami új Sokat gondolkoztam rajta, hogy mikor írjam le a gondolataimat a sorozattal kapcsolatban, de úgy láttam jónak, ha végignézem mind a tíz részt, ezzel komplex képet kapva a történetről.
Amikor meghallottam, hogy sorozat készül a három sikeres Valami Amerika-film után, nagyon megörültem, hiszen a mai napig szívesen nézem újra Herendi Gábor filmjeit, és kíváncsi voltam arra, hogy merre viszik tovább a történetet, vagy kapcsolódik-e egyáltalán nyomokban az eredeti filmekhez az azonos című sorozat.
Szerencsére nosztalgiafaktornak visszatér egy-egy főbb karakter, de az ő szerepük minimális a Csuja Imre által megformált Balához képest. Ő és Alex felnőtt gyerekei állnak ugyanis a középpontban, valamin... több»
Bevallom, nem tudtam, miről szól a sorozat, amikor nekifogtam, de nem bántam meg, mivel ez nem egy tipikus szuperhős sorozat. Ez annál több, megpróbál mélyre ásni és megmutatni a szuperhősök és az őket mozgató hatalmasok sötét oldalát. De ha nem nézzük a szuperképességeket, akkor is láthatjuk, hogy milyen pontos társadalomkritikát fogalmaz meg részről részre. Ezért is nagyon jó és sokszor elgondolkodtató, jó végre átlátni a fényen és csillogáson.
Olvastam egy Facebook-poszt alatt a kommentárokat, melyek nem voltak túl pozitívak a sorozattal kapcsolatban, sőt voltak olyanok is, akik azt hitték, hogy ez a műsor a második évada az eredeti sorozatnak. Én adtam neki mégis egy esélyt, és bevallom, jól tettem. Végig izgultam a játékok során, valamint külön örültem annak, hogy különféle próbatételek is színesítették a játékosok életét, melyeknek során sokszor megmutatkozott a valódi, önző és gátlástalan énjük. Bár még a valóságshow második fele várat magára, azt gondolom, hogy a végjáték is hasonlóan izgalmas lesz, mint az első öt rész volt.
Olvastam valahol egy kritikát az interneten, ahol azt írták a filmről, hogy a legjobb Éhezők viadala-film, ami a Futótűz óta készült. Én is osztom ezt a véleményt, mert azt gondolom, hogy azzal, hogy két filmre szedték a trilógia harmadik részét, az csak rontott A kiválasztott-filmek minőségén.
Szerencsére Francis Lawrence rendező újra magára talált (amelyhez Suzanne Collins 2020-as előzményregénye is kellett), és egy izgalmas filmben vitte vászonra Snow elnök fiatalkorának egy meghatározó időszakát, pontosabban a 10. éhezők viadalát és annak utóhatásait.
A 2012-es filmben egy erős, határozott és kegyetlen vezetőt ismerhettünk meg, ebben a filmben ez még nem látszik, sőt sokáig azt hihetjük,... több»
Szórakoztató csapatmunka Nem a legjobb, de nem is rossz film a Marvelek ebben az új fázisban. Nekem A Hangya volt egy kicsit a mélypont az év elején. Aki látta a WandaVíziót és a Ms. Marvel-sorozatokat, valamint az első Marvel Kapitány-filmet, az komplexebb képet kaphat a történésekről. A történet nem túl bonyolult, tipikus bosszúsztori egy gonosszal, aki Marvel Kapitányon akar bosszút állni, csak most Carolnak segítségére lesz még két szuperhősnő, akikkel összegabalyodott a képessége. Szerencsére ez nem tántorítja el őket, hanem egyesítve erőikkel oldják meg a konfliktust.
A film nem nyújtja a sztorit, ez pozitívum, valamint Goose is ellopja a show-t a kölyök flerkenekkel, egyedül az éneklős résznél éreztem furának... több»
Németország egyik legjobb fiatalokról szóló sorozata az ezredfordulón. A helyét kereső lány Berlinbe költözik, leszakadva a szülőktől, hogy önálló életet kezdjen mint képregényrajzoló. Itt új barátokra talál, akikkel legtöbb esetben bajba kerül, majd valahogy mindig sikerül jobban kijönnie egy neccesebb szituációból.
A sorozat fő mozgatórugója a barátság, ami mindennél fontosabb, de ugyanúgy megjelenik a szerelem kérdése is, amely szintén sok fejfájást okoz Lollénak.
Vérszegény nosztalgia Aki ismeri a sorozatot, annak szerintem nagy csalódás ez a film évekkel később. A történetet, a karaktereket, akiket megismerhettünk a sorozatban, most egy elég bugyuta sztoriban hozták vissza úgy, mintha a személyiségük nem fejlődött, vagy visszafejlődött volna. Mindenesetre végignéztem, kíváncsi voltam, lesz-e benne valami meglepetés vagy jobb fordulat, de csalódnom kellett.
Egyszer nézhető, de erősen felejthető sztori.
Az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb magyar sorozata. Minden megtalálható benne, amely a magyar társadalomban megtalálható, ezért hiteles korrajznak is tekinthetjük. És hogy miért ilyen sikeres? Azt gondolom, hogy az embereknek szükségük van arra, hogy (objektíven) ábrázolják azt a világot/környezetet, amelyben nap mint nap élnek, valamint azonosulni is tudjanak egy-egy karakterrel.
Fontosnak gondolom kiemelni a színészek játékát, amely szintén sokat ad a produkció minőségéhez. Ezeket a karaktereket már nem is tudnám elképzelni más alakításokkal, a casting remek.
Nem ültem be elvárásokkal a filmre, nem is tudtam, hogy játék alapján készült, szóval egy jó kis öldöklős sztorira számítottam.
A főhősünk háttértörténete ad egy kis plusz mondanivalót a filmhez, de valahogy mégsem annyira átütő az egész.
Pozitívum, hogy a bábok nem CGI-szörnyek lettek, hanem valóban megépítették őket.
Scorsese legújabb filmjében az amerikai történelem egyik kevésbé ismert eseménye került feldolgozásra. A film játékideje elég hosszú, de azt gondolom, hogy szükség van rá, egy ilyen történet hiteles elmesélésére.
Érdemes megemlíteni a színészi játékokat is, Scorsese ismét ráérzett a a castingnál.
Szünet nélkül ajánlom a film végignézését, azt gondolom, ha megszakítjuk folyamatot, úgy kiesünk a film sodrásából, és ez ront az élményen.
A film rendkívül fordulatos, folyamatosan csöpögteti az újabb információmorzsákat, és a sajátos nyomozás korábbi sebeket is feltép. Aki szerette a Keresés című filmet, annak az Eltűnt sem fog csalódást okozni.
Micsoda alakítás! Ti West rendező rendkívül szerencsés, hogy Mia Goth-tal forgathatott, hiszen rendkívül tehetséges színésznő, ez már egy korábbi filmjükben is megmutatkozott, melynek előzménye lett a Pearl.
Érdekes volt látni a lány vívódásait és szenvedéseit, melyeket Goth zseniálisan alakít. Nem lehet tudni, hogy mikor fog robbanni, épp ezért tudja fenntartani végig a feszültséget.
Az ajándékba kapott malac folyamatos rothadása pedig szimbólum is lehet, Pearl belsejének „elromlására”. Bár az édesanyja már korábban észreveszi rajta a különös hajlamait, az igazi romlás akkor kezdődik, amikor végez a szüleivel.
A film végén elmondott monológ pedig zseniális, megfogalmazza mindazt a fájdalmat, amit egész eddig... több»
Szerintem kifejezetten jóra sikeredett ez a film, bár akkor szerintem még jobban működött volna, ha többet tudunk a szereplők hátteréről. Bár a film során kapunk morzsákat a fiatalok viszonyairól, és a váratlan haláleset miatt még több minden derül ki, rávilágít arra a film, hogy mennyire nem kommunikál egymással a Z-generáció. És mint tudjuk, a kommunikáció hiánya a valóságban sem oldja meg a gondokat.
Jelen esetben megoldódnak a gondok a film végére, de sajnos nem pozitív irányban.
Néhol idegesítőek a karakterek, de azt gondolom, hogy sajnos a valóságban sem alakulna máshogyan egy hasonló eset.
Valami kifullad? Nagyon szeretem az első kettő Valami Amerika-filmet, talán a második jobban is tetszett, mint az első, így nagyon vártam közel 10 évvel a második film után a folytatást.
Sajnos, ahogy az lenni szokott, itt is minőségi romlás következett be, ami mind a történetre, mind egyes szereplőire igaz. Gondolok itt Oroszlán Szonja karakterének a lebutítására, vagy önmagában Nagy Ervin és Stohl András karaktereire önmagában.
A történettel nem is lett volna baj, hiszen most is Alex borzolja a testvéreket, valamint visszatér Bala és bandája is, de sokszor kínos jelenetek már nekünk fájtak.
Halovány görög lagzi Sajnos, ahogy teltek az évek, és egyre később készült el a második rész, nem tudta hozni az első rész minőségét, ennek ellenére jó kis nosztalgia volt látni újra a kedvenceimet.
Hát, a harmadik rész csak árnyéka az eredeti görög lagzinak sajnos. A poénok laposak, sok helyen még a néző érzi kínosan magát, a történet meg akármennyire próbál szerethető lenni, valahogy mégsem működik. Az új szereplők felejthetőek, John Corbett karaktere pedig úgy eltűnik a háttérben, mintha most írnák ki a forgatókönyvből. Ezt a filmet egy újabb lagzi sem menti meg sajnos.
Lassan 20 éve, hogy az első filmben megismerhettük Amandát és John-t. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy néhol gyengébb, néhol erősebb folytatás után végre megismerhessük a kettejük bensőségesebb kapcsolatát. Számomra legalábbis ez volt a legerősebb pontja a filmnek, leszámítva a brutális csapdákat.
Amik persze újra hozták a brutalitás szintet. Negatívumként talán John törékenységét tudnám felhozni, mert ilyennek még nem láttuk egyik filmben sem. De mivel ez egy kiegészítő filmnek szolgál, így érthető, hogy egy olyan oldalát is megismerhetjük a Kirakósnak, amelyet eddig még nem ismertünk.
Nagy előrelépés az előző filmekhez képest, úgy gondolom van még benne fantázia.
Biztató kezdés után láttam benne lehetőségeket, kicsit talán az Amerika Kapitány: A tél katonája jutott eszembe, ami még mindig szerintem a legjobb film az Univerzumban. Vártam is a végkifejletet, de elég laposra sikeredett, pedig a Titkos invázió története jóval többet érdemelt volna. Sajnos a Végjáték után csak egy-két kiemelkedőbb alkotás sikerült (véleményem szerint), de még mindig nem mondtam le a képregényfilmekről/sorozatokról.
68 Barátnőt felveszünk (2023)