Egy jó fárasztó nap után néztem meg a filmet, és kettős érzések voltak bennem, egyfelől szórakoztató a maga groteszk módján, mégis elgondolkodik az ember a halál utáni dolgokról.
Számomra Beetlejuice karaktere csak mellékszereplő volt, Keaton csak színezte az amúgy is színes cselekményt. Számomra Baldwin és Davis szellempárosa az igazi főszereplője a filmnek.
Tündérmese erőszakkal Hát nem tudom. Nem ismertem a film történetét, a könyvet sem olvastam, csak a cikkek meg videók jöttek velem szembe az interneten, hogy a főszereplőt alakító Blake Lively hogyan viselkedik.
A történet igaz, kitalált, mégis elég súlyos témát dolgoz fel egy mézesmázos tündérmese-szerű cselekményben. Ilyen a valóságban nincs.
Bérelsz egy lepukkant üzlethelyiséget, majd az első betoppanó személy egy unatkozó gazdag csaj, aki ott akar majd neked dolgozni, akinek történetesen a testvérével te már korábban találkoztál, és egy idegsebész félisten. Aztán jön a feketeleves, mert elég féltékeny és heves természet, így Lily bánja.
Mindkettőjüknek súlyos múltja van, de a következő generációnak véget ígér... több»
Súlyos és nehéz Erős egy sorozat, megdöbbentő történettel. Korábban láttam már a sorozatot, akkor szerintem nem rázott meg ennyire, mint most. Valahol az interneten újra szembejöttek velem a hírek a történtekről, így úgy döntöttem, hogy újra megnézem a sorozatot, és egy pár dokumentumfilmet. Azt vettem észre, hogy sokszor szünetet kell tartsak, mert annyira sokkoló és nehéz a tartalma. Mindenesetre remek színészi játékokat láthattunk mind Joey King és Patricia Arquette személyében.
Hosszan gondolkoztam, hogy mit nézzek a héten a moziban, sokáig úgy volt, hogy még egyszer beülök az új Alien-filmre, aztán láttam, hogy már vetítik Zoë Kravitz filmjét, a Vészjelzést. Már az előzetes is izgalmas történetet ígért, amely nem lőtt le minden fordulatot, amely a film tartogatott.
Már a film elején lehet sejteni, hogy valami nincs rendben, vagy nem lesz rendben, ezt a folyamatos közeli felvételek is előrevetítik, a szereplők arcainak ilyen bemutatása elsőre furcsa lehet, de ha jól megfigyeljük az arcjátékokat, hamarosan beszippant minket a film nyomasztó hangulata, amely az egész történetet és a karaktereket belengi.
A feszültség folyamatosan nő, fokozatosan adagolják számunkra a... több»
Feszültséggel teli mozi, az egyszer biztos. Minden, amit a korábbi Alien-filmekben láthattunk, megtalálható benne. Sokszor olyan érzésem is volt, hogy egyfajta nosztalgia/tisztelgés a korábbi alkotások előtt.
Remekül beleillik a franchise-ba, jó volt látni egy eddig ismeretlen fejezetet Ripley története között. A film fokozatosan tartja, sőt, növeli is a feszültséget, mígnem a film utolsó harmadára megérkezik az akció, de a Prometheusból megismert sötét anyag és következményei valahogy keserű szájízt hagytak maguk után.
Blomkvist harmatgyenge Salander mellett Bevallom, nagy rajongója vagyok A tetovált lány sorozatnak, a svéd filmváltozatok rendkívül erősre sikerültek. Tény, hogy az első rész lett a legizgalmasabb, de Lisbeth Salander és Mikael Blomkvist további ügyei is a székhez szegeztek.
Jó volt végre egy új fejezetet várni az első remake után. Sajnos azonban valami nagyon félrement Fede Alvarez filmjében. Nem tudtam az eredeti filmekkel nem összehasonlítani a karaktereket. Claire Foy mint Lisbeth remek választás volt, jól hozza a karaktert, az akciójelenetekben brillírozik, viszont Blomkvist ebben a fejezetben csak egy mellékszereplő, aki néha-néha felbukkan, nem túl sokat hozzáadva a cselekményhez.
A történet nem lenne rossz, csak erősebb ka... több»
A sorozat és a könyv elolvasása után álltam neki a filmnek, és azt gondolom, hogy egy bő másfél órás filmben nem tudták a '90-es években elég részletesen kifejteni a cselekményt, a karaktereket is kicsit felszínesen ábrázolják. A film lezárása kicsit összecsapottnak hat, kicsit befejezetlennek is. Ezek ellenére egyszer élvezhető volt.
Natalia boldog? Amikor azt hinnéd, hogy végre válaszokat kapsz megannyi megválaszolatlan kérdésre, még több ripacskodást és hazudozást kapunk. Natalia látszólag boldog, de az utolsó rész hatásvadász lezárása még további kérdéseket vet fel, és egy biztos, látjuk még a jövőben.
Annyi vélemény és állítás van ebben a dokumentumsorozatban, hogy ahogy az egyik részben is elhangzott: ez a hazugságok hálója. Vagy legalábbis a rejtélyeké mindenképp. Annyi megszólaló van, annyi állítás, valamint ezek legtöbbje ellentmondásban van egymással.
A legjobban az zavart, hogy az első pár részben szörnyetegnek próbálják meg beállítani Nataliát, a következőkben pedig pont az ellenkezőjét próbálják meg bemutatni.
Az örökbefogadó apa viselkedése pedig egyszerűen taszító, tenyérbemászó és ripacskodó. Az évek során ő is eltérő állításokat tett, látszik rajta, hogy hazudozik, csak hogy felmentsék a vádak alól. Ha pedig igazak a vádak, akkor neki és a feleségének börtönben van a helyük az... több»
A film végére a néző szíve is majdnem megszakad A film alapját az képezi, hogy egy iskolai barátság megszakad, mert az egyik fél egy másik országba költözik. Évekkel később felveszik egymással a kapcsolatot interneten keresztül, de így se tud kiteljesedni a kapcsolatuk, mert egyikük sem hagyja ott a jelenlegi lakhelyét a másikért. A következő életszakaszban a lány már férjhez ment, boldogan, és látogatóba jön hozzá a gyerekkori barátja.
2-3 napnyi együttlét után rájönnek, hogy milyen erősen kötődnek egymáshoz ennyi év után is.
Nehéz helyzet, csak beleképzelni tudom magam a helyzetbe, de ez mindhármójuknak nehéz helyzet: a fiú még mindig szerelmes a lányba, még ha semmi nem is volt közöttük korábban, a lány is érez valamit iránta, mégis bo... több»
Jennifer Lawrence zseniális. Végre egy jó vígjátékban is megmutatja, hogy nem csak a komolyabb szerepek állnak jól neki.
A film remekül egyensúlyoz a mocskos poénok és fontosabb mondanivaló között, ezért nem megy át az obszcenitásba a film több pontján.
A poénok ott ütnek, ahol kellenek, és a film végére minden magába forduló tizenéves srác azt kívánja, bárcsak neki is ilyen barátnője lenne.
Sokat akart... Nem hallgattam a negatív visszajelzésekre, nem voltak elvárásaim, kikapcsolódásnak jó volt. De úgy éreztem ezalatt a két óra alatt, hogy még így is összecsapott volt a film. Annyi karakter meg világ ismertetése egymás után, hogy bevallom, nem is nagyon emlékszem már a helyszínek, valamint a szereplők nevére.
Látványban nem volt kifogás, néha azért sok volt a CGI, de ez nem rontott ebből az élményből.
Igaz, hogy jön a film második része, de azt gondolom, hogy egy 8-10 részes sorozatban talán jobban ki lehetett volna bontani a karaktereket és a történetet.
Amit Semmelweis Ignác felfedezett, az valóban hatalmas teljesítmény a 19. században. Az erről az életmentő felfedezésről készült film számomra mégsem volt annyira kiemelkedő, mint az idén látott magyar filmek. Néhol a színészek eltúlzott játéka volt elidegenítő, mintha nem is egy filmet néznénk, hanem egy színházi darabot, ahol ez talán jobban működött volna.
A játékfilm hossza talán egy kicsit elnyújtott volt számomra, de egyszer nézhető alkotás lett.
Valami új Sokat gondolkoztam rajta, hogy mikor írjam le a gondolataimat a sorozattal kapcsolatban, de úgy láttam jónak, ha végignézem mind a tíz részt, ezzel komplex képet kapva a történetről.
Amikor meghallottam, hogy sorozat készül a három sikeres Valami Amerika-film után, nagyon megörültem, hiszen a mai napig szívesen nézem újra Herendi Gábor filmjeit, és kíváncsi voltam arra, hogy merre viszik tovább a történetet, vagy kapcsolódik-e egyáltalán nyomokban az eredeti filmekhez az azonos című sorozat.
Szerencsére nosztalgiafaktornak visszatér egy-egy főbb karakter, de az ő szerepük minimális a Csuja Imre által megformált Balához képest. Ő és Alex felnőtt gyerekei állnak ugyanis a középpontban, valamin... több»
Bevallom, nem tudtam, miről szól a sorozat, amikor nekifogtam, de nem bántam meg, mivel ez nem egy tipikus szuperhős sorozat. Ez annál több, megpróbál mélyre ásni és megmutatni a szuperhősök és az őket mozgató hatalmasok sötét oldalát. De ha nem nézzük a szuperképességeket, akkor is láthatjuk, hogy milyen pontos társadalomkritikát fogalmaz meg részről részre. Ezért is nagyon jó és sokszor elgondolkodtató, jó végre átlátni a fényen és csillogáson.
Olvastam egy Facebook-poszt alatt a kommentárokat, melyek nem voltak túl pozitívak a sorozattal kapcsolatban, sőt voltak olyanok is, akik azt hitték, hogy ez a műsor a második évada az eredeti sorozatnak. Én adtam neki mégis egy esélyt, és bevallom, jól tettem. Végig izgultam a játékok során, valamint külön örültem annak, hogy különféle próbatételek is színesítették a játékosok életét, melyeknek során sokszor megmutatkozott a valódi, önző és gátlástalan énjük. Bár még a valóságshow második fele várat magára, azt gondolom, hogy a végjáték is hasonlóan izgalmas lesz, mint az első öt rész volt.
Olvastam valahol egy kritikát az interneten, ahol azt írták a filmről, hogy a legjobb Éhezők viadala-film, ami a Futótűz óta készült. Én is osztom ezt a véleményt, mert azt gondolom, hogy azzal, hogy két filmre szedték a trilógia harmadik részét, az csak rontott A kiválasztott-filmek minőségén.
Szerencsére Francis Lawrence rendező újra magára talált (amelyhez Suzanne Collins 2020-as előzményregénye is kellett), és egy izgalmas filmben vitte vászonra Snow elnök fiatalkorának egy meghatározó időszakát, pontosabban a 10. éhezők viadalát és annak utóhatásait.
A 2012-es filmben egy erős, határozott és kegyetlen vezetőt ismerhettünk meg, ebben a filmben ez még nem látszik, sőt sokáig azt hihetjük,... több»
Szórakoztató csapatmunka Nem a legjobb, de nem is rossz film a Marvelek ebben az új fázisban. Nekem A Hangya volt egy kicsit a mélypont az év elején. Aki látta a WandaVíziót és a Ms. Marvel-sorozatokat, valamint az első Marvel Kapitány-filmet, az komplexebb képet kaphat a történésekről. A történet nem túl bonyolult, tipikus bosszúsztori egy gonosszal, aki Marvel Kapitányon akar bosszút állni, csak most Carolnak segítségére lesz még két szuperhősnő, akikkel összegabalyodott a képessége. Szerencsére ez nem tántorítja el őket, hanem egyesítve erőikkel oldják meg a konfliktust.
A film nem nyújtja a sztorit, ez pozitívum, valamint Goose is ellopja a show-t a kölyök flerkenekkel, egyedül az éneklős résznél éreztem furának... több»
81 Fekete pont (2024)