Truman Show

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Számomra ez a film nem egy szatíra, hanem egy mély, fizikai és egzisztenciális állapot bemutatása. Seahaven tökéletes, pasztellszínű díszlete a mesterséges, elidegenítő környezetek legtökéletesebb metaforája. Jim Carrey játéka abban a legzseniálisabb... Több, ahogy szép lassan, szinte némán ismeri fel a körülötte lévő világ súlytalanságát: azt, hogy a legközelebbi kapcsolatai is csak üres felületek. A film legkatartikusabb pillanata nem egy nagy párbeszéd, hanem a tiszta, fizikai megtapasztalás: amikor a hajó orra átszakítja a festett kék eget, és Truman keze végre megérinti a hideg, kemény falat. Az az érintés a valóság kőkemény horgonya. Nem egy új igazságot talál meg, hanem végre bizonyosságot kap arról, hogy a világ, amelyben élt, valóban mesterséges volt. Truman vágya a nyílt tenger iránt azért különösen megrázó, mert nem egy vágyott hely felé halad, hanem a legmélyebb félelmét győzi le. A tengertől való rettegése nem a sajátja, hanem egy ráerőltetett korlát, amelynek célja, hogy soha ne hagyja el Seahavent. Amikor mégis kifut a nyílt vízre, nemcsak a stúdió falain tör át, hanem a belé épített félelmeken is. Én mindig teljesen egyedül vagyok, amikor a természetet járom, mert csak a csendben, mindenféle megfigyelő nélkül lehet igazán, emberként jelen lenni. Talán ezért érzem ennyire át Truman szökését is: nem egyszerűen elmenekül egy hazugságból, hanem visszaszerzi a saját valóságát. Mestermű a valóságba való áttörésről.

A hazugságokon és a valóságon alapuló, a reklámok és a tévé által befolyásolt társadalomról szóló remekmű a kilencvenes évekből. Nagyon jó a forgatókönyve, sokkolóan jól keveri az ellentétes érzelmeket, Jim Carrey pedig kivételesen jó teljesítményt n... Többyújt. Egyike azoknak a filmeknek, melyeket már többször láttam, és biztos vagyok benne, hogy előveszem még a jövőben.

Nem rég láttam először a filmet és Jim Carrey karakterere is elég érdekes, sok oldalú volt, ami nagyon szimpatikus volt, valamint örültem, hogy az úgymond "gonosz" karakter nem más, mint Ed Harris-re esett, mert neki az ilyesfajta karakterek nagyon j... Többól állnak és könnyedén tudja, hozni őket. A filmről csupán annyit, hogy nem igen láttam hasonló filmet semi a 90-es években sem után vagy éppen előtte, mert ez az elrejtett humor a még is helyenként sci-finek állítható filmben a végén csupa drámával, eléggé ütősre sikeredett a véleményem szerint. Carrey nagyon jól hozta azt az arcot amit minden ember úgy élni át, amikor nem tudja mi a valóság vagy éppen kezd magában kételkedni, hogy megőrült e. Nem tudta eldönteni, hogy mi folyik az életében a környezetében és ezt remekül játszotta el. Maga az ötlet nagyon jó volt a megvalósítása kifogástalan és nagyon jó kis történetet fűztek ehhez az egészhez.

Hibátlan a film. A történetét nagyon hitelesre csinálták meg, bár fura ilyet mondani. Aprólékos a film, a készítők sok minden háttérdologra figyeltek.