K-PAX - A belső bolygó

A K-PAX nálam tipikusan az a film, amit nem lehet csak egyszer megnézni. Elsőre is nagyon tetszett, de újranézve mindig van benne valami új, ami megfog. Nyugodt tempójú film, mégsem unalmas egy percig sem. Az egésznek van egy furcsa, megmagyarázhatat... Többlan hangulata, amitől az ember a vége után is agyal rajta. És pont az benne a legjobb, hogy nem akar mindent a szádba rágni.

Nem mondom hogy rossz,inkább felejthető kategória.Egyedül Kevin Spacey,aki miatt végignéztem a filmet,de nem leszek rajongó,az már biztos.

Iain Softley rendezésében egy finomhangolt, filozofikus sci-fi dráma, melyben Kevin Spacey briliáns alakítása hordozza a film lényegét: Prot különös, egyszerre naiv és bölcs figurája folyamatosan kétségekben tartja a nézőt, hogy valóban földönkívülir... Többől vagy mély traumát hordozó emberről van szó. A New York-i elmegyógyintézet és az ottani karakterek érzékeny mozaikként rajzolódnak ki, Jeff Bridges emberséges doktora pedig kiváló ellenpontot ad Spacey visszafogott, de karizmatikus jelenlétének. A forgatókönyv filozófiai és lélektani dilemmákat vet fel, mindvégig finoman egyensúlyoz az objektív tények és a szubjektív értelmezés között, miközben a látvány, az operatőri munka és a zenék is kifinomult atmoszférát teremtenek. A film tempója lassabb, elmélyülést igényel, de gazdag gondolatisága miatt főleg dráma- és sci-fi kedvelőknek, valamint a tartalmasabb, érzelmes történetekre fogékony nézőknek ajánlom.

Amikor még színészek játszottak a filmekben... Minden egyes másodperce magába szippantja az embert. Ha van hibátlan film, akkor ez az. A sztori, a rendezés, a megvalósítás, a kép, a hang, a fények... minden a helyén volt.