Gattaca

A biológiai determinizmus gondolata, hogy a sorsunk már a testünkbe van kódolva, mindig is nyugtalanított. A film világa mindent a genetikára redukál: húsra, vérre, egy tökéletlen, mégis fetisizált biológiai gépezetre. Ebben a közegben különösen érde... Többkes a főszereplő küzdelme, aki mindenáron meg akarja haladni a saját fizikai korlátait. A történet az akaraterő diadala, mégis végig ott húzódik benne egy furcsa ellentmondás: mintha épp azt próbálná legyőzni, ami a leginkább emberivé teszi. Mert a tökéletlenség nem csak akadály. A hiba, a fáradtság, a kiszámíthatatlanság és ezek adják a létezés valódi súlyát. Ezek nélkül a test csak egy pontos, de üres rendszer marad. A Gattaca hideg, letisztult világa mögött nagyon is emberi kérdések húzódnak: meddig formálhatjuk magunkat, és hol kezdődik az, amit már nem tudunk (vagy talán nem is kell) meghaladni. Zseniális, visszafogott, mégis mélyen emberi film.

A szereposztás zseniális,a film maga értelmezhetetlen,értékelhetetlen szemét. Semmiről nem szól,keszekusza,zagyva. Időpocsékolásnak tartom.Csak a színészeket sajnálom,hogy ehhez adták a nevüket.

Régebben nagyobbat ütött, de a 21. században is egy élvezetes film. Egy különös és kegyetlen világot mutat be a sztori. tetszett a mondanivalója és a szereposztás is pazar.

Letisztult, gondolatébresztő sci-fi, mely egy genetikailag meghatározott, kasztosodott társadalomban játszódik, ahol a természetes úton született Vincent Freeman (Ethan Hawke) a tökéletesek világában próbál érvényesülni egy másik identitás mögé bújva... Több. A film stílusa hideg, elegáns, noiros hangulatú, látványvilága visszafogott, de rendkívül hatásos, CGI nélkül is lenyűgöző képi megoldásokkal. A cselekmény feszült, motivációkban gazdag, a karakterek mélyek: Vincent kitartása és Jerome (Jude Law) tragédiája szépen ellenpontozzák egymást, miközben Uma Thurman érzékeny játéka is kiemelkedő. Az operatőri munka és a forgatókönyv mesterien építi fel a társadalomkritikát, összetett a narratíva, miközben a film végig informatív, gondolatokat ébreszt az egyéniség, determináció és elhivatottság kérdéséről. Objektíven látványos és aktuális, szubjektíven néhol rideg, de mélyen emberi. Elsősorban a komolyabb sci-fi, filozófiai társadalomkritika iránt érdeklődőknek ajánlott.