Truman Show

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Számomra ez a film nem egy szatíra, hanem egy mély, fizikai és egzisztenciális állapot bemutatása. Seahaven tökéletes, pasztellszínű díszlete a mesterséges, elidegenítő környezetek legtökéletesebb metaforája. Jim Carrey játéka abban a legzseniálisabb... Több, ahogy szép lassan, szinte némán ismeri fel a körülötte lévő világ súlytalanságát: azt, hogy a legközelebbi kapcsolatai is csak üres felületek. A film legkatartikusabb pillanata nem egy nagy párbeszéd, hanem a tiszta, fizikai megtapasztalás: amikor a hajó orra átszakítja a festett kék eget, és Truman keze végre megérinti a hideg, kemény falat. Az az érintés a valóság kőkemény horgonya. Nem egy új igazságot talál meg, hanem végre bizonyosságot kap arról, hogy a világ, amelyben élt, valóban mesterséges volt. Truman vágya a nyílt tenger iránt azért különösen megrázó, mert nem egy vágyott hely felé halad, hanem a legmélyebb félelmét győzi le. A tengertől való rettegése nem a sajátja, hanem egy ráerőltetett korlát, amelynek célja, hogy soha ne hagyja el Seahavent. Amikor mégis kifut a nyílt vízre, nemcsak a stúdió falain tör át, hanem a belé épített félelmeken is. Én mindig teljesen egyedül vagyok, amikor a természetet járom, mert csak a csendben, mindenféle megfigyelő nélkül lehet igazán, emberként jelen lenni. Talán ezért érzem ennyire át Truman szökését is: nem egyszerűen elmenekül egy hazugságból, hanem visszaszerzi a saját valóságát. Mestermű a valóságba való áttörésről.

A hazugságokon és a valóságon alapuló, a reklámok és a tévé által befolyásolt társadalomról szóló remekmű a kilencvenes évekből. Nagyon jó a forgatókönyve, sokkolóan jól keveri az ellentétes érzelmeket, Jim Carrey pedig kivételesen jó teljesítményt n... Többyújt. Egyike azoknak a filmeknek, melyeket már többször láttam, és biztos vagyok benne, hogy előveszem még a jövőben.

Nem rég láttam először a filmet és Jim Carrey karakterere is elég érdekes, sok oldalú volt, ami nagyon szimpatikus volt, valamint örültem, hogy az úgymond "gonosz" karakter nem más, mint Ed Harris-re esett, mert neki az ilyesfajta karakterek nagyon j... Többól állnak és könnyedén tudja, hozni őket. A filmről csupán annyit, hogy nem igen láttam hasonló filmet semi a 90-es években sem után vagy éppen előtte, mert ez az elrejtett humor a még is helyenként sci-finek állítható filmben a végén csupa drámával, eléggé ütősre sikeredett a véleményem szerint. Carrey nagyon jól hozta azt az arcot amit minden ember úgy élni át, amikor nem tudja mi a valóság vagy éppen kezd magában kételkedni, hogy megőrült e. Nem tudta eldönteni, hogy mi folyik az életében a környezetében és ezt remekül játszotta el. Maga az ötlet nagyon jó volt a megvalósítása kifogástalan és nagyon jó kis történetet fűztek ehhez az egészhez.

Hibátlan a film. A történetét nagyon hitelesre csinálták meg, bár fura ilyet mondani. Aprólékos a film, a készítők sok minden háttérdologra figyeltek.

Nagyon érdekes film. Az ember érez hideget-meleget miközben nézi és elég mély hatást válthat ki az összkép.

Egy film, ami intenzív érzelmet váltott ki, amikor megnéztem. Aztán azóta megnéztem számtalanszor. Jim Carrey, a komikus egy másik karaktert mutatott be. Persze, benne vannak a Carrey-féle arcok, mimikák, de valahogy ez a szerep egy új oldalát mutatt... Többa meg. A drámai színészét. Talán sokak számára ekkor vált ténnyé, hogy Carrey nem csak egy gumiarc, hanem valóban tehetséges színész. Az ikonikus búcsúzás pedig minden néző szívébe beleégett, és talán Carrey pályafutásának egyik legnagyobb alakításává lett. A film ötletes, Ed Harris pedig kifejezetten jó választás volt a történet „negatív” hősének szerepére. A Truman Show valóban egy egyedi film. Se előtte, sem utána nem született még csak hasonló produkció sem. Pedig ez a film nem csak szórakoztat, hanem gondolatokat is ébreszt. Mennyire befolyásolható a társadalom? Milyen társadalom az, ahol teljesen normális egy ilyen tévéshow és annak etikai háttere? Vajon a bensőséges kapcsolatba kerülő színészeknél hol kezdődik a színészkedés, és hol a „pénzért sok mindent bevállalok” hozzáállás? Hol húzódik a határ a profit és egy ember traumatizálása között? (Lásd: apa elvesztése, víztől való félelem szándékos kialakítása, hogy ne akarja elhagyni a szigetet stb.) Vajon mennyire keresztényi egy ilyen műsor? Stb. Szerintem bátran emelhetjük a kultfilmek közé. Bárkinek jó szívvel ajánlom, de kinek milyen az ízlése. Szóval filmre fel, és jó szórakozást!

Jim Carreyra írták ezt a szerepet,amit zseniálisan le is hozott.A film újszerűsége,ami megfogott,és hihetetlen,de végig szurkoltam Burbank Úrnak,hogy a végére ő jöjjön ki győztesen az egészből.Megkapó,és nevettető is egyben.Nagyon jó kis mozi !

Valljuk be őszintén, mindannyiunk fejében megfordult már a gondolat, hogy az egész univerzum körülöttünk forog és hogy minden csak azért történik, hogy minket bosszantson, vagy éppen hogy örömet szerezzen számunkra. Bár ez inkább csak előbbinél jut e... Többszünkbe. Jim Carrey megint hozta azt ami miatt rengetegen megszerették, egy bohókás fazon, aki azért a komoly érzéseket is kellően át tudja adni a nézőknek. Persze maga a film ezernyi kérdést vet fel és szinte mind arról szól, hogy hogy lehetett ezt létrehozni. Gondoljunk csak bele, ott színészekről volt szó akiknek jó esetben családjuk van. Legtöbbjüknek mégis a nap jó részében ott kellett lenniük. De ez csak egy a sok hasonló gondolat közül. Azonban ha ezektől eltekintünk és nem gondolkodunk efféle elterelő dolgokon közben, egy nagyon is szórakoztató filmet kapunk. Talán mondtam már, de nekem Helyey László az egyik, ha nem a kedvenc szinkronszínészem, így ha őt hallhatom az nálam mindig pluszpont. Itt ráadásul tökéletes választás, hiszen Ed Harris-nek éppen egy ilyen megnyugtató és kellemes hang kellett ehhez a szerephez.

Peter Weir rendezésében egy innovatív, társadalomkritikus sci-fi dráma-vígjáték, amely a valóság és média határát feszegeti Jim Carrey főszereplésével. A film stílusa egyszerre szatirikus és megindító, hangulata végig kettős: idilli felszín alatt növ... Többekvő nyugtalansággal. A cselekmény egy ember tudatra ébredését, kiútkeresését mutatja be egy mesterségesen kreált világban, ahol minden karakter csupán statiszta, mégis emlékezetes alakokat láthatunk, főleg Ed Harris Christofja által. Carrey meglepően érzékenyen lavíroz a naivitás és kitörési vágy között, színészi játéka komolyan vehetővé teszi Truman személyes drámáját. A forgatókönyv újszerű és ötletes, a rendezés vizuálisan is következetes, a rejtett kamerás világ remekül teremt atmoszférát. Objektíven társadalmi tükör és éles média-szatíra, szubjektív élményként pedig mélyen elgondolkodtat, valódi érzelmeket mozgat meg. A film leginkább azoknak ajánlott, akik szeretik a gondolatébresztő, érzelmes drámákat, de széles közönség számára befogadható.

Egy nagyszerű Jim Carrey film, egyedülálló alaptörténettel, remek kivitelezéssel.

Hiába Jim Carrey, nem találtam semmi humorost ebben a filmben, az ellenére, hogy vígjáték. De a történet nem volt rossz, csak helyenként nyomasztó.

Nos itt sem volt panasz Jim Carrey humoros oldalára. Ismét bemutatta, hogy milyen szórakoztató jellem tud ő lenni. Maga a film igazán eredeti és ezt fantasztikusan valósították is meg.

Spoileres lehet! Nem igazán tudtam az elején rájönni,hogy pontosan miről játszódik a film,és milyen helyen,mert ebben nem az aminek látszik.Nem akarom a poént lelőni,de a végére már az jött át,hogy kellemesen kiszámíthatatlan.Már önmagában egyébként ... Többegy ilyen történet ötletének az ötletének a megszületése kifejezetten nagy szó. 10/10

Nagyon jó film. Érdekes, és egyben megdöbbentő. Tele van igazságokkal, hogy milyen értékkel teli hibás világot élünk, minden a pénz a show, a többi az meg nem számít keresztül gázolunk mimdenkin. Bizony ennek a filmnek komoly mondani valója van.