A porszörny

Legalábbis nekem olyan igénytelen egyvelegnek tűnt a film, amiben tehetségtelen alkotó nagy elődök munkáit felhasználva mixel új művet. Persze erre azt mondja hogy csak hommage (tisztelet adás), de nyugodj meg, ez csak tehetségtelenség. Hogy miért négy csillag nálam ez a film? Mert mindezek ellenére szórakoztató, újra fogom nézni. Amit vizuális hangulatkeltés gyanánt felfedeztem: Van Gogh festmény (váza virágokkal) 3D-ben, meg a bérgyilkosnő kéz árnyéka úgy nyúlik mint Orlov grófé a Nosferatu-ban. Amit nem értettem: a szereplők mögötti neon gyűrű lámpák glóriaként függnek az arcok mögött. Biztos ez is valami mély meta utalás (blöffje), ami egyébként hatásosan néz ki (akkor végül is siker, nem?). Tehát mégegyszer: a művészieskedést nem szívom be, ennek ellenére szórakoztató volt a story. Ja és Sigourney Weaver hatásosan rántotta össze magát, persze-persze egy tucat plasztikai sebész heti hét nap 24 órában gyúrta az arcát (meg ki tudja még milyét). Fiatalabbnak néz ki mint a 10 évvel ezelőtti Oak Studio (amatőr) Youtube filmben. Tehát EZ SEM IGAZI viszont mint a filmnek, ez is jól áll. Nagyon.

Szerintem A porszörny egy olyan film, ami nem akar mindenáron nagy lenni, mégis sokáig velem maradt. Nem egy pörgős, hangos mozi, inkább lassúbb, csendesebb, és hagy időt arra, hogy gondolkodjak közben. Nekem ez tetszett, mert manapság kevés film mer... Teljes kritika

A porszörny megnézése után vegyes érzéseim maradtak. Egyrészt el kell ismerni, hogy a film vizuálisan érdekes és ötletes. A szörnyek és a sötét, meseszerű világ kidolgozottsága látványos, és bizonyos jelenetek tényleg képesek feszültséget teremteni. A rendező, Bryan Fuller stílusa ott van a vásznon, a képzelet és a valóság közötti határvonalak elmosása pedig izgalmas ötletként szolgál a történetben. Ugyanakkor a film nem tudott igazán elvarázsolni vagy igazán megfogni. A cselekmény sokszor vontatottnak érződött, a szereplők nem mindig voltak eléggé kidolgozva, így nehéz volt valóban együtt izgulni velük. A félelmetes vagy szórakoztató pillanatok sem ütöttek akkorát, mint vártam, és emiatt az élmény inkább közepesnek mondható, semmint igazán emlékezetesnek. Pozitívumként említhető, hogy a film hangulata egyedi, és bizonyos képi megoldások, valamint a szimbolikus elemek sokáig bennem maradnak. Összességében nem bántam meg a megnézését, de nem is keltett bennem lelkesedést vagy izgalmat. Inkább egy közepesen élvezhető, kreatív filmélményként tudom értékelni, ami szórakoztat, de nem ragad magával igazán.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Porszörny (2025) kellemes meglepetés: egyszerre családi film és finoman ironikus allegória a rendmániás hétköznapokról. A látványvilág kreatív, a „por” mint ellenfél játékosan kap személyiséget, miközben a történet nem veszíti el érzelmi tétjét. Bár a tempó néhol egyenetlen, a humor működik, a zene emlékezetes, és a karakterek szerethetők. Nem forradalmi alkotás, de szívvel készült, és ritka módon képes egyszerre szórakoztatni gyerekeket és felnőtteket. A film legnagyobb erénye, hogy nem magyaráz túl mindent, hanem teret hagy a nézőnek, így az utóíze még napokkal később is megmarad. Nálam 5/5, és ennyi!!