Vivi

Szerintem egy nagyon szerethető és vidám film lett. Megmaradt benne az a bolondos humor, amit SpongyaBobtól megszoktunk, de közben kicsit komolyabb üzenete is van. A történet könnyen követhető, sok vicces jelenettel, és a bolygó hollandis kaland igazán izgalmassá teszi az egészet. Nekem külön tetszett, hogy SpongyaBob nem változik meg teljesen, mégis tanul valamit magáról és a bátorságról. A látvány színes, élénk, a zene jól illik a tengeri, kalózos hangulathoz. Gyerekeknek nagyon szórakoztató, de a felnőttek is élvezhetik, főleg akik régebb óta szeretik SpongyaBobot. Összességében ez egy könnyed, pozitív hangulatú film, amit jó érzés végignézni, és ami után az ember mosolyogva áll fel a szé... több»

Számomra kellemes meglepetés volt, mert pontosan azt adta, amit ígért. Nyers, sötét és kompromisszummentes akciófilmet. A film végig feszes tempót diktál, kevés az üresjárat, a brutalitás pedig nem öncélú, hanem jól illeszkedik a mocskos, reménytelen városképhez. Tom Hardy játéka különösen működik. A karaktere fáradt, cinikus és belülről rohadó figura, akinek minden mozdulatán érződik a múlt terhe. Nem kell hosszú monológokkal magyarázni, ki ő, elég ránézni. A történet nem forradalmi, de nem is ez a lényeg. Inkább egy lejtmenet, amelyben egy ember egyre mélyebbre süllyed, miközben próbál valami minimális erkölcsi kapaszkodót találni. Nekem pont ezért működött. Nem szépít, nem moralizál, hane... több»

Ez a film számomra vegyes élmény volt. Az alapötlet érdekesnek tűnt. Néhány barát az Amazonasba utazik, hogy újraforgassák gyerekkori kedvenc kígyós filmjüket, és közben ténylegesen szembesülnek egy hatalmas anakondával. Ez a koncepció ígéretesnek hangzott, de a megvalósítás sajnos kicsit döcögősen indult. Az első percekben nagyon lassú a tempó, csak egy-két poén szúrja át a monotonitást, a karakterek és a helyzetek nem igazán ragadják meg a figyelmet azonnal. Ahogy haladt a történet, a film próbált felfejlődni, de sok poén továbbra is erőtlen maradt, a nagy nevetések elmaradtak, és a feszültség is csak részben érezhető. A színészek, mint Jack Black és Paul Rudd, hozták a tőlük megszokott hu... több»

Ügyetlenkedés és szerethető káosz
A film pontosan azt hozta, amire számítottam. Könnyed, szórakoztató, és tele van igazi brit humorral. Már előre nagyon vártam a filmet, és nem csalódtam, mert a történet egyszerre volt vicces, kaotikus és meglepően szerethető. Rowan Atkinson most is fantasztikus, az a jellegzetes ügyetlenkedése, amiben mindig képes a fizikai poénokat és az arckifejezéseket tökéletesen ötvözni, egyszerűen zseniális. A csecsemővel való zűrös helyzetek és a karácsonyi káosz minden jelenetben mosolyt csal a néző arcára. Nagyon tetszett, hogy a film nem próbált túlzottan mély drámát vagy komoly üzenetet belerakni, egyszerűen csak jól szórakoztat, miközben néhány apróbb érzelmi pillanat is átjön, ami emberibbé tes... több»

A Song Sung Blue kellemes meglepetés volt számomra, mert egyszerre tudott szórakoztató és érzelmes lenni anélkül, hogy túlzottan hatásvadász lett volna. A film legnagyobb erőssége szerintem az emberközeli hangulata volt , nem akar nagy drámát erőltetni, inkább apró, hétköznapi pillanatokon keresztül mutatja meg egy házaspár küzdelmeit és álmait. A zene természetes módon épül bele a történetbe, nem nyomja el a cselekményt, hanem szépen kiegészíti azt. Hugh Jackman és Kate Hudson párosa kifejezetten jól működik, hitelesen hozzák a szerethető, esendő karaktereket. A köztük lévő dinamika végig őszintének érződik, ami sokat hozzáad a film érzelmi erejéhez. Külön öröm volt látni, hogy a film nem a... több»