Vivi

A Mancs őrjárat: A dinófilm számomra az eddigi legizgalmasabb Mancs őrjárat-film lett. Már a történet elején magával ragadott, mert a dinoszauruszok megjelenése teljesen új hangulatot adott a megszokott kalandoknak. Végig tele volt izgalommal, mégis megőrizte azt a kedves és vidám stílust, amiért ezt a sorozatot ennyire szeretem. Chase ismét bátor és felelősségteljes, Marshall sok humorral oldja a feszült pillanatokat, Skye pedig bizonyítja, hogy kitartással bármit el lehet érni. Rex különösen szimpatikus szereplő lett, mert a tudásával és a nyugalmával sokat segít a csapatnak. A látvány színes, lendületes és részletgazdag, a dinoszauruszok és a vulkános jelenetek végig lekötötték a figyelme... több»

A Vaiana számomra kellemes meglepetés volt, mert sikerült megőriznie az eredeti történet varázsát, miközben egészen új élményt adott. Nagyon tetszett, hogy valódi színészek keltették életre a jól ismert karaktereket, ettől a történet sokkal közelebbinek és érzelmesebbnek hatott. Catherine Lagaʻaia hitelesen alakítja Vaianát, egyszerre bátor, kíváncsi, együttérző és eltökélt, ezért könnyű drukkolni neki az egész útja során. Dwayne Johnson ismét remek választás Maui szerepére, karizmatikus, humoros és erőt sugárzó, miközben a karakter érzékenyebb oldala is megmutatkozik. A film látványvilága lenyűgöző, a tenger, a szigetek és a különleges lények élettel teliek, a vizuális megoldások pedig végi... több»

A Motor City számomra az év egyik legnagyobb pozitív csalódása lett. A film előtt olvastam néhány kritikát, és ezek alapján nem igazán volt kedvem megnézni, mert úgy tűnt, hogy nem fog sokat adni. Ehhez képest teljesen mást kaptam. Egy sötét hangulatú, különleges stílusú bosszúfilmet, ami végig lekötött. Ami különösen érdekes benne, hogy szinte alig beszélnek a szereplők. Elsőre furcsa lehet ez a megoldás, de szerintem pont ettől lett különleges a film. Nem hosszú párbeszédekkel próbálja elmagyarázni a történetet, hanem a képekkel, a zenével, a tekintetekkel és a főszereplő tetteivel mesél. Ez a visszafogott történetvezetés sokkal nyersebbé és feszültebbé tette az egészet. Alan Ritchson nagy... több»

Megható és látványos élmény
A sivatag fia számomra egy igazán különleges élmény volt, mert egyszerre volt izgalmas kalandfilm és megható történet. Már az első percekben magával ragadott a sivatag lenyűgöző világa, amely nemcsak gyönyörű háttérként szolgált, hanem szinte önálló szereplővé vált. A film látványvilága végig igényes, a tájak szépsége és az állatok közelsége olyan hangulatot teremtett, amely teljesen beszippantott. A történet legnagyobb erőssége számomra az volt, hogy nem csupán egy kalandot mesél el, hanem az összetartozásról, a bátorságról és az önmagunkba vetett hitről is szól. A szereplők könnyen megszerethetők, fejlődésük hiteles, ezért végig lehetett értük izgulni. Külön tetszett, hogy a film nem a lát... több»

A Gonosz halott: Égj! számomra csalódás volt. Bár volt néhány feszült és ijesztő jelenete, összességében nem azt kaptam, amire számítottam. A film próbált nyomasztó hangulatot teremteni, és néha sikerült is megijesztenie, de a horror mellett sok olyan rész volt, ahol egyszerűen unatkoztam. A történet lassan haladt, és nem tudott végig lekötni. Azt is hiányoltam, hogy nem volt elég véres és brutális. Egy Gonosz halott-filmtől sokkal több és durvább jelenetre számítottam, itt viszont visszafogottabbnak éreztem az egészet. A színészek teljesítményével nem volt különösebb gond, de a karakterek sem lettek igazán emlékezetesek. A látvány rendben volt, és a sötét hangulat néhol működött, mégsem tud... több»