A Christy egy olyan film, ami elsőre klasszikus sportdrámának tűnik. Küzdés, győzelem, tapsvihar. De valójában sokkal intimebb, sokkal emberibb történetet mesél el. Nem csak azt látjuk, hogyan válik egy látszólag törékeny lányból ringbajnok, hanem azt is, mennyi fájdalom, félelem és csendes bátorság rejtőzik a siker mögött. Sydney Sweeney játéka különösen szép, nem akar szuperhőst csinálni Christyből, hanem egy esendő, mégis makacsul életben maradó nőt mutat meg. A kamera közelhozza őt, látszik minden rezdülése, belső remegése, és ettől a harcai valahogy a mi harcainkká válnak. A film tempója néhol, akár egy hosszú levegővétel. Nem siet, hagyja, hogy a történet és a sebhelyek, a lelki és a f... több»
Nevetés és kaland Az első pillanattól kezdve teljesen elvarázsolt a Zootropolis 2.! A város vibráló, részletesen kidolgozott világa azonnal magával ragad, és minden sarkon történik valami vicces vagy meglepő. Judy és Nick párosa továbbra is zseniális. A két karakter dinamikája tökéletes, a humoruk és a kiszámíthatatlan helyzetekbe való belecsúszásuk rengeteg nevetésre ad okot, de közben a történetnek van szíve is. A film tele van poénokkal, kreatív fordulatokkal és apró vizuális utalásokkal, amik akár felnőtteknek is élvezetessé teszik a nézését. A nyomozás során feltárt rejtélyek izgalmasak, de sosem nyomasztóak, így a kaland mindig szórakoztató marad. Az új karakterek, helyszínek és a város eddig nem látot... több»
Nevetés, szeretet, remény A Szenvedélyes nők egy igazán szívet melengető magyar film, ami megmutatja, hogy soha nincs túl késő újrakezdeni az életet, és hogy a nők ereje sokszor épp akkor mutatkozik meg, amikor minden széthullani látszik. A főszereplő, Lilla története egyszerre vicces, megható és nagyon emberi. Egy megcsalás, elhagyás után megtalálni saját magát nem könnyű az embernek, de neki sikerül. A film legnagyobb erőssége a színészek játéka. Balsai Mónika csodálatosan alakítja Lillát, egyszerre esendő és bátor, néha kicsit ügyetlen, de pont ettől szerethető. Básti Juli nagymamaként remek humorral és hatalmas szívvel van jelen. Lengyel Tamás zseniális a filmben (sose gondoltam volna, hogy meg fogom kedvelni, de... több»
Nem ijeszt, hanem nyugtalanít A Mindörökké egy olyan horrorfilm, amely nem a fröcsögő vérrel vagy hirtelen felugró rémekkel akar hatni, hanem azzal a bizonyos fojtogató érzéssel, ami a néző tarkóján kezd el motoszkálni, mikor valami nincs rendben a háttérben. Inkább lassú, álomszerű (vagy inkább rémálomszerű) utazás a bizalmatlanság, a párkapcsolati feszültség és a bűntudat sötét bugyraiba. A magabiztos nő fokozatosan sodródik egy olyan helyzetbe, ahol már ő maga sem tudja, mi valóság és mi a fejében élő szörnyeteg. A film hangulata erős, a helyszín pedig tökéletesen adja azt a fajta nyugtalanító bezártságot, amitől az ember menekülne, mégis ott ragad. Ugyanakkor a történet néha túl széttartó, mintha a készítők jobban él... több»
Erős hangulat, vegyes megvalósítás Szerintem a Sárkányok Kabul felett elsősorban azért érdekes film, mert megpróbál egyszerre látványos akcióként és érzelmes drámaként működni, de ez nem mindig sikerül neki teljesen. A témaválasztás kétségtelenül erős és jelentős, hiszen ritka, hogy magyar film ekkora léptékű katonai műveletet próbáljon megvillantani. Mégis, a film számomra inkább a hangulatával, mintsem a történetvezetésével tudott hatni. Van benne egyfajta nyers feszültség, ami folyamatosan érezteti, hogy minden szereplő a saját határai közelébe sodródik, és ezt jól is adja át. Viszont néha úgy éreztem, hogy túl sok különböző érzelmi- és cselekményszálat akarnak egyszerre mozgatni, ami miatt néhány jelenet kevésbé üt akkorá... több»
Szuper A 2025-ös A menekülő ember szerintem elképesztően jól sikerült, messze jobb lett, mint amire számítottam. Az év egyik legjobban sikerült filmje lett számomra. Edgar Wright egyszerűen tökéletes választás volt rendezőnek. Végig érezni a stílusát, a tempó szuper, a látvány ütős, és mégis van egy okos, modern gondolat a film mögött. Glen Powell pedig konkrétan viszi a hátán az egészet. Nagyon jól hozza azt a karaktert, akinek drukkolni lehet, mert nem egy legyőzhetetlen hős, hanem egy átlagos ember, aki kénytelen kiállni magáért. A világépítése is zseniális, minden nagyon valóságosan, néha ijesztően ismerősen hat, mintha tényleg csak egy lépésre lennénk egy ilyen őrült tévéműsortól. Ami a legjob... több»
Az Emma karácsonya egy kedves, meghitt hangulatú film, ami nem csak a karácsonyról, hanem a felnövésről és az érzelmek első igazi pillanatairól szól. A történet középpontjában egy kislány, Emma áll, aki próbál eligazodni a család, a barátok és a saját érzései között, miközben ott van a karácsony minden csillogása és meghittsége is a háttérben. A film hangulata nagyon emberi, nincsenek benne hatalmas drámák vagy túlzások, inkább apró, valóságos pillanatokat mutat meg: egy félmosolyt, egy csalódást, egy őszinte beszélgetést. Ettől lesz igazán szerethető és ismerős. Az operatőri munka is szép, a fények és díszletek valódi ünnepi atmoszférát teremtenek, mégis megmarad benne az egyszerűség, ami m... több»
A Predátor, akit megszerettem Predátor: Halálbolygó szerintem nagyon jó lett, és végre valami újat hozott a sorozatba. Nem csak arról szól, hogy emberek harcolnak a szörnyekkel, hanem van benne igazi történet és érzelem is. A fiatal predátor, akit kizártak a klánjából, és az android lány, Thia, különös párost alkotnak. Tetszett, hogy nem csak harcolnak, hanem egymásra is hatnak, mintha két magányos lény végre társra találna. Elle Fanning remekül játszott, egyszerre volt törékeny és erős, és elhittem neki, hogy több, mint egy gép. A látvány nagyon szép, a bolygó pusztasága ijesztő és gyönyörű egyszerre. A harcjelenetek izgalmasak, de nem túlzásba vitt akciók, mindig volt mögöttük valami értelem. Az is tetszett, hogy a fil... több»
Szerintem az Icefall - Tűz a jégen egy kellemesen nyers és feszült thriller, ami ugyan nem váltja meg a műfajt, de becsülettel hozza, amit ígér. Engem leginkább a hangulata fogott meg, a fagyos, elszigetelt táj nemcsak díszlet, hanem a történet egyik legfontosabb szereplője. Érezni lehet a hideget, a csendet és a túlélés nehézségét minden jelenetben. Joel Kinnaman karaktere egyszerre zárkózott és emberi, nem szuperhős, hanem egy megtört ember, aki mégis képes újra felvenni a harcot. A film tempója lassabb, mint egy szokványos akció-thrilleré, de szerintem ez előnyére válik. Van ideje kibontani a feszültséget, és hagyja, hogy a néző is belesüppedjen ebbe a rideg világba. Igaz, a cselekmény ne... több»
A Fekete telefon 2. folytatásként egy különleges helyzetben van, hisz az első rész önálló, kerek történetet mesélt el, mégis maradt benne elég érzelmi és lelki tartalom ahhoz, hogy érdemes legyen továbbgondolni. A második rész középpontjában ismét Finney és húga, Gwen állnak, akiknek nemcsak a múlt traumáival, hanem újabb természetfeletti fenyegetéssel is szembe kell nézniük. A film legnagyobb ereje talán abban rejlik, hogy nem csupán a félelemre épít, hanem a túlélés következményeit is bemutatja. Mit tesz egy gyerekkel az, ha valaha elrabolták, és hogyan tud normális életet élni azután? A történet így nemcsak horror, hanem lélektani dráma is lehet, ami mélyebb szinten hat a nézőre. Fontos, ... több»
Újra megnéztem, így frissen tudom véleményezni, hisz össze akartam hasonlítani a második részével, amiről elmondhatom, jobban tetszett, sokkal jobban. A fekete telefon egy különösen nyomasztó, mégis érzelmileg erős horrorfilm, ami nem a véres jeleneteivel, hanem a fojtogató hangulatával és a gyerekkor félelmeit megidéző történetével hat. A cselekmény középpontjában Finney, egy félénk kisfiú áll, akit elrabol egy maszkos férfi. A fiú egy hangszigetelt pincébe kerül, ahol egy régi, fekete telefonon keresztül kap üzeneteket a gyilkos korábbi áldozataitól. Ezek a hangok segítik őt abban, hogy bátorságot merítsen és megpróbáljon megszökni. A film ereje abban rejlik, hogy nem csupán rémisztgetni a... több»
Egy angyal, aki inkább bénázik, mint segít Egy tipikus olyan film, ami után azt mondod, hogy oké, ez fura volt, de valahogy mégis tetszett. Aziz Ansari próbált valami mást csinálni, mint a szokásos hollywoodi komédiák, és bár nem minden poén ül, az egésznek van egy kedves, emberi hangulata. A sztori arról szól, hogy egy angyal (Keanu Reeves) leszáll a Földre, hogy segítsen pár elveszett léleknek, aztán persze minden teljesen félremegy. A film egyik legnagyobb erőssége Keanu Reeves, aki most végre kiszabadul a komoly, csendes hős szerepeiből, és meglepően jól működik humoros közegben. Nem erőltetett a játéka, inkább kedvesen esetlen, ami jól passzol a figurához. Végre nem a komoly arcát hozza, hanem egy tök szerethető, kicsit bénázó f... több»
Látvány és hangulat minden mennyiségben Ares nekem nagyon bejött. 3D-ben néztem, szuper élmény volt. Nem tökéletes, de nagyon látványos, és az egész filmnek van egy sajátos hangulata. Jared Leto meglepően jó Aresként, hozza azt a fura, mégis szimpatikus figurát, aki próbál rájönni, mit is jelent élni. A film világa egyszerűen gyönyörű, a neonfények, a futurisztikus városok, a digitális tér és a valóság közti átmenet mind nagyon jól néz ki. Az egésznek van egy hipnotikus hangulata. A zene hatása is tökéletesen eléri a célját (sötétebb, feszültebb, érzelmesebb). A sztori persze nem váltja meg a világot, de az alapötlet most is elég aktuális. Mesterséges intelligencia, emberi tudat, érzések, határok, stb. Jó látni, hogy nem próbáljá... több»
Nem hibátlan, de van benne szív Az 1242- A Nyugat kapujában számomra egy kicsit olyan élmény volt, mint amikor egy rég várt nagy történetet végre elmesélnek, csak néha máshová kerülnek a hangsúlyok, mint ahol szeretném. Tetszett, hogy nemcsak a kardcsattogásról szól, hanem arról is, milyen belső küzdelmeket élhetett át az ember egy olyan korban, amikor szó szerint a hit és a túlélés volt a tét. A látvány sokszor lenyűgözött, néha csak néztem, milyen szépen fényképezték meg a magyar tájakat. Ugyanakkor voltak pillanatok, amikor kicsit elvesztettem a fonalat ,mintha a film egyszerre akarna eposz, lelki dráma és történelmi lecke lenni. Én jobban szeretem, ha egy történet hagy időt a karaktereknek kibontakozni, itt viszont néh... több»
Csaták helyett unalom Megnéztem. Túl vagyok rajta. A megfojtott virágok után nem valami lelkesen készültem ennek a filmnek a megnézésére , féltem, hogy csalódok és sajnos ez be is igazolódott. Pedig szerettem volna szeretni.
A film nézése közben végig az volt az érzésem, hogy egy olyan filmet kaptam, amely minden erejével a monumentalitást hajszolja, de közben elfelejt történetet mesélni. Az eleje elég fura volt és meglepő, a kezdés még ígéretes volt.
Bob, a múltjától menekülő férfi, aki a lányával próbál új életet kezdeni, azonnal kíváncsivá tett. A bujkálás, a félelem, hogy valaki rájuk talál, mind-mind feszültséget ígértek. De amint megjelenik Lockjaw ezredes, aki elvileg az egész film fő ellenlábasa lenne, a... több»
Méltó búcsú a Downton Abbey világától A nagy finálé számomra nemcsak egy film volt, hanem egy érzelmi utazás, ami méltó lezárást adott a sorozatnak. Minden jelenetben érezni lehetett a szeretetteljes figyelmet a részletek iránt. A ruhák, a díszletek, a kor hangulata mind visszarepítettek az 1920-as, 30-as évek eleganciájába. Ami igazán különlegessé tette a filmet, az a karakterek és a családi dinamika finom ábrázolása volt. Lady Mary sorsa, a család anyagi és érzelmi kihívásai, valamint a személyzet mindennapjai olyan mélységet adtak a történetnek, amit ritkán látni moziban. Érezhető volt, hogy minden szereplő megkapta a maga pillanatát, hogy elbúcsúzzon, legyen az humoros, megható vagy éppen drámai. A filmnek volt egyfajta nosz... több»
Varázslat helyett csalódás Őszintén szólva a Mágikus, merész, meseszép utazás számomra csalódás volt. Annak ellenére, hogy nem csípem a színésznőt, mégis nagy lelkesedéssel vágtam bele , hátha majd most változik a véleményem. Sajnos nem így történt. Amikor az előzeteseket láttam, abban bíztam, hogy egy különleges, érzelmekben gazdag, fantáziával teli filmhez lesz szerencsém, ami képes egyszerre felemelni és elgondolkodtatni. Ehelyett inkább egy depresszív, sokszor vontatott hangulatú történetet kaptam, amely nem tudott magával ragadni. Úgy éreztem, a film túl sok időt tölt azzal, hogy művészies akar lenni, miközben elfelejt igazi szívet és ritmust adni a történetnek.
A főszereplőnő alakítása számomra kifejezetten gyen... több»
Az év legszórakoztatóbb animációs kalandja Nekem a Kiskedvencek elszabadulva kifejezetten üdítő élménynek tűnik a mostani animációs mezőnyben. Ami elsőként szembetűnik, az a tempó. A film nem hagy sok levegőt, szinte végig zakatol, pont úgy, mint a vonat, amelyen a történet jelentős része játszódik. Ez a feszes ritmus adja meg az alaphangot, amit aztán a látványvilág erősít fel. Vibráló színek, játékos, de részleteiben is kidolgozott karakterdizájn, ami egyszerre gyerekbarát és a felnőtteknek is élvezhető. A mosómedve különösen emlékezetes, mert nemcsak vicces, hanem igazi motorja is az eseményeknek. Okos, rafinált, és mégis van benne valami esendőség, amitől szerethető. Hans, a borz mint főgonosz szintén működik , nem túlzottan rémi... több»
Menetelés a végsőkig A Hosszú menetelés egy olyan film, ami elsőre talán egy egyszerű túlélőversenynek tűnik, de valójában sokkal mélyebb gondolatokat hordoz. Fiatal fiúk kényszerülnek egy embertelen versenyre, ahol nem csupán a fizikai állóképességük, hanem a lelki erejük is próbára van téve. Számomra a legmegrázóbb az, ahogy a film bemutatja, mennyire könnyen válhat szórakozássá mások szenvedése, és hogyan torzulhat el a közösség, ha a hatalom a brutalitást ünnepli. A szereplők közötti beszélgetések lassan bontják ki a karaktereket.Egyesek makacsul ragaszkodnak az élethez, mások beletörődnek a sorsukba, és vannak, akik a menet közben találják meg igazi önmagukat.A folyamatos séta monotonitása még nézőként is n... több»
Szeretet és düh tánca Ez a film tipikus példája annak, amikor egy történetet nem egyszerűen újraforgatnak, hanem megpróbálják más szemszögből, mai témákkal átitatva elmesélni. A középpontban egy házasság szétesése áll, de nem csupán a klasszikus „veszekedő férj és feleség” szintjén. Itt két sikerorientált emberről van szó, akik egyszerre szeretnek és gyűlölnek, egyszerre támaszai és legnagyobb ellenségei egymásnak. A film erőssége egyértelműen a színészi játék. Benedict Cumberbatch és Olivia Colman párosa szinte izzik a vásznon. Minden vitájuk, minden gesztusuk hiteles és feszült. A humor sokszor fekete, néha kifejezetten kegyetlen, de éppen ettől működik, mert látszik, hogy a szeretet és a düh ugyanabból a gyöké... több»
55 Christy (2025)