Hogyan lopjunk vissza egymilliót?

Tipikus könnyed francia vígjáték, ami egy erős alapötletre épít, de nem mindig tud vele élni. A kiindulás kifejezetten szórakoztató: egy rossz döntés után a főhősnek egyetlen éjszaka alatt kell visszaszereznie a lopott pénzt, ami már önmagában hordoz... Többza a káosz és a humor lehetőségét. A film első harmada lendületes, jól működnek a félreértések és a feszültségből fakadó poénok. Ugyanakkor ahogy halad előre a történet, egyre kiszámíthatóbbá válik. A karakterek inkább funkciókat töltenek be, mintsem valódi személyiségek lennének, és a humor is sokszor ismétli önmagát. A lakatos figura például ígéretesen indul, de végül nem kap elég teret ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen. A film legnagyobb erőssége a tempó és a könnyedség. Nem akar több lenni annál, ami, és ez néha kifejezetten jól áll neki. Ugyanakkor hiányzik belőle az a plusz kreativitás vagy stílus, ami igazán kiemelné a hasonló vígjátékok közül. Összességében egyszer nézhető, kellemes, egy szórakoztató, de nem túl emlékezetes vígjáték, ami inkább az alapötletéből él, mint a kidolgozásából. Ha könnyed esti kikapcsolódást keresel, működhet, de ne számíts maradandó élményre.

Ez a film tipikusan az a kategória, amit haverokkal jó nézni. Néha annyira random a sztori, hogy csak nézel, mi történik, de pont ettől vicces. A tempó gyors, a karakterek kicsit kattantak, és az egésznek van egy kellemes káosz hangulata.

Kicsit olyan, mintha egy klasszikus francia vígjátékot próbáltak volna modern köntösbe tenni. Van pár nagyon jó poén és néhány kínosabb jelenet is, de összességében teljesen nézhető. Nem életre szóló élmény, viszont egy laza esti filmnek tökéletes.

Meglepően szórakoztató kis film lett. Nem egy agyzsibbasztóan bonyolult sztori, de pont ez a jó benne: pörgős, abszurd helyzetek jönnek egymás után, és végig azon izgulsz, hogy sikerül-e visszarakni azt az egymilliót. A lakatos karaktere konkrétan ellopja a show-t.