Szia Életem!

Nos, nem vártam tőle semmit. Mégis kaptam valamit! Alapjaira már száz meg száz történet épült, mégsem volt klisés, nem volt erőltetett. Emberi volt és természetes. A kis Pásztor-Várady Mór valami fantasztikus alakítást nyújtott, egy pillanatig nem éreztem, hogy „játszik”, annyira magától értetődően gyerek volt. A Vagon Pizzásnál munkálkodó felszolgáló fantasztikusan tűrhő volt... Thuróczy is remekelt a szerepében, most azt az arcát láthattuk, akinek semmi nem jön össze, és még az ág is húzza kb. Viszont nagyon emberi érzéseket táplál a néző felé a szépen lassan felépített apa-fia kapcsolat. Könnyeket nem ejtettem ugyan.

Végre még egy hazai filmes alkotás, ami nem hemzseg a megbicsakló színészi teljesítményektől, ahol el tudom hinni a főhősnek, hogy valami fáj, valami tetszik, vagy valami megnevettet. Kiemelném Pásztor-Várady Mór alakítását, vagy a rendező munkáját, vagy bárkiét, aki egy hiteles és nem csak egy cukorgombóc karaktert alkotott Samuból. Kifejezetten élvezetesek és nem kényszeredettek voltak a jelenetei. Abban talán egyetérthetünk, hogy a Besúgóban sem Thuróczy Szabolcs tehetségével volt gond. A színész jól hozza a flegma, lecsúszott író szerepét, és szépen dolgozik együtt a poénokon a társával, akivel a film nagy részében be van zárva egy lakásba. Persze túlozni sem akarok. Nem a Gladiátor folytatását, nem egy újabb Keresztapa epizódot és koránt sem a Halálos iramban akcióját idézi a mű. Ez a mozi aranyos, kedves és emberi. A hibákról, az együttérzésről és a változni képes apa-szerepről szól a történet. A maga nemében inkább realista, de nem fanyar. Romantikus, de csöpögős. Mindenkinek ajánlom Rohonyi Gábor és Vékes Csaba rendezők munkáját, aki egy kicsit mosolyogna egy kedves élet-szeletke felvillantásán, és azt mondaná neki, szia életem.

Ritkán dobok 5 csillagot egy filmre. Két módon jöhet nálam ez szóba. Az egyik, amikor olyan különleges nézőpontból mutatnak be egy jó sztorit, annyira szokatlan stílusban kapok fantasztikus élmény, ami szinte arcul csap; a másik, amikor egy abszolút ... Teljes kritika

Egy férfi, akinek hirtelen apának kell lennie. Maga a történet nem túl egyedi, jópár film készült már hasonló témában. A film szereposztása tetszett, Thuróczyt az Aranyélet óta nagyon kedvelem. A kisfiú, Pásztor-Várady Mór amellett, hogy elképesztően cuki, tehetséges is. Nagyon ermészetesen játszott, jól beszélt. Akadtak jó karakterek a filmen, akiknek juthatott vona töb játékidő is. A történet helyenként kicsit lassú volt és meglepett hogy elég sokat csúnya szó is elhangzik benne. Összességében voltak jó pillanatai a filmne, de én többet vártam tőle.

Nagyon szeretem a magyar filmeket, és bár nem találtam kiugróan jónak, jól esett egy ilyen kedves történetet megnézni, ahol nincs erőszak, maximum egy kis csúnya beszéd, viszont ízes magyar beszólásokból és poénokból nincs hiány. A kisfiú játéka természetes, spontán hatást kelt, a „nagy öregek” meg hozzák a megszokott profi színvonalat. Kedves, aranyos, bár kissé sablonos történet.