A luxusbunker

Egyik szemem sír, a másik üveg. Jó lett volna, de nem lett. Teljességgel agyatlan és logikátlan ez az elképzelés, amit alapötletnek hívunk, és marhaság ennyi pénzt, időt, energiát ölni egy tervbe (egy ilyen tervbe)... megépíteni egy klubot, hogy valakit kifárasszunk. Édes Istenem, ennyire hogyan lehet túlbonyolítani valamit?? Az, hogy mindenki mindenkivel összejön 2 nap után, oké... Kolumbiai sorozatokat meghazudtoló módon keverjük a szálakat, jelen, jövő, múlt kapcsán, és iszonyúan, indokolatlanul sokat beszélnek minden apró, minimális helyzetről. Ömlik a szó, a kavargás, a keverés, és az egész miért?? Sokkal-sokkal-sokkal letisztultabb, lényegibb formában ez egy tök jó ötlet lett volna. Minden létező emberi érzést, konfliktust elpuffogtat a film. Sok... rettenetesen sok! Annyira tudtam, hogy a végét sem sikerül normálisan lezárni, ennyi huzavona után. De nekem ebből ennyi elég volt. Nincs az az előzetes, amivel elhitetnék velem, hogy le kell ülnöm megnézni a második évadot. Erre az agymenésre kár ennyi időt áldozni.

Ötletes, érdekfeszítő a sztori, izgalmas és mozgalmas, egy percet nem unatkozik rajta az ember, végig fenntartja az érdeklődést. Ugyanakkor elgondolkodtató is, van alapja és felmerül az emberben, hogy valóban előfordulhat ilyen a jövőben, ilyen irány... Többba mehet a világ. Ettől félelmet keltő is, és vannak részek, amik kifejezetten nyomasztóak. A színészek alakítása meggyőző, profi és hiteles. Jól összerakott filmsorozat, minden részét élveztem, nem egy sablon sorozat. Drámai és érzelmes is, megfogó. Én ajánlani tudom.

Ebben a szériában maroknyi szupergazdag ember egy minden igényt kielégítő luxusbunkerbe menekül egy mesterségesen előállított és profi módon eljátszott katasztrófa elől, de közben mindent magukkal visznek abból, amitől odakint is romlott volt a világuk. Az alkotók remekül oldják meg a visszapillantásokat a múltba, így a néző fokozatosan ismerheti meg a bunker lakóinak korábbi életét, bűneiket és a döntéseiket, amelyek a jelenlegi helyzetükig vezettek. A sorozat az emberi természet kíméletlen boncolgatása mellett egyfajta társadalmi szatíra is egyben. Hibájaként csak annyit tudok felhozni, hogy a drámával egy kicsit túllőttek a célon, elvéve a hangsúlyt a számomra sokkal érdekfeszítőbb hátsó szándék látványosabb kidolgozásától.

Az első rész becsapott, mert az jó volt. Utána jött az unalom tengere.