Adott a lakótelep. Abban Artin, a huszonhárom évesen is egy kiskamasz mentalitásával bíró, telepfüggő zenebuzi, és bátyja, Nate, a lyukból lyukba menekülő, szexőrült pornóíró. Aztán ott van még egynéhány tulajdontárgy: egy használt nagylakás, egy örökölt kislakás, meg egy használtan örökölt nő. De melyik kinek jut? Shakespeare óta tudjuk: sosem lesz jó vége, ha lenyúlod a rokonod csaját. Hát még ha a várára is fáj a fogad... Felbolydul a telep. Testvérviszály, autózúzás, ágyúgolyók és rock and roll rengetik meg az égbehúzó tömbök betonfalait. A kölcsönösen hasznos élősködés szürreális primitivitásában tengődő őslakosok mind kénytelenek csatlakozni a szembenálló hadoszlopok egyikéhez.
Nem mondhatnám, hogy túl maradandó élményt adott eme alkotás. Sajnos nem mondhatom, hogy eldobtam magam, nem lett bűn rossz szóval azt se lehet ráakasztani, hogy ez vétek az emberiség ellen, de ha egy kellemes akarok nézni nem ez fog első alkalommal eszembe jutni.