The Madison

Taylor Sheridentől kicsit többet vártam. Az Olajügynök, a Yellowstone és a Dutton ranch is hoz egy pimasz, fordulatos és ironikus párbeszédfolyamot. Ebben ez teljesen elmarad. Az egész egy kicsit vontatott, lassú. Gyönyörűek a tájképek, nagyon szépen... Több hozza a montanai ranch hangulatát. De valahogy a szereplők nem találják benne magukat. (És nem csak azért, mert a sztori is ez, hanem valahogy a kémia nem működik a sorozatban.) Még egy pozitívumot tudok kiemelni a tájképek mellett, ami pedig az időben ugrálás - ezt nagyon szépen szőtték bele. #avadonszíve

A "The Madison" című sorozat a Skyshowtime-on sajátos hangulatú. Ne várjuk tőle, hogy sodró lendületű, akciódús neo-western legyen, mert nagyon nem az. Inkább az egyszerű élet megtalálásáról, a kényelmes New York-i komfortzónából való kilépésről szól... Több. Stacy (Michelle Pfeiffer) hitelesen alakítja a gazdag, akaratos, felső tízezerbeli asszonyt. Elveszíti a férjét, majd a naplóján keresztül újra megtalálja őt. Preston (Kurt Russell) több évtizedet töltött a családja nélkül, a testvérével közös montanai birtokon kikapcsolódva, ahova a luxuséletet élő nők nem követték. Most viszont belső kényszer hajtja az asszonyt, hogy kipróbálja, milyen a folyóból venni a kávé vizét, darazsakat találni a kinti budiban vagy lazacot fogni műléggyel. Taylor Sheridan új alkotói arcát ismerhetjük meg, amikor a belső vívódás felől közelít, s nem a cselekményen van a hangsúly. Vajon miként boldogul valaki egy egészen más élethelyzetben, mint amit megszokott? Miként válik montanai lakossá, ranch-tulajdonossá, szinte teljesen tudatlanul? Az első évad a bevezetése a történetnek, ahogy a Clyburnök új élete körvonalazódik a csodás vidéken.

Érdekfeszítőnek tűnik, mivel a sorozatok renoméja tartalmi és esztétikai szempontból is felértékelődött - csak remélni lehet, hogy még a popkultúra hőskorából ismert és szeretett színészeink élmény lesznek.

Pontosan az a típusú film, ami a „szépen fényképezett semmit” próbálja mély értelmű drámának eladni. Ha tisztán nézed, a maszkok mögött csak a privilegizált unatkozás és a steril szenvedés marad. A Madison a tökéletes példája annak, hogyan próbálja a... Teljes kritika