72 Tenzing  (2026)

2026. 11. 18.
Amikor a hegymászós film végre nem a nyugati egóról szól
A legtöbb hegymászós film ugyanarra a kaptafára épül: vesszük a hollywoodi sablont, bedobunk egy csomó CGI-havat, a főhősöket megfestjük makulátlan hősökként, akik legyőzik a természetet, a végén meg jön a drámai zene meg a könnyes tiszteletadás. A Tenzing azonban szerencsére teljesen máshonnan fogja meg a témát, és pont ettől lesz benne valódi tartalom és súly. Jennifer Peedom rendező (aki nem először forgatott a Himalájában, és mélyen ismeri a helyiek világát) nem egy olcsó, adrenalinlöketre kihegyezett kalandfilmet csinált, hanem egy olyan emberi drámát, amely végre a helyére teszi a dolgokat. Miért nem a szokásos „műanyag” mozi? A nézőpontcsere: nem a nyugati expedíciós gőgön van a hangs... több»

93 Ebenezer  (2026)

2026. 11. 16.
Fagyos kísértetek, papírmasé-morál és a sötét moziterem
Ha belegondolunk, hogy a Karácsonyi ének (A Christmas Carol) történetét az elmúlt bő száz évben már ezerszer feldolgozták – a Muppet-verziótól a gótikus animációkon át a különféle modern átiratokig –, akkor az első kérdés persze az, hogy vajon mi újat lehet még kihozni ebből? De ha a 2026-os Ebenezer adatainál nézzük a műfaji keveréket (fantasy, vígjáték, dráma) és a mai kor hangulatát, akkor valószínűleg nem a klasszikus, poros morális tanulságot kapjuk újra, hanem egy sokkal élesebb, talán önironikusabb vagy épp vizuálisan sötétebb játékot. A nemzetközi kritikusok is hamar kiszúrták, hogy Ti West rendezése nem egy szokványos, családbarát képeslap-történetet tesz le az asztalra. A Den of Ge... több»
Vissza a 90-es évek kuckós karácsonyi hangulatához - Amikor a sablon is jólesik
A nemzetközi kritikusok (például a The Guardian vagy a TheWrap tollából) eléggé fanyarul fogadták az Egy kutya tökéletes karácsonya című kanadai drámát, és azonnal rásütötték a bélyeget: szerintük ez csak a tipikus, tucatszámra gyártott karácsonyi sablontermék, ahol a drámai húrok – mint a kómába eső anya, a beteg feleség vagy a depis nagypapa – olyan sebtében vannak elvarrva, hogy az már szinte teleregénybe illik. És valóban, a kritikusok a művészi mélységet kérik rajta számon, amit itt hiába keresne az ember. Ez a film azonban pontosan az a fajta nosztalgikus, papíron kiszámítható, de mégis jóleső darab, amilyeneket a 90-es években gyártottak sorozatban. Bár a szokásos romantikus és érzéke... több»
2026. 11. 15.
Amikor a film végre mert mélyre menni - Nem limonádé, hanem húsbavágó valóság
Értékelés: 5 / 5 csillag (vagy mindenesetre egy olyan erős kivétel, ami magasan kiemelkedik a tucatadaptációk tengeréből!) Miközben a mai filmipar ontja magából a sekélyes, simára csiszolt és steril kosztümös limonádékat (elég csak a friss, csalódást keltő Értelem és érzelem-féle próbálkozásokra gondolni), időnként csodával határos módon megszületik egy olyan adaptáció, amely nem fél a néző szemébe nézni. A 2026-os Édentől keletre pontosan ilyen: végre egy olyan mű, amely nem simította le az éleit, hanem vette a bátorságot a valódi szembenézéshez. John Steinbeck örök klasszikusa sosem arról szólt, hogy a díszletek meg a felszínes romantika vigyék a show-t. Az Édentől keletre egy húsbavágó, k... több»
2026. 11. 15.
Cukormázas nosztalgia vagy igazi Austen? Hová lett a dráma a felszín alól?
Megnézve a film eddigi itteni, túlzottan elalélt értékeléseit, az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: ugyanazt a filmet néztük? Két-három csillagnál – jóindulattal – ez az adaptáció egyszerűen nem ér többet. Jane Austen regényei – különösen az Értelem és érzelem – sosem arról szóltak, hogy szép ruhákban parádézó ifjak sétálgassanak festői angol kertekben, míg a háttérben szomorúan szól a hegedű. Austen művei alapvetően a felszín alatti feszültségekből, a kimondatlan szavakból, a viktoriánus (vagy itt még georgiánus) kor kettős erkölcséből és a nők kíméletlen, teljes egzisztenciális kiszolgáltatottságából építkeznek. Ehhez képest ez a 2026-os filmadaptáció – ahogy a mai mainstream stúdiót... több»