Tünde412897

Futószalagos tucatáru: szervátültetésnek álcázott kliséparádé
Fognak egy csontig rágott akciófilmes sémát - az óra ketyeg, a főhősnek el kell jutnia A-ból B-be, miközben mindenki őt üldözi -, és ráhúznak egy újszerűnek szánt ürügyet, ami ezúttal egy transzplantációra váró szerv. A csomagolás változik, de a gépezet ugyanaz a futószalagon gyártott sablon. Nincs benne semmi valódi emberi mélység, semmi egyedi atmoszféra vagy morális dilemma, csak a kiszámítható üldözéses dinamika, ahol az első tíz percben pontosan tudni lehet, mi fog történni a végén. Az ilyen filmeknél a koncepció általában kimerül magában az alapötletben, a kidolgozásra meg már nem marad se intelligencia, se bátorság. A legnagyobb baj az ilyen B-kategóriás iparosmunkákkal, hogy a rendez... több»

A csendes morális ébredés súlya
A mai, olcsó hatásvadászatra épülő filmgyártás tengerében felüdülés egy olyan alkotással találkozni, amely nem szájbarágós párbeszédekkel vagy teátrális drámázással akar hatni, hanem a csend súlyával és a morális felelősségvállalás nyomasztó légkörével. Cillian Murphy játéka a film igazi gerince: végig lenyűgöző, ahogy az arca elárul mindent. Az a megtört, dermedt tekintet – ahogy újra meg újra csak bambul maga elé, mintha belsőleg teljesen letaglózta volna a látott szörnyűség – pontosan átadja egy olyan ember mély, belső szenvedését, aki nem tud többé szemet hunyni az igazságtalanság felett. A történet a hírhedt Magdolna-mosodák sötét világába enged bepillantást, de egy kifejezetten szerény... több»

Amikor a mozikultúra eléri az ösztönlény-szintet
Vannak rossz filmek, és vannak azok a produkciók, amelyek nyíltan leköpik a néző intellektusát. A Csak egy éjszaka nem egyszerűen egy sikertelen romantikus vígjáték; ez a puszta biológiai ösztönös létezés, a felelőtlen szexéhség és a szellemi üresség totális apoteózisa. A koncepció már alapból az elmebaj határát súrolja: adott egy képtelen alaphelyzet, ahol a szereplők, mint a veszett kutyák, hajszolják az alkalmi párosodást a városon át, mert a társadalmi keretek közt csak "egyetlen éjszaka" jut nekik erre. A forgatókönyv nem is akar emberi karaktereket, érett gondolatokat vagy normális drámát építeni: a szereplők motivációja kimerül a puszta testi kielégülésben, mielőtt lejár az idő. A pár... több»

Újabb ipari margarin a feszültségpiacon
Ha a 2022-es Fall (Zuhanás) tiszta, hatásos ötletére emlékszünk, az azért működött, mert nem bonyolította túl: adott volt egy 600 méteres adótorony, a tiszta fizikai akrofóbia és a csontig hatoló magasságérzet. A Tériszony viszont tökéletes példája annak, mi történik, amikor a filmipar meglát egy sikeres koncepciót, és addig hígítja, amíg csak ez a műanyag, íztelen másolat marad belőle. A recept tankönyvileg elcsépelt: végy egy kötelező jelleggel bedobott családi traumát (természetesen meghalt a testvér/közeli hozzátartozó), amit a főhősnek a szikla peremén, a halál torkában kell „feldolgoznia”. A forgatókönyv nem a karakterekből vagy a helyzetből épít feszültséget, hanem a legegyszerűbb hat... több»

Újabb üres világvégemítosz a futószalagról: A kutya csillagkép
A posztapokaliptikus műfaj az utóbbi évtizedekben a filmipar legelcsépeltebb kliségyárává amortizálódott. A kutya csillagkép pontosan ebből a kimerült mederből próbál meg némi figyelmet kicsikarni magának, ám a végeredmény nem más, mint egy ezerszer látott mintákból összetákolt, kiszámítható tucatáru. A történet felütése a műfaj szinte összes elhasznált kliséjét felvonultatja: adott a szomorú szemű, magányos főhős, aki egy elhagyatott repülőtér hangárjában húzza meg magát hűséges kutyájával és egy állig felfegyverzett, paranoid remetével. A napi rutin a megszokott sablonokat követi: ócska Cessna gépből pásztázni a kihalt tájat, éjszakákon át hallgatni a rádió sercegését egy elhaló emberi han... több»