Aranyélet (2015)

Nagyon tetszett a sorozat. Jó alaptörténet és örültem neki, hogy nem a "legdivatosabb" hazai színészeket választották ki a szerepekre. Picit ront az elismerésemen, hogy egy finn sorozat koppintása.

Az Aranyélet volt az első magyar sorozat, ami igazán felkeltette a figyelmemet. Már-már nemzetközi színvonalúnak érzem és ez óriási szó. Az azonban bizonyos, hogy külföldön nem jelentené ugyanazt, mint Magyarországon. Tele van ugyanis tipikusan magyar "mutyikkal", vagy ahogy a kritikák nevezik "aranyéletizmusokkal", amelyeket szerintem csak mi, magyarok érthetünk meg igazán. Egy csomó olyan dologgal foglalkozik, amely a '90-es évek meggazdagodni vágyó társadalmi rétegét mozgatta. Persze minden el van túlozva benne, de pont ettől válik olyan izgalmassá. A színészek egytől-egyig tökéletesek, a tapasztalt "nagykutyák" mellett (Ónodi, Anger), az újoncok (Olasz Renátó és Döbrösi Laura) is remekül muzsikálnak, s azért érdemes megfigyelni milyen neveket sikerült megnyerni egy-egy mellékszerepre is. A Miklósi család tagjainak mindegyike egy-egy sztereotípiát képvisel, s nagyon izgalmas, ahogyan egyre mélyebben süllyednek el a bűnben, s közben vagy egymást fedezik, vagy próbálják kirángatni egymást a slamasztikából. Ehhez azonban már túl késő van, hiszen ez a család végérvényesen meg van mérgezve, s ezzel a néző is tökéletesen tisztában van! Azért mindig jön valami csavar, ami után azonnal akarod a következő részt! Hát, ez az, amivel egy jó sorozat a képernyő elé szegezi a nézőt. Magával ragadó hangulata van az Aranyéletnek, ha egyszer elkezded, nem lehet abbahagyni. Kíváncsian várom a harmadik évadot, csak győzzük kivárni.

Nagy fenntartásokkal kezdtem el nézni, mert nagy volt körülötte a hype és többször megégettem már magam az ilyesfajta filmekkel. Azonban ebben az esetben ez nem volt igaz szerencsére. Kiváló színészek egy nagyon érdekes sztorival állnak elő. Egy biztos nézővel gazdagodtak.

Az elmúlt időszak egyik legkiválóbb magyar sorozatának tartják számon az Aranyéletet és nem véletlen. Megérdemli teljes mértékben a titulusát hiszen 3 évadnyi profizmust láthatunk a képernyőn. Nagyon jónak tartom a sorozatot de mégsem tudom nyugodt szívvel megadni neki az 5 csillagot. Az oka pedig nagyon egyszerű. Mint nagyon sok sorozat ez is az utolsó évadra kezd egy kicsit elfáradni, összekuszálódni és a karakterek sem önmagukat alakítják már, hanem ellent mondanak két évadnyi habitusnak. Persze sokan mondhatnák erre hogy ez a jellemfejlődés, de nem ilyesmi változásra gondolok. Hanem a rögös hirtelen maguknak való ellentmondásokra. Ettől még mindenképp azt ajánlom hogy aki tudja és van ideje nézze meg, kihagyhatatlan. Egy olyan görbe tükröt mutat kis hazánkról, ami ha nem is egészen de részben mindenkinek ismerős lehet. Egy ilyen erős történethez pedig erős színészek kellenek, amit a sorozat szintén arany tálcán nyújt nézőinek. A sorozat nem akar hollywood egyik leutánzott pribékje lenni. Vannak benne nagyágyú elemek amik hajaznak persze rá de azokban is ott lapul a magyarság, az ahogyan a hazai ember a dolgokhoz hozzá áll vagy éppenséggel nem. Egy szó mint száz meg kell nézni! Az első két évad tökéletes, nagyon izgalmas a harmadik kicsit leeresztett úszógumi de a fő elemeket amiért meg lehet szeretni azokat hozza.

Az egyik legjobb magyar sorozat, ami igencsak megelőzte a korát. Manapság már egyre több indul a kertévéken is, de ez mindenek előtt és felett áll. A színészgárda egyszerűen zseniális, az utcán sétáló másodrendű statisztától, az ügyvéden keresztül, Endre bá'-ig. Nagyon jól épül a sorozat, kicsit lassan indul be, hogy mindenkinek legyen ideje kibontakozni. A flashbackek pedig még ütősebbé teszik a sztorit. Érdemes rászánni az időt.