Számos népmese eredendően a gyerekek "rémisztgetését" is szolgálta. A korai mesegyűjtők történetei akár horror történetnek is elmennének. Ehhez képest kapunk számos modern "cuki és aranyos" feldolgozást, egy kicsit a "szocialista erkölcs" áldásaival és átkaival nyakon öntve, változó színvonalon megrajzolva. Vannak jobb történetek, szebben feldolgozva. És vannak hitelesebben feldolgozott népmesék is.
A film hazai helyzetét, megítélését alapvetően lehúzza már a magyar címadás esetlensége is, hiszen a "shell" itt nem kagylóhéjra, páncélra utal, hanem az Unix világából is érkező kifejezésre, egyfajta "héjprogramra" (ami a felhasználói felületet is jelenti). A pocsék címadás okán sok ember "másra számít" és ez kódolja a csalódást.
A jó kis hazai sztereotípia ami az animációtól, rajzfilmtől "mesét" vár nem tud mit kezdeni egy más korosztálynak készült Animével. Ami kapcsán a történet és az összefüggések megértése némi felkészültséget is igényelne.
Ráadásul ez egy manga (japán képregény) nem tökéletes adaptációja, ami elsősorban a manga ismerőinek lenne jó...
Azok a 70-es évek. Nem csak CGI orgia nem volt még, de sem Mac, sem Amiga, de még C=64 sem, azaz a rajzfilmek alkotóit nem segítette számítógép. Mindent meg kellett rajzolni. És hogy jó legyen, nem lehetett túl sok különböző grafikusnak kicsit eltérő módon dolgozni. A film költségvetésének felső határát ez be is lőtte, és sok magyar alkotásnak biztos piacot jelentett a KGST.
Ez a rajzfilm sok más KGST piacról érkező mesével szemben elsősorban az emberi szereplők, humor és az emiatt színesebb és kevésbé szájbarágós történetek miatt azonnal kitűnt, és számos országban nagy sikert aratott.
Nem véletlenül vált klasszikussá. Igaz, ehhez azért hozzá tartozott a kor is, hiszen amíg kézzel, sok technikai eszköz nélkül, kisebb létszámú csapattal készültek mindenhol a rajzfilmek, addig a tehetség, és némi eredetiség számított.Ráadásul az alkotásnak a hazai piacon kevés versenytárssal kellett megküzdenie, ez pedig a jó eredményt garantálta.
Ma már a műfajban sokszor a pénz dönt, sokszor várnak "trendeknek való megfelelést" akár ezzel együtt borzasztóan sablonossá váló alkotásoktól is. Ez a változás pedig a magyar rajzfilm "halála".
Végig akartam nézni, mert fontos sok ilyen kép is. Könnyen megmutatja, ki és hogyan lesz kibírhatatlan sokak számára, mi a kívülről látható és a belül megélhető kép közötti különbség. Sok szempontból megkérdőjelezi az egyes ideológiák nevében oly sokszor hangoztatott üzeneteket. Csak pont azidegesítő és kibírhatatlan személy a motiváció arra, hogy ne indítsuk el a következő rész lejátszását.
88 Magyar népmesék (1977)