Roofman - A besurranó

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Derek Cianfrance legújabb alkotása, a "Roofman – A besurranó", egy különös, magyar szemmel is lebilincselő bűnügyi krónika. A film Jeffrey Manchester meghökkentő életútját mutatja be, aki nem erőszakkal, hanem rafinált módon lop: tetőkön át hatol be üzletekbe, de a betörés során sosem használ fegyvert. A történet egy ponton szinte egy sötét humorú vígjáték jegyeit ölti magára, főleg amikor hősünk egy Toys "R" Us feletti rejtekhelyen rendezi be életét, ahol a karácsony fényei és a játékok között próbálja megteremteni a normális élet illúzióját. A drámai ívet a család és a gyerekek utáni vágy adja, ami végül a vesztét is okozza. Channing Tatum kiváló választás volt a szerepre; alakítása egyszerre magabiztos és sebezhető, amit egy kendőzetlen meztelenférfi-jelenet is hangsúlyoz. A férfimeztelenség itt a karakter teljes lelki és fizikai lecsupaszodását jelképezi. Mellette Peter Dinklage és Kirsten Dunst játéka teszi teljessé az élményt, míg a zene (Christopher Bear) és a feszes forgatókönyv (Derek Cianfrance, Kirt Gunn) gondoskodik arról, hogy a néző egy pillanatra se unatkozzon, még akkor sem, ha a főhős épp egy hűtőkamra mélyén húzza meg magát, vagy épp látványosan megszökik az igazságszolgáltatás elől. Őszintén szólva, nekem nagyon tetszett ez a mozi, minden percét élveztem. Az IMDb értékelés: 7.0/10, abszolút megérdemelt, hiszen egy stílusos, szívvel teli darabról van szó. Nálam 5/5 csillag.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Van valami végtelenül emberközeli és hihető a filmben. Direkt megpróbál nem hollywoodi elemekre támaszkodni szereplői megformálásában, pedig történetéből nem lehetett egyszerű filmet varázsolni. Főszereplőnk egy átlagos csávó, aki nem tud mit kezdeni... Teljes kritika

Ez a film igaz történeten alapul. Jeffrey Manchester egy amerikai ex-katona volt, aki bűnözővé vált. Több alkalommal betört tetőn keresztül éttermekbe vagy üzletekbe. Napokig figyelte a célpontot, és éjszaka a szellőzőn keresztül jutott be az étterm... Teljes kritika

Az év egyik nagy meglepetése és kedvence számomra ez a film. Egyszeri, könnyed vígjátékra számítottam. Pedig sokkal többről van itt szó. Meddig ér a cselekedeteink súlya? Mikor, mennyi idő után jár egy második esély? Miért esünk sokszor ugyanabba a hibába? Gonosz ember az, aki gonosz dolgokat tesz, de jólelkű ember és nem vezérli rossz szándék? Miért okozunk fájdalmat másoknak akaratunkon kívül is? Egy csomó érdekes kérdést tesz fel a film, miközben egyszerre szerethető és jópofa, de sokszor megrázó, szomorkás hangulata van. Arra is mindig ráeszmélek, hogy Channing Tatum milyen jó színész és az egyszerű benyomása mellett mennyire karizmatikus figura. Szerintem év végén beválasztom majd a 10 kedvenc idei filmem közé.