Legjobban kedvelem a magyar filmeket, rajongok értük, de más nemzetek filmjeit is szívesen nézem. Álalában a kevésbé felkapott, méltatlanul nélkülözött filmeket keresem nem pedig az ilyen-olyan díjjal kitüntetetteket. Nagy öröm, ha rátalálok egy-egy ilyen gyöngyszemre...

Az Ötödik pecsét, A tanú, Egészséges erotika, Eszkimó asszony fázik, Rocktérítő, Megáll az idő. Újabbak közül a Kontroll, Liza a rókatündér, A hentes a kurva és a félszemű, Testről és lélekről c. filmek a kedvenceim, és még sorolhatnám a teljesség igénye nélkül. Ezen filmeket nem egyszer, hanem többször láttam már, és bármikor újra meg tudom nézni anélkül hogy untatnának.

Más nemzetek filmjei közül angol, francia és a skandináv filmeket állnak közel hozzám. Főleg azokat kedvelem melyek ismeretlenek, kevés nézettséggel és pontszámmal rendelkeznek.

Vélemények (409)

85 Sabrina (1954)

2026. 01. 10.

Kedves film, ami egyben Időtálló alkotás is...
Néha, néha a feleségemmel elhatározzuk, hogy nem csak mai filmeket nézünk meg, hanem előkeresünk régi klasszikusokat. A Sabrina (1954) számomra az egyik legfinomabb hangulatú klasszikus hollywoodi film, amely egyszerre dráma, vígjáték és romantikus mese. Billy Wilder rendezése elegáns, mégis emberközeli, Audrey Hepburn pedig lenyűgözően törékeny és bájos Sabrina szerepében. A történet nemcsak egy szerelmi háromszögre épül, hanem a társadalmi különbségekről, az önazonosság kereséséről és a felnőtté válásról is szól. Humphrey Bogart és William Holden remek ellenpontjai Hepburn játékának, a párbeszédek szellemesek, az érzelmek pedig sosem válnak giccsessé. Számomra külön élmény volt újranézni a... több»

85 Lee (2024)

2026. 01. 09.

Kate Winslet megöregedett, de jól játszott...
A Lee című film mély és sokszínű portrét fest a háborús fényképész, Lee Miller életéről, akit Kate Winslet alakítása tesz emlékezetessé. A művészet és az emberi érzékenység találkozik benne, amikor a fotó és a fényképész hivatása a személyes szerelem és a világmindenség-borzalom határán mozog. Miller nem csak a frontról hozott képein keresztül láttatja a háború valóságát, hanem saját belső küzdelmein át is. A film egyik legerősebb pillanata, amikor a háború utolsó napjain dokumentálja az Auschwitz-tábor felszabadulását, és a világ döbbenetét a gázkamra és a megrázó valóság előtt. Ahogy a napon szűrődik át a fény a romos barakkokon, a kamera egyszerre rögzíti a fizikai és lelki sérüléseket. A... több»

80 Bugonia (2025)

2026. 01. 08.

Érdekes egy film volt, az egyszer biztos...
Számomra a Bugonia egy nyugtalanító, mégis játékos film, amely nem a történetével, hanem a hangulatával dolgozik. Olyan, mintha a rendező szándékosan elvenné a biztos kapaszkodókat, és rákényszerítene, hogy a részletekre figyeljünk: egy tekintetre, egy ismétlődő hangra, egy abszurd gesztusra. Nézés közben a fotel mélyén ülve azon kaptam magam, hogy automatikusan nyúlok a szotyola és a tökmag után, mert a film nem enged kényelmes befogadást, inkább folyamatos készenlétben tart. A Bugonia humora száraz, néha kegyetlen, de pontosan ettől működik; a groteszk helyzetek mögött nagyon is ismerős emberi félelmek sejlenek fel. Nem könnyű film, nem is akar az lenni, viszont bátor: kérdez, provokál, és... több»

75 Predator: Halálbolygó (2025)

2026. 01. 07.

Chipset ettünk közben...
A Predátor: Halál bolygó számomra egy kellemesen nyers, mégis megosztó darab a sorozatban. Az alapötlet, hogy különböző harcosokat dobnak össze egy idegen világban, friss lendületet ad a jól ismert vadász–préda dinamikának. A hangulat sötét, a dzsungeles környezet működik, és a feszültség sokáig kitart. Vannak kifejezetten erős jelenetek, ahol a Predátorok fenyegetése valóban érezhető, bár a karakterek közül nem mindegyik kap elég mélységet. A történet néhol kiszámítható, de az akciók és a látvány ezt többnyire ellensúlyozzák. Mi a feleségemmel együtt néztük, és egy laza esti filmnek teljesen bevált: nem akart többnek látszani, mint ami. Közben chipset ettünk, ami jól passzolt a túlélős, „ne... több»

78 A porszörny (2025)

2026. 01. 06.

Nem csalódtam, ez egy nagyszerű horror-vígjáték
A Porszörny (2025) kellemes meglepetés: egyszerre családi film és finoman ironikus allegória a rendmániás hétköznapokról. A látványvilág kreatív, a „por” mint ellenfél játékosan kap személyiséget, miközben a történet nem veszíti el érzelmi tétjét. Bár a tempó néhol egyenetlen, a humor működik, a zene emlékezetes, és a karakterek szerethetők. Nem forradalmi alkotás, de szívvel készült, és ritka módon képes egyszerre szórakoztatni gyerekeket és felnőtteket. A film legnagyobb erénye, hogy nem magyaráz túl mindent, hanem teret hagy a nézőnek, így az utóíze még napokkal később is megmarad. Nálam 5/5, és ennyi!! #premiervadasz