Filmnézés közben olyan érzésem támad, mintha egy másik univerzumba csöppentem volna.
Legjobban kedvelem a magyar filmeket, rajongok értük, de más nemzetek filmjeit is szívesen nézem. Álalában a kevésbé felkapott, méltatlanul nélkülözött filmeket keresem nem pedig az ilyen-olyan díjjal kitüntetetteket. Nagy öröm, ha rátalálok egy-egy ilyen gyöngyszemre...
Az Ötödik pecsét, A tanú, Egészséges erotika, Eszkimó asszony fázik, Rocktérítő, Megáll az idő. Újabbak közül a Kontroll, Liza a rókatündér, A hentes a kurva és a félszemű, Testről és lélekről c. filmek a kedvenceim, és még sorolhatnám a teljesség igénye nélkül. Ezen filmeket nem egyszer, hanem többször láttam már, és bármikor újra meg tudom nézni anélkül hogy untatnának.
Más nemzetek filmjei közül angol, francia és a skandináv filmeket állnak közel hozzám. Főleg azokat kedvelem melyek ismeretlenek, kevés nézettséggel és pontszámmal rendelkeznek.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
75 Predator: Halálbolygó (2025)
A Predátor: Halál bolygó számomra egy kellemesen nyers, mégis megosztó darab a sorozatban. Az alapötlet, hogy különböző harcosokat dobnak össze egy idegen világban, friss lendületet ad a jól ismert vadász–préda dinamikának. A hangulat sötét, a dzsungeles környezet működik, és a feszültség sokáig kitart. Vannak kifejezetten erős jelenetek, ahol a Predátorok fenyegetése valóban érezhető, bár a karakterek közül nem mindegyik kap elég mélységet. A történet néhol kiszámítható, de az akciók és a látvány ezt többnyire ellensúlyozzák. Mi a feleségemmel együtt néztük, és egy laza esti filmnek teljesen bevált: nem akart többnek látszani, mint ami. Közben chipset ettünk, ami jól passzolt a túlélős, „ne... több»