Különleges életek (2019)

Lehet, hogy rosszkor néztem meg, de különösebben nem fogott meg. A metró vészfék meghúzósdi pedig elég idegesítő volt egy idő után. Érdekes terápiák vannak benne.

Különösebb fenntartásaim nincsenek a filmmel kapcsolatban, ettől függetlenül bennem nem hagyott mély nyomot, pedig nem állítom, hogy nehezen emészthető lenne. Egyszerűen csak szerintem arról van szó, hogy kissé nehézkes ráhangolódni, legalábbis mindenképpen alkalmat kell találni a megnézéséhez, amit nagyon sajnálok, mert akkor mindenképp érdemes odahaza leülni elé, semmint egy moziban.

Ez a film visszaadta az emberiségbe vetett hitemet. Remélem, minél több nézőhöz eljut, mert ilyen érzékletesen és hitelesen még talán senki és semmilyen film vagy könyv nem mutatta be az autizmust.

Nem tudom nagyon ragozni, mindenképp ki kell emelnem Vincent Cassel alakítását, sajnos amennyire ritkán hallani róla az utóbbi években, annyira megérdemelten napjaink egyik legjobb színésze, aki bármit el tud játszani, és ez nincs másképp a Különleges életeknél sem. Szerencsére persze nem arról van szó, hogy az ő alakítása tartaná csupán a filmet, de jelenléte mindenképpen emeli a film színvonalát, mintha csak rá öntötték volna a szerepét.

Elég szkeptikus voltam eleinte, mert egy ilyen témát feldolgozó filmet nem nehéz elrontani, de le a kalappal a rendezők és a szereplők előtt. Kicsit dokumentumfilm jellegű, mégis humoros, könnyed, megható és elgondolkodtató, ugyanakkor nem közhelyes. Egyszóval nagyszerű.