Erre nem számítottam. Ez tényleg nagyon rosszra sikerült, a régi szereplők az egyetlen pozitívum, de ezért kár volt. Talán egy-két poén volt, amúgy egy unalmas semmitmondó katyvasz az egész.
Aki valami zenés koncertfilmet vár, az csalódni fog. Persze van benne zene, de csak rövid részletek, teljes szám egy sincs, sőt még egy fél sem. Ez egy ilyen életút-összefoglaló, az elejétől a jelenig, tagcserék, emlékezetesebb pillanatok, ilyesmi. Ettől függetlenül érdekes, ha érdekel az Iron Maiden története. Megszólalnak benne vagy tizen, rajongók, más zenészek, stb.
A feleségem választotta ezt a filmet, így úgy kellett csinálnom, mintha érdekelne. Röviden, az egész félelmetesen gagyi. A hegymászás az elején teljesen gagyi, az egész történet egy vicc. A kamerabeállítások borzalmasak végig. Fizikai fájdalom nézni, a sör sem segített. A táj még dobna rajta, de ide már az is kevés. Ha pedig sikerül eljutnod a végén az újabb hegymászásig, és meglepődsz, mi fog történni, akkor neked a Netflix egy jó választás. Én azonnal lemondanám ez után a film után, de mivel a feleségem fizeti, így jöhetnek a további fájdalmak. Van ezen jó film egyáltalán?
Kedvelem az ilyen lakatlan sziget témájú filmeket. Az, hogy ez megtörtént eseményeken alapszik, még érdekesebbé teszi. Unalmas részek nem voltak, a szereplők elég jók benne, a sziget is érdekes. Van benne tanulság bőven, hogy az emberek viselkedése hogy változik meg ilyen helyzetben.
Szembejött, így megnéztem. Nem volt rossz, igaz, túl jó se, de a két főszereplő meg a sziget elvitte a gyengécske sztorit. Voltak megmosolyogtatóan gagyi részek, de végül is mostanában ennek is örülni kell. Horrornak nem mondanám, de az ilyen lakatlan szigetes témákat kedvelőknek bejöhet, nézhető thriller.
63 Horrorra akadva (2026)