Még a képregénykorszakban voltam nagy Pókember-rajongó, gyerekkoromban. Talán ha két részt láttam régebben, mióta mozikat csinálnak belőle, így azt se tudtam, ki kicsoda a filmben, de így se volt rossz. Ma már csak nagy ritkán nézek szuperhősös filmeket, már nem igazán kötnek le. Nem gondoltam, hogy ez a film tud még valamit hozni, ami érdekel, de ez jó volt. Tetszett a fő „ellenség” ezzel a folyamatos változással, de még mindig a Pókember a legnagyobb király. Lehet, meg kellett volna nézni az előző filmeket is, talán egyszer bepótolom.
Úgy néztem meg ezt a filmet, hogy nem vártam semmit, és meglepően jó volt. Végig történik valami, nem unatkozol, nekem a történet is tetszett. Végre történt valami a horrorműfajban, soha rosszabbat.
Azt gondoltam, izgalmasabb lesz; kicsit fárasztó ez az időben ugrálósdi. Nem történt benne sok minden, kicsit sablonos a befejezése is, de egynek éppen elment.
90 Pókember: Vadonatúj nap (2026)