Ez a film nagyon vicces. A mozi, a bírósági tárgyalás stb. mind nagyon jók. Persze ez a betegség nem vicces, de ez még mindig egy film, és annak nagyon jó, remek szórakozás. Kellemes meglepetés volt.
Brutális film, semmi lassítás, semmi unalmas rész, hamar elrepül sajnos a játékidő, pedig még nézné az ember. Az összes szereplő jó benne, régen láttam már ilyen jól összerakott filmet, ebben a stílusban kiemelkedő.
Cohen-féle szokásos agymenés. Nem mindenki van beavatva a filmben, így vannak elég abszurd jelenetek, de ezekben pont ez a jó. Nekem tetszik, amiket csinál, így ez is jó, a fazon tulajdonképpen egy külön stílus ezekkel a filmekkel, most is hozza, amit szokott.
Vígjáték francia humor stílusban. Nem rossz ez, ha valakinek bejönnek az ilyesmi régi stílusú filmek. Nem a sírva röhögős fajta, hanem nyugisabb vígjáték. Néha ilyen is kell.
Még a képregénykorszakban voltam nagy Pókember-rajongó, gyerekkoromban. Talán ha két részt láttam régebben, mióta mozikat csinálnak belőle, így azt se tudtam, ki kicsoda a filmben, de így se volt rossz. Ma már csak nagy ritkán nézek szuperhősös filmeket, már nem igazán kötnek le. Nem gondoltam, hogy ez a film tud még valamit hozni, ami érdekel, de ez jó volt. Tetszett a fő „ellenség” ezzel a folyamatos változással, de még mindig a Pókember a legnagyobb király. Lehet, meg kellett volna nézni az előző filmeket is, talán egyszer bepótolom.
82 Miket nem beszélek (2025)