Minden szempontból átlagos. Nagyon túltolták már ezt, főleg ezzel a megtörtént eseményeken alapszik szöveggel. Amikor a tükör elindult, akkor végleg azt éreztem, ennek a Démonok között szériának tényleg befellegzett. Egyre gyengébb, erőltetett az egész.
Tipikusan egyszer nézhető kategória. A végtelenül szimpatikus főszereplő elől menekül az a néhány ember, aki szerepel a filmben. Csak most nem egy erdei elhagyatott házban, hanem egy hajón. Sablon horror cápákkal.
Igazából ez egy gagyi film, úgy hülyeség, ahogy van. Amiért három csillag, hogy ha figyelmen kívül hagyom azt, hogy mennyire gagyi a főszereplő, meg hogy sose kapják el, akkor még azt is írhatnám, hogy ez egy jó film. Az eleje unalmas, a vége meg nagyon gagyi. Közötte elmegy. Sajnos rengeteg a buktató ebben a filmben, ami ilyen kategóriában megszokott. Láttunk már száz ilyet, van jobb, van rosszabb, de az 50 kilós főszereplő alapból megöli az egész hangulatot, egyszerűen nem hiteles.
A lengyelek ezzel a filmmel elég magasra tették a lécet. Akármelyik ilyen drogüzletes-leszámolós filmmel felveszi a versenyt ez a rész. Ennél a focihuligán-stílusnál ennél eddig nem láttam jobbat, igaz, ennek a focihoz már nincs köze. Nincs benne meccs, stadion is csak a távolban, a drogüzleten és egy bosszúleszámoláson megy a téma, jó hosszúra elnyújtva, majdnem három óra. A film teljesen profi, Hollywood is megirigyelhetné. Az viszont vicces, hogy a rendőrség mennyire gagyi ezekben a helyzetekben. Ha valaki, akkor a lengyelek tudják ezt a témát a legjobban megcsinálni, talán nem véletlenül...
Eltűnt gyerekek, rejtély, gonosz vénasszony. Mit lehet kihozni ebből? Hát nagyjából egy ilyen filmet. Több szereplő szemszögéből látjuk a dolgokat egymás után, ilyenből már láttam sokkal jobbat is, a 11:14-ben sokkal jobban megcsinálták ezt. A végére már talán kicsit túlzásba vitték a gyerekekkel a lezárást, de ez a film a jobbak közé tartozik.
60 Démonok között: Utolsó rítusok (2025)