Olive Kitteridge (2014)

Kedves, aranyos minisorozat, egy délutánomat bearanyozta. Olyan a film, mintha részese lennél az életüknek, időnként alig lehet megállni a rosszalló megjegyzést a főhősre, de végig élvezetes, nézhető, szerethető, nagyon emberi. Én éreztem Tom Hanks “keze nyomát” a hangulaton.

Olive egy kibírhatatlan nőszemély, aki szinte mindenki életét megkeseríti, de elsősorban azokét, akik közel állnak hozzá. Pedig nem akar ő bántani, csak túlságosan őszinte, és egy kicsit megkeseredett..., talán nem is annyira kicsit. Egy szerencséje ... több»van, hogy társául olyan embert kapott, aki mindezt elnézi neki, sőt ennek ellenére is szeretni tudja, mert ő az egyetlen, aki tudja, hogy Olive legbelül borzasztó érzékeny. Nagyon őszinte film, ami túlzások és finomítások nélkül mutatja be, hogy milyen érzés is az ilyen emberekkel együtt élni, csak sajnos azt nem tudjuk meg egyértelműen, hogy ők mit éreznek valójában. Egy kicsit hiányoltam, hogy jobban belelássunk az ilyen emberek lelkivilágába, mert azt tudom, hogy ők ennél egy kicsit bonyolultabbak. Ennek ellenére a film nagyszerű, nem pörgős, nem mondanám eseménydúsnak, egész egyszerűen csak olyan, mint az élet.

A kedvenc minisorozatom lett belőle. Egyszerre vicces, megbotránkoztató, majd sírós, dühítő... A főhőst játszó színésznő sem véletlenül Oscar díjas. Imádni való sorozat.

Végig akartam nézni, mert fontos sok ilyen kép is. Könnyen megmutatja, ki és hogyan lesz kibírhatatlan sokak számára, mi a kívülről látható és a belül megélhető kép közötti különbség. Sok szempontból megkérdőjelezi az egyes ideológiák nevében oly sok... több»szor hangoztatott üzeneteket. Csak pont azidegesítő és kibírhatatlan személy a motiváció arra, hogy ne indítsuk el a következő rész lejátszását.