Nagyik

A Netflix beszállt a Hallmark mellett az általam republikánus vígjáték gyűjtőnéven nevezett ostobenkó filmalkotások piacára, csak éppen valamivel jobb színészeket foglalkoztatnak közben. Egy kiszámítható vígjátékot látunk, melyben a kicsi Joey-t látjuk egy nagy és zajos olasz családban, ahol a főzés és étkezés központi esemény. Aztán kicsi Joey nagy kétméteres Joey lesz és hirtelen úgy alakul, hogy új célt kell találnia az életének. Addig ugyanis az édesanyját ápolta, de neki meg épp a temetése volt. És akkorát bírja kitalálni, hogy Staten Islanden, ami New York amolyan alvófaluja megvesz egy lerobbant éttermet egy rossz lokációban és beleöli az összes pénzét egy homályos vendéglátó koncepció megvalósításába. Eközben látunk mindenféle családi drámát, meg beúszik a képbe a leendő nagy ő is. Illetve annyira nem nagy, mert a 196 centiméteres Vince Vaughnnak a hónaljáig ér. Nagyjából könnyen nézhető és szórakoztató, de nem túl színvonalas a kimondhatatlan nevű Stephen Chbosky rendezése. Szerintem Joe Manganiello játszott a legjobban, na meg Vince Vaughn is hozta a formáját. Susan Sarandon játszott már emlékezetesebben is, ezúttal lement a Hallmark karácsonyi vígjátékok szintjére és a vele kapcsolatos központi téma frankón a mellmérete volt. Nem viccelek. Két dolgot tanultam a filmből. Az egyik az, hogy a nébihes ellenőrök az Egyesült Államokban is hernyók. A másik, hogy Staten Islanden is kiutálják a gyüttmaradtakat, mint valami magyar kisvárosban.

A nosztalgikus húrokat pengető, erős közösségi érzést kiváltó gasztrofilm üde változatosságot nyújt a krimikben és akciófilmekben dúskáló kínálatban. Egy vendéglátóiparban tapasztalatlan vállalkozó négy nagymamával karöltve lelkesen belevág egy kulináris vállalkozásba, ami az életszeretet és a családi összetartozás himnuszát hirdeti étlapján. A szereplők mind szimpatikusak, az olasz konyha otthonos hangulata ínycsiklandó, mindezt fűszerezi a kellemes zene, a könnyed, olaszos ritmus. Ennyit tud a megtörtént eseményeken alapuló, elragadó film, ahol nem kell gondolkodni, rejtélyeket megfejteni, elég, ha leülsz, és csak szimplán jól érzed magad.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ismét egy romantikus gasztrovígjáték az Amerikai Egyesült Államokból. Igazi kis limonádé, mégpedig a legfrissebb kiadásból, 2025-ből. Az 50-es éveiben járó Joe Scaravella (Vince Vaughn) édesanyja halála után nem tud mit kezdeni magával. Középkorú válság romjain ül, és a megörökölt 200 000 dollárt barátai tanácsára sem tudja, mibe fektesse be, mihez kezdjen élete hátralévő részével, milyen hobbit válasszon magának, hova menjen nyaralni. Aztán a piacot járva eszébe jutnak gyerekkori emlékei, amikor is nagymamája és az ő legjobb barátnője olasz ragut készített finomabbnál finomabb süteményekkel. Ekkor határozza el, hogy ha törik, ha szakad, nyit egy éttermet, és meg is lesz a piac mellett egy lepukkant, használaton kívüli étterem, és minden pénzét beleölve megpróbálja sikerre vinni vállalkozását. Ami újdonság, hogy négy nagymamát kér fel, készítsenek házias, családias ételeket, ezzel hívja fel az étterembe járó, különös kulináris élményre vágyó közönség figyelmét. A színészek között láthatjuk még Giát (Susan Sarandon), aki cukrászként dolgozik. Ez a film közepesre sikeredett, de egy misét megér. Nálam 5/3*.

Olyan ez a film, mint a Nonna's étterem: nem csúcsminőség, nem Michelin-csillagos, viszont családias, kedves, szívmelengető.