Nonnas
Vélemények (24)
A filmben nincs semmi meglepő, semmi váratlan. Egy kiszámítható, egyszerű kis romantikus történet. Így 3 csillag lenne. De V. Vaughn meglepően jó volt ebben a szerepben (amúgy nem tartom sokra). Susan Sarandont pedig nem tartottam szépnek soha, de roppant jó színésznő. És ahogy kinéz ennyi idősen, hajmeresztő. Ha van is mögötte sebészeti beavatkozás, akkor észrevétlen. Úgyhogy a tehetsége mellett jó volt látni, hogy milyen kortalan... És egyébként mindenki alakítása rendben volt. Szóval már lehet, hogy a szentimentális énem adja hozzá a +1 csillagot, de élvezem, ha összeraknak egy aranyos filmet, amiben nincs durvaság, s közben azért mégis szól valamiről... Kellemes délutáni mozi, korhatár nélkül megtekinthető. Aranyos.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Átlagos, de mégis valahogyan szívhez szóló. Adott egy melós, aki talán soha életében nem élt igazából. És adott a gyermekkor boldog emléke, amikor nagyanyja és édesanyja finom ételeket készítettek a konyhában. Aztán, ahogyan az lenni szokott az ilyen... Több
Olyan ez a film, mint a Nonna's étterem: nem csúcsminőség, nem Michelin-csillagos, viszont családias, kedves, szívmelengető.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
A Netflix beszállt a Hallmark mellett az általam republikánus vígjáték gyűjtőnéven nevezett ostobenkó, de könnyen és szellemi erőfeszítés nélkül nézhető filmalkotások piacára, csak éppen valamivel jobb színészeket foglalkoztatnak eközben. Azért nem v... Teljes kritika
A nosztalgikus húrokat pengető, erős közösségi érzést kiváltó gasztrofilm üde változatosságot nyújt a krimikben és akciófilmekben dúskáló kínálatban. Egy vendéglátóiparban tapasztalatlan vállalkozó négy nagymamával karöltve lelkesen belevág egy kulináris vállalkozásba, ami az életszeretet és a családi összetartozás himnuszát hirdeti étlapján. A szereplők mind szimpatikusak, az olasz konyha otthonos hangulata ínycsiklandó, mindezt fűszerezi a kellemes zene, a könnyed, olaszos ritmus. Ennyit tud a megtörtént eseményeken alapuló, elragadó film, ahol nem kell gondolkodni, rejtélyeket megfejteni, elég, ha leülsz, és csak szimplán jól érzed magad.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Ismét egy romantikus gasztrovígjáték az Amerikai Egyesült Államokból. Igazi kis limonádé, mégpedig a legfrissebb kiadásból, 2025-ből. Az 50-es éveiben járó Joe Scaravella (Vince Vaughn) édesanyja halála után nem tud mit kezdeni magával. Középkorú válság romjain ül, és a megörökölt 200 000 dollárt barátai tanácsára sem tudja, mibe fektesse be, mihez kezdjen élete hátralévő részével, milyen hobbit válasszon magának, hova menjen nyaralni. Aztán a piacot járva eszébe jutnak gyerekkori emlékei, amikor is nagymamája és az ő legjobb barátnője olasz ragut készített finomabbnál finomabb süteményekkel. Ekkor határozza el, hogy ha törik, ha szakad, nyit egy éttermet, és meg is lesz a piac mellett egy lepukkant, használaton kívüli étterem, és minden pénzét beleölve megpróbálja sikerre vinni vállalkozását. Ami újdonság, hogy négy nagymamát kér fel, készítsenek házias, családias ételeket, ezzel hívja fel az étterembe járó, különös kulináris élményre vágyó közönség figyelmét. A színészek között láthatjuk még Giát (Susan Sarandon), aki cukrászként dolgozik. Ez a film közepesre sikeredett, de egy misét megér. Nálam 5/3*.
Vince Vaughn nem tartozik a kedvenc színészeim közé, nem szeretem a filmjeit. Viszont ebben a filmben egy átlagos melós pasit alakít, akinek az az ötlete támad, hogy egy olyan családias, olasz éttermet nyisson, ahol idős, olasz asszonyok főznek úgy, mintha csak otthon főznének a családnak. Az étterem nyitásában segítségére lesz barátja és annak felesége. Végre láthatjuk a helyes Joe Manganiellót, aki még majdnem 50 évesen is igen jól néz ki. Az ő párja a filmben a Maffiózók sorozatból ismert Drea de Matteo. A hölgy is már elmúlt 50, de mintha egy percet se öregedett volna. És ha ismerős az egyik nagyi, Lorraine Bracco, az sem véletlen, hiszen ő szintén a Maffiózókból a pszichológus. Szerintem még jobban néz ki a hetvenes éveiben járva, mint az említett sorozatban. Még láthatjuk Susan Sarandont is, aki szintén egy jó példa arra, hogy tisztességesen is meg lehet öregedni. Szóval a film csupa jó színésszel van tele. Sajnos viszont a történet nagyon lassú, vontatott. Túl hosszan küzdenek a megnyitással, utána pedig túl hosszan nem indul be a siker. Várjuk az előre ismert végkifejletet, de az túlzottan lassan jön el. A színészek miatt érdemes megnézni, de maga a sztori felejthető.
Hasonló filmek
Szívet-lelket melengető, ízlelőbimbókat, nyálműködést beindító, fincsi fogás lett ez a kedves kis film. Az olaszok családszeretete annyira erős, mint egy betonoszlop, megingathatatlan... mint ahogyan a főztjük is. Pompázatos ételek szeretettel. Ízig-vérig elrepíti az embert az olaszos érzet, az ételek, a zene, a hangulat. Összeverődött a "Maffiózók" sorozat kicsinyke töredéke is, jó volt látni őket. Egyszóval imádtam ezt az alkotást, legfőképp a valós alap miatt (is).
Miért kell mindenképpen újításokat, nagy durranást várni egy filmtől? Sosem fogom megérteni. Miért nem lehet beérni azzal, amit ad, élvezni azt, hogy szinte maradéktalanul visszaadja a valóságot, mert olyan szinten életszagú, mint a benne készülő ételek illata? Miért kell mumust (Hallmark, Netflix stb.) kiáltani, amikor nem feltétlenül ettől függ, élvezem-e egy filmet, vagy sem? Miért kell folyamatosan csak a negatívumokra kihegyezni egy kritikát, és figyelmen kívül hagyni a pozitívumokat? Miért kellene teletömni A listás sztárokkal, hiszen akad több "sztárdömpinges" bóvli movie, és akad több "senkik" által szállított kiemelkedő alkotás? Ráadásul itt a való élet "írta" a sztorit, amiben igencsak sokrétű a történetvezetés. A "tűzön-vízen át" barátság kis meglepetéscsavarral – a mindenek feletti családcentrikusság – a középkorúságba ért ember fásultságból, berögzültségből kitörése, lázadása, kockáztatása – küzdelem a cél elérésére és külső, nem baráti segítség kérése a saját önfejűség ellenére – négy nagyon különböző lelkületű ember összecsiszolódása - mások ellenérzetének megváltoztatása – érzelmi szál – gasztro szál. Bocsesz e sorok olvasójától, de hirtelenjében "csak" ennyi jutott eszembe, hiszen két nap is eltelt, mióta megnéztem. Életszagú, mert reálisan mutatja meg az emberi reakciókat. Kikapcsolódáshoz elsőrangú ez a szerintem a családi kategóriát is lefedő film.
Igazi feelgood mozi, szívet melengető, kissé talán mézesmázos, sztereotipikus. Nem egy emlékezetes film, de aznapra feledteti a napi gondokat.
Totál feel-good cucc, süt belőle a nosztalgia és a nagyi-fíling, de néha kicsit túl cukormázas lett számomra.
