Miért kell mindenképpen újításokat, nagy durranást várni egy filmtől? Sosem fogom megérteni. Miért nem lehet beérni azzal, amit ad, élvezni azt, hogy szinte maradéktalanul visszaadja a valóságot, mert olyan szinten életszagú, mint a benne készülő ételek illata? Miért kell mumust (Hallmark, Netflix stb.) kiáltani, amikor nem feltétlenül ettől függ, élvezem-e egy filmet, vagy sem? Miért kell folyamatosan csak a negatívumokra kihegyezni egy kritikát, és figyelmen kívül hagyni a pozitívumokat? Miért kellene teletömni A listás sztárokkal, hiszen akad több "sztárdömpinges" bóvli movie, és akad több "senkik" által szállított kiemelkedő alkotás? Ráadásul itt a való élet "írta" a sztorit, amiben igencsak sokrétű a történetvezetés. A "tűzön-vízen át" barátság kis meglepetéscsavarral – a mindenek feletti családcentrikusság – a középkorúságba ért ember fásultságból, berögzültségből kitörése, lázadása, kockáztatása – küzdelem a cél elérésére és külső, nem baráti segítség kérése a saját önfejűség ellenére – négy nagyon különböző lelkületű ember összecsiszolódása - mások ellenérzetének megváltoztatása – érzelmi szál – gasztro szál. Bocsesz e sorok olvasójától, de hirtelenjében "csak" ennyi jutott eszembe, hiszen két nap is eltelt, mióta megnéztem. Életszagú, mert reálisan mutatja meg az emberi reakciókat. Kikapcsolódáshoz elsőrangú ez a szerintem a családi kategóriát is lefedő film.
Miért kell mindenképpen újításokat, nagy durranást várni egy filmtől? Sosem fogom megérteni. Miért nem lehet beérni azzal, amit ad, élvezni azt, hogy szinte maradéktalanul visszaadja a valóságot, mert olyan szinten életszagú, mint a benne készülő ételek illata? Miért kell mumust (Hallmark, Netflix stb.) kiáltani, amikor nem feltétlenül ettől függ, élvezem-e egy filmet, vagy sem? Miért kell folyamatosan csak a negatívumokra kihegyezni egy kritikát, és figyelmen kívül hagyni a pozitívumokat? Miért kellene teletömni A listás sztárokkal, hiszen akad több "sztárdömpinges" bóvli movie, és akad több "senkik" által szállított kiemelkedő alkotás? Ráadásul itt a való élet "írta" a sztorit, amiben igencsak sokrétű a történetvezetés. A "tűzön-vízen át" barátság kis meglepetéscsavarral – a mindenek feletti családcentrikusság – a középkorúságba ért ember fásultságból, berögzültségből kitörése, lázadása, kockáztatása – küzdelem a cél elérésére és külső, nem baráti segítség kérése a saját önfejűség ellenére – négy nagyon különböző lelkületű ember összecsiszolódása - mások ellenérzetének megváltoztatása – érzelmi szál – gasztro szál. Bocsesz e sorok olvasójától, de hirtelenjében "csak" ennyi jutott eszembe, hiszen két nap is eltelt, mióta megnéztem. Életszagú, mert reálisan mutatja meg az emberi reakciókat. Kikapcsolódáshoz elsőrangú ez a szerintem a családi kategóriát is lefedő film.