Családi főnyeremény

A Családi főnyeremény francia fekete komédia kifejezetten kiemelkedő a maga műfajában. A film végre nem olyan, mint a megszokott, giccses szerencsesztereotípiák, hanem ehelyett egy meglepő, sötét, szatirikus görbe tükröt tart a kapzsiság elé. A film... Több szerkezete, az egymást követő történetek pörgősek, a poénok ütemezése pontos. A film különlegessége, ereje abban rejlik, hogy kendőzetlenül mutatja be, miként változtatja a mesés vagyon a lottónyertesek életét nem tündérmesévé, hanem káosszá, rémálommá. a fergeteges színházi játék és a maró gúny nagyon szórakoztató. #csajoshétvége

Kínszenvedős szomorújátékot hozott nekünk Emmanuel Patron és Armelle Patron, akik, gondolom, testvérek. Hálával tartozom nekik azért, hogy legalább rövid lett. Van egy idősebb házaspár, akik megnyerik a lottón a 150 millió eurós jackpotot, de ezt nem... Teljes kritika

A Családi főnyeremény számomra inkább volt egy keserédes családi dráma, mint klasszikus vígjáték. Bár a kiindulópont kifejezetten könnyednek tűnik (lottónyeremény és civakodó rokonok), a film gyorsan mélyebb vizekre evez. Ami igazán működik, az a pár... Többbeszédek feszültsége. Sokszor olyan, mintha egy színpadi darabot néznénk, ahol minden kimondott mondat mögött évek óta felgyülemlett sértettség húzódik meg. Nekem tetszett, hogy nem próbál mindenáron vicces lenni. A humor inkább kellemetlen, néha már kínos helyzetekből fakad, és pont ettől válik hitelessé. Ugyanakkor emiatt nem biztos, hogy mindenki azt kapja, amit vár. Aki könnyed nevetésre számít, csalódhat. A karakterek nem mindig szerethetők, viszont éppen ezért emberiek. Összességében egy elgondolkodtató film arról, hogy a pénz mennyire gyorsan felszínre hozza a családi repedéseket. Nem hibátlan, néhol kissé vontatott, de van benne egyfajta őszinteség, ami miatt érdemes adni neki egy esélyt.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A történet alapja amúgy abszolút nyerő. A vége felé rátettek pár lapáttal, ami merőben más megvilágításba helyezte az egészet. Talán nem kellett volna. A szülők hitelességét egyértelműen bevágták a padló alá. Azaz a gyermekek áskálódása semmivel sem ... Többtűnt erősebbnek, kritizálandónak, mint a szülők stiklije. El is vette a reFlektorfényt a film kétharmadáról. A sztori erősítése miatt kellett ez? Inkább lenullázta. Persze senki sem szent, de hogy ennyire? Sajnálom a - szülők mentalitása miatt megkárosított - baráti házaspár sorsát. Az ilyen családokat meg a WC-n húznám le. Mentálisan nem voltak egyben. Felelősségtudat szintén zéró. A színészek egész használhatók. Ez valóban egy színpadi dráma, zsibbasztóan hosszú dialógusokkal. Egyszer nézhető.