meva

őskori lények egy nosztalgikus kertvárosi környezetben
Nekem kissé csalódást okozott a film. Egy különleges műfajú, nosztalgikus és egyben kaotikus sci-fi túlélőfilm, amely egy amerikai kertvárosi utca lakóinak küzdelmét mutatja be a dinókkal teli, történelem előtti világban. Anne Hathaway és Ewan McGregor húzónevek, talán ezért választottam én is ezt az alkotást a moziban. A cselekmény néha túlságosan komolyan veszi magát a képtelen szituációk és a néhol mesterkélt párbeszédek mellett. Amúgy emlékezetes marad a kaotikus vizuális élmény, de sajnos kiábrándultan távoztunk az élményt követően. #premiervadasz

emberi, szerethető színfolt a romantikus filmkínálatban
A Csak egy éjszaka film kifejezetten emberi, szerethető színfolt a romantikus filmkínálatban. Elkerüli a megszokott, giccses kliséket, fordulatokat, helyettük egy igazán szívhez szóló, elgondolkodtató és nagyon szórakoztató történetet mesél el. A két főszereplő közötti természetes vonzalom, sziporkázó kémia átüt a filmvásznon és aranyossá varázsolja a történetet. Az éjszakába nyúló, véletlenszerű és sorszerű találkozások tele vannak mély és szellemes beszélgetésekkel, és észrevétlenül mi is beleszeretünk a két karakterbe.

Egy vacsorameghívás meglepő fordulatokkal
Az a véleményem, hogy ez egy erősen megosztó film. Sokszor megdöbbentő párbeszédek vannak a filmben, kiszámíthatatlan fordulatokkal, magam részéről nagyon szórakoztatónak találtam, a színészek mindegyike fantasztikus, hihetetlen, káprázatos alakítást nyújtanak. Különféle személyiségek ütköznek, melyek boncolgatása is megtörténik. A film főtémája végig bizonytalanságban tartja a nézőt, mely egy vacsorameghívás alatt játszódik. A lassú építkezés elképesztő, mely egy kedves, csodás végjátékban csúcsosodik ki.

brutális tempó és vizualitás
A stílusrajongók nagyon várták ezt a filmet, nekem "egyszer nézhetős". Alan Ritchson karizmatikus, szinte szavak nélküli alakítását természetesen ki lehet emelni. A bosszúszomjas ex-fegyenc szerepében félelmetes jelenséget ad. Potsy Ponciroli rendező lecsupaszította a párbeszédeket, és helyettük a nyers, koreografált erőszakra helyezte a hangsúlyt. A film nem egyedi, nincsen benne újdonság, a cselekmény kiszámítható, ám a brutális tempó és a vizualitás bőven kárpótolja a moziba látogatókat, azokat, akik kedvelik az akció-thrillert.

Franciák szellemessége egy harsány vígjátékban
A Vadászidény 2 (Chasse gardée 2) elsősorban a mai modern vidéki Franciaország társadalmi ellentéteit figurázza ki, eközben megmarad könnyed, harsány vígjátéknak. A film nem egy egyszerű városi-falusi konfliktusra épít, hanem a felsőbbrendű arisztokratikus vadászkultúra kirívóságára is. Didier Bourdon és Hakim Jemili párosa továbbra is erős, szerethető komikus motorja a filmnek. Miközben Maxime Gasteuil új szereplőként kifejezetten energikus ellenpontot jelent. Az alkotásban a humor szándékosan túlzó és karikatúraszerű, közben azonban a társadalmi különbségek, és a hagyományok ütközéseivel is szembesülünk. A film lendületes, a franciák szellemességében most nem kellett csalódnunk.