Nem az a film, ami azonnal beszippant, inkább lassan húz be a világába, de ha egyszer benne vagy, nehéz szabadulni tőle. Jude Law Putyinként meglepően visszafogott, nem karikatúrát játszik, hanem egy hideg, kiszámíthatatlan jelenlétet, ami végig ott lebeg a háttérben. A valódi fókusz azonban Vadim figuráján van, aki egyszerre zseni és morálisan teljesen kiüresedett. A film erőssége nem a cselekmény, hanem a hangulat. Folyamatos, nyomasztó érzést kelt, mintha minden döntés mögött lenne egy láthatatlan ár. Nem kínál egyszerű válaszokat, és nem is próbálja felmenteni a szereplőit. Inkább azt mutatja meg, hogyan válik valaki fokozatosan a rendszer részévé, szinte észrevétlenül. Ugyanakkor ez a lassú, filozofikus megközelítés néha a film ellen dolgozik. Vannak részek, ahol túlságosan elnyújtott, és a néző türelmét teszi próbára. De aki vevő az ilyen típusú, gondolatébresztő politikai drámákra, annak kifejezetten erős élmény. Nem látványos, nem könnyű, viszont sokáig ott marad az ember fejében.
Nem az a film, ami azonnal beszippant, inkább lassan húz be a világába, de ha egyszer benne vagy, nehéz szabadulni tőle. Jude Law Putyinként meglepően visszafogott, nem karikatúrát játszik, hanem egy hideg, kiszámíthatatlan jelenlétet, ami végig ott lebeg a háttérben. A valódi fókusz azonban Vadim figuráján van, aki egyszerre zseni és morálisan teljesen kiüresedett. A film erőssége nem a cselekmény, hanem a hangulat. Folyamatos, nyomasztó érzést kelt, mintha minden döntés mögött lenne egy láthatatlan ár. Nem kínál egyszerű válaszokat, és nem is próbálja felmenteni a szereplőit. Inkább azt mutatja meg, hogyan válik valaki fokozatosan a rendszer részévé, szinte észrevétlenül. Ugyanakkor ez a lassú, filozofikus megközelítés néha a film ellen dolgozik. Vannak részek, ahol túlságosan elnyújtott, és a néző türelmét teszi próbára. De aki vevő az ilyen típusú, gondolatébresztő politikai drámákra, annak kifejezetten erős élmény. Nem látványos, nem könnyű, viszont sokáig ott marad az ember fejében.