Olvastam a könyvet, és hát az se volt egy könnyű menet a nehéz története miatt, de ez a film kifacsarta a lelkem. A film jól követi a könyv történetét, nyilván voltak olyan részek, amelyek nem kerültek bele a filmbe, de remekül adaptálták. Haymitch karakterét remekül átadta Joseph Zada, azt gondolom, hogy a rémült 16 éves srác végig jelen volt a történetben, ugyanakkor a harag, a düh és a lázadás is tökéletes egyensúlyban voltak. És ahogy az elején említettem, tudtam, hogy milyen szívszorító a történet, Katniss és Peeta felbukkanása a végén még egy tőrt döfött a lelkembe.
Ne legyen több buta kívánság Az alapötlet jó, és néhol vannak viccesebb részek, bár azokon is csak elmosolyodtam a teremben, jóízűen nevetni valahogy nem sikerült. A film számomra leginkább azon megy el, hogy Hermányi Mariann karaktere buta kívánságokat halmoz egymás után, amelyek nem a jó irányba viszik el a filmet. A kémia a két főszereplő között valahogy nem jött át nekem, így nem is drukkoltam nekik, hogy összejöjjenek. Egynek elment, de idén láttunk már jobb magyar filmet is.
A film cselekménye egy éjszaka alatt játszódik, és a kevés szereplővel, valamint a szinte egy helyszínen játszódó történet mit sem veszít az izgalmából a pörgő párbeszédek és a rendkívül erős színészi játék miatt. Beránt már az első jelenettől kezdve, és nem ereszt a film keserédes végéig.
Őszinte érzések egy teljesen új helyzetben, amely megváltoztatja mind az anya, mind a fiú életét. Nyers, erős érzelmek, amelyek erősen betalálnak a nézők szívébe. Für Anikó és Vilmányi Benett között remek az összhang.
Közepes, mint a krumplileves Ha egyszerű agyzsibbasztásra vágyunk, akkor pont ez a film az, ami tökéletes hozzá. Hozza mindazokat a kliséket, amelyek elengedhetetlen részei az ilyen filmeknek (pl. Rossz anyák, Lánybúcsú). Az elején még azt mondtam, oké, van egy-két trágár szó benne, de a film végére már átestek a ló túloldalára. Egyszer nézős, pedig lehetett volna jobb is ilyen színésznőkkel.
Üt. De nagyot. Zseni ez a film. Földbedöngölték és valószínűleg hatalmas bukta lesz a kasszáknál, de látni kell. Remek szereposztás, Cruise remekel a szerepben! Szuper a díszlet, mindkét szinten, a maszk és a történet is odavág. A csavarok meg… Nézzétek meg!
A könyv vége már felbosszantott... Még a nyáron olvastam a könyvet egy nyolcórás vonatúton, és a könyv rendkívül hamar berántott. Már a cselekmény kibontakozásakor érezni lehetett, hogy a történet végén lesz még egy csavar, de ez a csavar rendkívül felbosszantott, és több kérdést is felvetett bennem... A filmváltozat viszonylag jól követi a regényt, itt-ott jelentős változtatások is vannak benne, amitől kicsit felszínes lesz a történet - például a könyvváltozatban három gyermeke van Verity-nek, a filmben viszont csak két gyermek van, pedig azt gondolom, hogy ez is mélyítette volna a karaktert. Dakota Johnson karaktere sem lett mélyebben kibontva, illetve ábrázolva, ahogyan a könyvben volt, bár amilyen könnyen beleesik a férfi... több»
Túlélni minden áron. Egy leszerelt katona a hűséges kutyájával Alaszkában. Miután szívrohamot kap főhősünk, lezuhannak repülővel Odinnal, egy célja van: a túlélés. És veterán múltjából adódóan mindent megtesz ennek érdekében. Őket követhetjük végig a film során, embert próbáló helyzetek következnek egymás után, és Brad Pitt mindent megtesz annak érdekében, hogy túléljék a kalandot. Kutyájának rendkívül hálás, ez látszik az egész film során, de a film végén jön rá az ember, hogy talán a kutyájáért maradt még életben annyi sérülés után. Azt szerette volna, hogy Odin is túlélje és új életet kezdhessen. Köszönöm az élményt!
Már a film elejétől lehet érezni a nyomasztó légkört, amelyet a film zenéje is nagyon jól felerősít. Pozitívum, hogy nem használ a film sok karaktert, inkább a főhősre koncentrál, az ő szemszögéből mutatja be a történéseket, amely szintén előnyére válik a filmnek. A film végét kicsit összecsapottnak gondolom, de összességében tetszett. (Az előző Kaptár-feldolgozások után végre egy feszes tempójú film.)
Nem láttam a film első részét, így nincs összehasonlítási alapom. Az viszont látszik, hogy alacsony költségvetésű filmről van szó, ami önmagában nem negatívum, viszont azt gondolom, hogy mégsem tudták kiaknázni a benne rejlő potenciált. Azt már elég szájbarágósan próbálják a nézők tudtára adni, hogy mi is történt az előző részben: meghalt a mostani főhősnőnk testvére egy veszélyes kaland során. Próbál megbirkózni a gyásszal, és ezt hogy lehetne a legjobban? Hogy ő is elmegy egy életveszélyes túrára, hogy kilépjen a komfortzónájából. Voltak jó pillanatai is a filmnek, amikor valóban extrém helyzetekbe kerültek a főhőseink, és próbáltunk szurkolni nekik, hogy túléljék, viszont olyan helyzetek ... több»
Nem láttam a filmsorozat korábbi részeit, csak elolvastam, hogy miről szólt az első rész, így annyira nem aggódtam, hogy nem leszek képben. És valóban, nem vártam sokat a filmtől, hozta azt, amit egy démonos filmnek kell, én jól szórakoztam, és most kedvet kaptam a franchise korábbi részeihez is.
Egyedülálló spin-off Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy készül egy újabb melléksorozat az Agymenők mellé. Annak pedig még jobban, amikor megláttam, hogy kikről fog szólni. Azt gondolom, hogy Stuart és a többi mellékszereplő valóban nagy potenciált jelent és ezt a készítők is meglátták. Itt most ők a főszereplők, akik univerzumról univerzumra ugrálnak, hogy helyrehozzanak egy hibát. Nagyon kreatív univerzumokat alkottak, és nagyon jó látni, hogy ezekben milyenek a főszereplőink. Külön plusz pont, hogy egy-egy régi kedvenc is visszatér a fősorozatból szintén más-más szerepbe bújva. Hajrá, csak így tovább!
A legérettebb Tom Holland-féle Pókember Nem Pókember a kedvenc karakterem az MCU-ból, viszont azt gondolom, hogy a Tom Holland-féle Pókemberek filmről filmre fejlődnek a karakter szempontjából. Az első filmek a poénokkal nagyon jól operáltak, megtalálták az egyensúlyt a komoly témákkal is.
A nincs hazaút végén már látható volt, hogy egy új irányba fog elmenni a történet, új kihívások elé állítva a főhősünket, olyanok elé, melyekkel más szuperhősök még nem kerültek szembe. Azt gondolom, hogy ettől lett ez a film más, mint az előzőek: betekintést kapunk Peter gyötrődésébe, az egyedüllétébe és a belső világába - hogyan tudja feldolgozni azt, hogy a legjobb barátai (és a világ) nem emlékszenek arra, hogy Peter Parker nem más, mint Pó... több»
Nem is rossz kezdésnek. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan folytatódhat az Agymenők-univerzum ezekkel a mellékkarakterekkel, de az első rész után azt gondolom, hogy van benne potenciál. A mellékszereplők most már főszereplők, körülöttük forog a cselekmény, és az Agymenők kockái említésként vannak jelen, gyakorlatilag ők az okozói a történéseknek, de ez így épp elég is Stuartnak és a csapatának. Bár kapunk egy cameót, lehetséges, hogy a további részekben is felbukkan egy-egy közkedvelt karakter a korábbi sorozatokból. Engem megvett, csak így tovább!
Ilyen a valóságban nincs! A sorozatot lezáró film ott veszi fel a fonalat, ahol a harmadik évad befejeződött. Nick és Charlie felfedezték egymást, elmélyítették a kapcsolatukat, jöhet a végzős év Nick számára. A sorozat harmadik évadában is megjelentek negatív hatások a főszereplőkre, itt a filmben is folytatódik ez, most a másik félnél. Ez a történetszál kicsit összecsapott lett számomra, de nem is ezzel volt összességében a legnagyobb problémám. Lehet, hogy most az a gond velem, hogy nem vagyok ilyen szerelmes hangulatomban, de ilyen szerelemábrázolás is csak a filmekben lehet, mert ez a valóságban baromi ritka lehet, ha létezik egyáltalán. Értem én, hogy a queer közösség van végig a középpontban, de ez is egy idea... több»
Kicsit aggódtam, hiszen régen volt a gimnázium, amikor olvastam a történetet, de nagyjából képben voltam a sztorival. Christopher Nolan nem tud melléfogni. A történet, a látvány, a színészek remek munkát végeztek. Göransson zenéje ismét zseniális, magával ragadó. Végig fenntartja a néző figyelmét, hamar eltelik ez a háromórás játékidő. Abszolút filmszínház!
Kicsit soknak éreztem az X-es besorolást, bár a Sikoly 6-nál valóban durvább volt, a Fűrész X-nél egy fokkal kisebbnek éreztem a brutalitását. Ennek ellenére egy szuper moziélmény kerekedett belőle, hiszen nem nagyon járok moziba este 22:00 óra után. Nagyon tetszett, hogy most is egy családot üldöz a gonosz halottunk, most is egy lepukkant ház lett a cselekmény helyszíne, és a 2013-as film után most is egy komoly téma bújik meg a cselekményben (párkapcsolaton belüli erőszak). A történet már izgalmasan kezdődik és egyszer sem válik unalmassá, végig pörögnek az események. Külön humorforrásként kapunk egy demens rokont, aki a sok szörnyűséget a vicces mondataival szakítja meg. A film is bizonyí... több»
Anno, amikor moziban adták, nagyon meg szerettem volna nézni, de sajnos lemaradtam róla. Most, hogy felkerült a streamingre, végre eljutott hozzám is a film. Kicsit lassan indul a film, és őszintén a hangulata a témája miatt eléggé nyomasztó volt számomra, gondolok itt a gyász feldolgozására. (Valószínűleg ha moziban láttam volna, akkor még jobban a hatása alatt lettem volna - általában a mozis élmények jobban kihozzák a film célját nálam.) Szóval az a nyomasztó és kellemetlen érzés a film több mint a feléig nem eresztett, csak enyhült a film végéig, szóval végig ott volt velem. Ügyesen megírt forgatókönyv komplex karakterekkel és történettel. Aki nem egy üres, kevés mondanivalóval rendelkez... több»
Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, hasonlót vártam, mint a tavalyi Superman-film volt. Azt kell mondanom, hogy kellemeset csalódtam a filmben. Nem egy eredettörténetet kapunk (noha a film alkalmaz flashback-jeleneteket, amelyek jókor vannak jó helyen), hanem egy kalandot Supergirl életéből, amely a barátságról, bosszúról és a családról is szól. Noha nem James Gunn rendezte a filmet, végig olyan érzésem volt, mintha egy Galaxis Őrzői-spinoff lenne - bár az egy másik univerzum. És ez nem rossz, hiszen jó zenék voltak, más bolygók színes lakói, valamint nagyon jó akciójelenetek tarkították a filmet. A 2025-ös Superman elindította az új DC-filmek univerzumát, a Supergirl pedig f... több»
A film fő gerincét az első kettő Sikoly-film adja, melyek a 2020-as években készültek. Az új szereplők mellett megjelennek a régi, klasszikus karakterek is, akik nélkül nem működne a film (láttuk korábban a 2013-as ötödik felvonásban). Az alkotók nagyon jól lovagolják meg az utóbbi évek horrorfilmjeit, a poénforrások pedig szintén az elmúlt évek történésein alapulnak. A nosztalgia is nagyon jól működik, néha behoznak korábbi kedvenc poénokat, melyek lehet, hogy nem adnak pluszt a sztorihoz, mégis jó visszagondolni rájuk. Pozitívum, hogy visszatért a Brenda-Cindy páros, Ray és Kurta is, bár kaphattak volna kicsit több képernyőidőt is. Ahogy véget ért a film, remélem, lesz folytatása, azt gond... több»
80 Az éhezők viadala: Az aratás hajnala (2026)