Erőszakik

Martin McDonagh fekete humorú, egzisztencialista drámája két ír bérgyilkosról szól, akik egy balul sikerült akció után Brugge-ben várnak utasításokra. A film stílusa vérbeli angol gengszterkomédia, amely egyszerre groteszk, tragikus és szellemes, a v... Többároska meseszerű szépsége éles kontrasztban áll a szereplők belső vívódásaival és a brutalitással. A cselekmény lassan indul, de fokozatosan bontakozik ki a bűntudat, megbocsátás és sorsszerűség drámája, miközben a főbb karakterek, Ray (Colin Farrell) és Ken (Brendan Gleeson) összetett, árnyalt figurák, akiket remek színészi játék tesz emlékezetessé. Farrell hitelesen hozza a lelkiismeretfurdalással küzdő fiatalt, Gleeson bölcsebb, érzelmesebb karaktert, Fiennes pedig a főnök szerepében fenyegető és groteszk. A forgatókönyv éles dialógusokkal, zseniális karakterekkel és bravúrosan adagolt csavarokkal dolgozik; a rendezés precíz, Brugge városa atmoszférikus díszletként szolgál. Objektív szempontból ritka jól sikerült fekete komédia: egyszerre nevettet és mélyen elgondolkodtat, szubjektíven pedig hosszan megmarad az emberben. Főleg a sötét humor, dráma, és igényes filmek kedvelőinek ajánlott.

Kb. 100x hangzik el a filmben, hogy Bruges. A története vontatott, csak várnak arra a palira. Közben Farrel kicsit megagyal egy törpét, meg szenved a múltján.

Ez a film jobb, mint amire emlékeztem. Sok év után most néztem újra, és hát nagyon össze van rakva. A szokásos, minimalista hangulata van, mint a rendező-forgatókönyvíró későbbi két ismertebb filmjének, a Három plakátnak és az A Sziget szellemeinek. ... TöbbKevés dolog történik, és kevés szereplővel, ezt sokan ingerszegénynek és unalmasnak érzik, de csak annyi van, hogy nem vonják el hülyeségek a figyelmünket. A cselekmény lassan épül, van időnk elmélázni a szereplők lelkivilágán és Ken feloldhatatlannak látszó dilemmáján. Eközben Martin McDonagh sajátos humora is működik, és vannak részletek, amik csak a vége felé nyernek értelmet. Például az, hogy az elején van három túlsúlyos turista, akik fel akarnak menni egy toronyba, de nem ajánlják nekik. Ez amúgy az egyik sokat idézett poénos jelenete is a filmnek. A végén meg azért van zárva a torony, mert előző nap szívrohamot kapott egy túlsúlyos turista, amikor felment. A maroknyi mellékszereplő egyike se szerepel csak úgy, később mindegyiknek lesz még visszatérése, nagyon érdekes, ahogy ezekkel játszik a rendező. Colin Farrell és Brendan Gleeson párosa megunhatatlan, ennél már csak az jobb, amikor a film második felére megérkezik Ralph Fiennes. Azt hiszem, hogy ez egy olyan film, amit érdemes egyszer-kétszer újranézni. Én most láttam másodszor, de még egyszer biztosan meg fogom nézni úgy 10-15 év múlva.

Nekem nagyon tetszett ez a film. Elborult és fekete humora van ami valóban eléggé depresszív hangulatot kölcsönzött a filmnek. Nekem ettől függetlenül tetszett.