fabuandras

Egyszer működött, másodszor már kevésbé
Számomra a Sisu második része egy olyan film lett, amit érdekes volt végignézni, de nem hagyott bennem igazán mély nyomot. Az alapötlet továbbra is erős: egy magányos, kemény férfi kerül szembe brutális ellenségekkel, és szinte megállíthatatlanul halad előre. Ez a fajta túlélőhangulat most is működik, de érezhető, hogy a film sokszor ugyanazokat az elemeket ismétli, mint korábban, ezért kevésbé volt meglepő. A látvány és az akciók rendben vannak. A harcjelenetek nyersek, véresek és kemények, amitől a film végig feszült marad. Ugyanakkor egy idő után kicsit egyhangúvá válik, mert szinte mindig ugyanarra épül: a főhős bajba kerül, majd valahogy mégis győz. Ez eleinte izgalmas, később viszont m... több»

Legénybúcsú: ami megtörtént, az ott is marad
A Legénybúcsú (2025) számomra egy tipikusan olyan film lett, ami egyszer nézhető, de nem hagy túl mély nyomot. Nem volt rossz, de nem is éreztem azt, hogy különösen emlékezetes lenne. Inkább egy könnyed, közepes vígjáték, amit akkor lehet élvezni, ha az ember nem vár tőle túl sokat, csak egy kis kikapcsolódást. A történet alapja ismerős: egy legénybúcsú köré épül minden, ahol a dolgok nem egészen úgy alakulnak, ahogy azt előre eltervezik. Vannak félreértések, kínos helyzetek, váratlan fordulatok, és persze sok beszélgetés arról, ki mit akar az élettől és a kapcsolataitól. Ez önmagában nem rossz, de a film nem nagyon lép túl a megszokott kereteken. Sok jelenetet már előre lehet sejteni, ezért... több»

Több
Az Ősi ösztön megnézése után vegyes érzéseim maradtak, inkább csalódott voltam, mint elégedett. A film hangulata és a plakát alapján valami sokkal erősebb, feszültebb és mélyebb történetre számítottam. Úgy éreztem, hogy egy igazán nyomasztó, ösztönökre építő film lesz, ami végig bennem marad. Ehhez képest a végeredmény sajnos csak részben működött. A történet alapötlete nem rossz, mert az emberi ösztönökről, félelmekről és belső harcokról próbál szólni. Viszont a film nem bontja ki ezt igazán. Sok jelenet lassú volt, és gyakran azt éreztem, hogy nem történik semmi igazán fontos. Volt időm unatkozni, pedig ennél a témánál inkább folyamatos feszültséget vártam volna. A szereplők sem kerültek i... több»

Két hang, egy közös álom, ilyen volt a Song Sung Blue
A Song Sung Blue számomra egy igazán kellemes élmény volt. Nem egy harsány vagy túlpörgött film, inkább nyugodt, emberi és szívből jövő. Nézés közben végig azt éreztem, hogy a történet nem akar többet mutatni annál, ami: két ember kapcsolatát, akik a zenén keresztül találnak egymásra és önmagukra. Ez a visszafogottság szerintem nagyon jól állt a filmnek. Hugh Jackman és Kate Hudson párosa működik, hitelesek együtt, és el lehet hinni róluk, hogy közös múltjuk és közös álmuk van. Nem játszanak túl, inkább természetesen vannak jelen, ami sokat hozzáad az egészhez. A zenei részek különösen tetszettek, mert nem csak betétdalok, hanem a történet részei. A dalok érzelmet adnak, segítenek jobban meg... több»

Csendes éj, gyenge élmény
A Csendes éj, véres éj számomra sajnos csalódás volt. Úgy ültem be rá, hogy egy keményebb, sötétebb karácsonyi horrort kapok, de végül inkább egy gyenge, széteső filmet láttam. Az alapötlet még működhetett volna, mert a karácsonyi hangulat és az erőszak keverése önmagában érdekes, de a megvalósítás nem lett az igazi. Sok jelenet kiszámítható volt, és nem éreztem azt a feszültséget, amit egy ilyen műfajú filmnél várnék. A történet szerintem nagyon egyszerű, sőt helyenként lapos. Többször azt éreztem, hogy csak egyik jelenet követi a másikat igazi súly vagy értelem nélkül. A szereplők nem igazán voltak kidolgozva, nehéz volt bárkivel is azonosulni, így a veszély sem hatott igazán. Amikor elvil... több»