andras

A józan ész otthon maradt
Az ilyen típusú filmektől én mindig kicsit tartok, mert a legtöbbször tök egy kaptafára készül az összes, és a jó poénokat már mind ellövik a kétperces előzetesben. Ez viszont meglepően jól sikerült film lett. Nem mondom, hogy életem filmje volt, meg hogy nem fogom elfelejteni az egészet pár hét múlva, de abban a másfél-két órában legalább egy másodpercre sem kellett a saját gondjaimon agyalnom. A négy csaj közötti adok-kapok nagyon működött. Itt konkrétan olyan volt az egész hangulat, mintha be sem kapcsolták volna a kamerákat, csak elengedték volna őket a forgatáson, ők meg nevetgélve hülyét csináltak magukból. Voltak benne olyan részek, amik elborultak és túltoltak voltak egy-két jelenet ... több»

Készen állsz egy nosztalgikus varázslatra!?
Kicsit félve ültem be a moziterembe, mert a több évtizedes kihagyás után érkező folytatások sokszor kiábrándítóak szoktak lenni, de ez a film most kifejezetten kellemes meglepetést okozott. Már az első percekben visszahozta azt a bizonyos ismerős, varázslatos légkört. Sandra Bullock és Nicole Kidman között még mindig elképesztően működik a kémia, mintha egyetlen nap sem telt volna el az előző rész óta. Egyszerűen jó volt őket újra együtt látni a vásznon, csodásan kiegészítik egymást, és a karaktereik dinamikája most is elviszi a hátán az egész történetet. Nagyon tetszett, hogy az új szereplők sem hatottak idegennek vagy erőltetettnek, teljesen jól passzoltak a családi történetbe. ​A sztori h... több»

Időre megy a játék
Scott Waugh rendezése pontosan azt hozta, amit egy ilyen akciófilmtől vár az ember, se többet, se kevesebbet. A sztori rettentően egyszerű, nem kell rajta sokat gondolkodni. Adott egy nagyon fontos küldetés, egy szervátültetésre váró hűtőtáska, amit minél hamarabb el kell juttatni a célba, miközben körülöttük folyamatosan robban minden. Az egész film egy óriási rohanás az idővel. Alan Ritchson és Owen Wilson párosa meglepően jól működik együtt a vásznon. Ritchson hozza a megszokott kemény fiút, aki egyedül elintéz egy egész sereg ellenfelet, Wilson pedig a lazább, viccesebb figurát. Ez a két teljesen eltérő karakter nagyon jó dinamikát ad a jeleneteknek. Amikor már túl sok lenne az akcióból,... több»

Amikor a lagzi meetingel a családi DNS-teszttel
Őszintén szólva kicsit tartottam a Ki hitte volna? 2.: Az esküvő című filmtől, mert a vígjátékok folytatásai elég gyakran megbicsaklanak, de ez a rész nálam kifejezetten betalált! Ha egy könnyed, pörgős és felhőtlenül szórakoztató mozira vágytok a haverokkal vagy a családdal, ezt érdemes beiktatni. A sztori ott pörög fel igazán, ahol a DNS-tesztes kulturális kavarodás találkozik az esküvői készülődés teljes káoszával. Christian Clavier és Didier Bourdon párosa zseniális: az a fajta apuka-kémia van köztük, ahol a feszengő arisztokrata és a laza autókereskedő folyamatosan egymás agyára megy. A plakáton lévő bajor bőrnadrágos meg indián jelmezes portrék már önmagukban előrevetítik a félreértése... több»

Őszintén szólva úgy ültem be a "Csak egy éjszaka" vetítésére, hogy egy átlagos romkomot várok, de meglepően kellemeset csalódtam. Nagyon bejött az a sűrű, éjszakai hangulat, amit a film már az első percektől kezdve megteremt. Monica Barbaro és Callum Turner között úgy izzik a levegő, amit mostanában ritkán látni a mozivásznon. Nem tűnik mesterkéltnek vagy erőltetettnek a kapcsolatuk, egyszerűen működik az a bizonyos kémia. Külön tetszett, hogy a sztori nem akar többnek látszani annál, mint ami: egyetlen éjszaka leforgása alatt követhetjük végig két ember találkozását, a döntéseiket és az apró, őszinte pillanataikat. A párbeszédek pörögnek, tele vannak humorral és olyan életszerű megszólaláso... több»