Az olajügynök számomra egy lassabb, de érdekes történet volt, ami betekintést ad egy olyan világba, amit ritkán látunk ilyen közelről. A sorozat főleg az olajipar körül forog, és azt mutatja meg, hogyan működik ez a kemény, sokszor kíméletlen közeg. Nem a nagy akciók dominálnak, inkább az emberi döntések, a pénz és a hatalom kerül előtérbe. Billy Bob Thornton karaktere hiteles és erős, jó volt nézni, ahogy próbál lavírozni a problémák között. Nem egy szerethető figura, de pont ettől érdekes. A történet sokszor komor, néha nyomasztó, de végig érezni rajta, hogy valós dolgokról szól. A párbeszédek egyszerűek, mégis sokat mondanak a szereplők gondolkodásáról. Összességében nem egy könnyed darab... több»
Egy kemény visszatérés A 28 évvel később – A csonttemplom egy nagyon sötét és kemény hangulatú film, ami jól illeszkedik a sorozat világához. Már az elején érezni, hogy ez nem egy könnyed mozi, hanem inkább egy nyomasztó túlélőtörténet. A film sok tekintetben visszatér a régi részek stílusához: koszos, kegyetlen és reménytelen világot mutat, ahol az emberek már nem csak a fertőzöttektől félnek, hanem egymástól is.
A történet nem túl bonyolult, inkább egy egyszerű, de erős alapra épül. A „csonttemplom” központi helyszín, sokak szerint is az egyik legerősebb eleme a filmnek, és ezzel én is egyetértek. Látványban nagyon durva, néha már kifejezetten nyugtalanító, de pont ettől működik. A film nem akar mindent elmagyar... több»
Egy ház, ahol semmi sem az, aminek látszik A The Housemaid – A téboly otthona egy lassan kibontakozó thriller, ami fokozatosan húzza be a nézőt a történetébe. Nem egy pörgős film, inkább lépésről lépésre építkezik, és végig érezni rajta azt a nyomasztó hangulatot, hogy ebben a házban valami nagyon nincs rendben. Végig volt bennem egy furcsa, nyugtalan érzés, mintha a film bármelyik pillanatban átfordulhatna valami rossz irányba. A történet alapja egyszerűnek tűnik: egy nő munkát vállal egy gazdag családnál, de hamar kiderül, hogy a zárt ajtók mögött sötét titkok lapulnak. Ami igazán működik a filmben, az a hangulat és a karakterek közti furcsa viszony. A főszereplő szemszögéből jól átjön az a bizonytalanság és félelem, amit ő is érez... több»
Egyszer működött, másodszor már kevésbé Számomra a Sisu második része egy olyan film lett, amit érdekes volt végignézni, de nem hagyott bennem igazán mély nyomot. Az alapötlet továbbra is erős: egy magányos, kemény férfi kerül szembe brutális ellenségekkel, és szinte megállíthatatlanul halad előre. Ez a fajta túlélőhangulat most is működik, de érezhető, hogy a film sokszor ugyanazokat az elemeket ismétli, mint korábban, ezért kevésbé volt meglepő. A látvány és az akciók rendben vannak. A harcjelenetek nyersek, véresek és kemények, amitől a film végig feszült marad. Ugyanakkor egy idő után kicsit egyhangúvá válik, mert szinte mindig ugyanarra épül: a főhős bajba kerül, majd valahogy mégis győz. Ez eleinte izgalmas, később viszont m... több»
Legénybúcsú: ami megtörtént, az ott is marad A Legénybúcsú (2025) számomra egy tipikusan olyan film lett, ami egyszer nézhető, de nem hagy túl mély nyomot. Nem volt rossz, de nem is éreztem azt, hogy különösen emlékezetes lenne. Inkább egy könnyed, közepes vígjáték, amit akkor lehet élvezni, ha az ember nem vár tőle túl sokat, csak egy kis kikapcsolódást.
A történet alapja ismerős: egy legénybúcsú köré épül minden, ahol a dolgok nem egészen úgy alakulnak, ahogy azt előre eltervezik. Vannak félreértések, kínos helyzetek, váratlan fordulatok, és persze sok beszélgetés arról, ki mit akar az élettől és a kapcsolataitól. Ez önmagában nem rossz, de a film nem nagyon lép túl a megszokott kereteken. Sok jelenetet már előre lehet sejteni, ezért... több»
Több Az Ősi ösztön megnézése után vegyes érzéseim maradtak, inkább csalódott voltam, mint elégedett. A film hangulata és a plakát alapján valami sokkal erősebb, feszültebb és mélyebb történetre számítottam. Úgy éreztem, hogy egy igazán nyomasztó, ösztönökre építő film lesz, ami végig bennem marad. Ehhez képest a végeredmény sajnos csak részben működött. A történet alapötlete nem rossz, mert az emberi ösztönökről, félelmekről és belső harcokról próbál szólni. Viszont a film nem bontja ki ezt igazán. Sok jelenet lassú volt, és gyakran azt éreztem, hogy nem történik semmi igazán fontos. Volt időm unatkozni, pedig ennél a témánál inkább folyamatos feszültséget vártam volna. A szereplők sem kerültek i... több»
Két hang, egy közös álom, ilyen volt a Song Sung Blue A Song Sung Blue számomra egy igazán kellemes élmény volt. Nem egy harsány vagy túlpörgött film, inkább nyugodt, emberi és szívből jövő. Nézés közben végig azt éreztem, hogy a történet nem akar többet mutatni annál, ami: két ember kapcsolatát, akik a zenén keresztül találnak egymásra és önmagukra. Ez a visszafogottság szerintem nagyon jól állt a filmnek. Hugh Jackman és Kate Hudson párosa működik, hitelesek együtt, és el lehet hinni róluk, hogy közös múltjuk és közös álmuk van. Nem játszanak túl, inkább természetesen vannak jelen, ami sokat hozzáad az egészhez. A zenei részek különösen tetszettek, mert nem csak betétdalok, hanem a történet részei. A dalok érzelmet adnak, segítenek jobban meg... több»
Csendes éj, gyenge élmény A Csendes éj, véres éj számomra sajnos csalódás volt. Úgy ültem be rá, hogy egy keményebb, sötétebb karácsonyi horrort kapok, de végül inkább egy gyenge, széteső filmet láttam. Az alapötlet még működhetett volna, mert a karácsonyi hangulat és az erőszak keverése önmagában érdekes, de a megvalósítás nem lett az igazi. Sok jelenet kiszámítható volt, és nem éreztem azt a feszültséget, amit egy ilyen műfajú filmnél várnék. A történet szerintem nagyon egyszerű, sőt helyenként lapos. Többször azt éreztem, hogy csak egyik jelenet követi a másikat igazi súly vagy értelem nélkül. A szereplők nem igazán voltak kidolgozva, nehéz volt bárkivel is azonosulni, így a veszély sem hatott igazán. Amikor elvil... több»
Van, aki kopaszon szereti - egyszerű történet, kisebb humorokkal Van, aki kopaszon szereti - úgy ültem be, hogy egy laza vígjátékot várok, és ezt meg is kaptam. Nem lettek túlbonyolítva a dolgok, inkább egyszerű helyzetekre és emberi kapcsolatokra épít. Sok olyan jelenet van benne, ami akár a való életben is megtörténhetne. A szereplők jól illenek egymáshoz, természetesen szórakoznak, nem érződik erőltetettnek a humor. Többször mosolyogtam rajta, voltak kifejezetten vicces pillanatok is, de nem az a fajta film, ami végig hangosan nevetős. Inkább könnyed humor van benne. Nekem tetszett, hogy nem gúnyolódik, hanem kedvesen közelít a témához, és közben megmutatja, hogy mennyire fontos elfogadni magunkat úgy, ahogy vagyunk. A történet egyszerű és jól követhet... több»
Zúzógép: több mint küzdelem a ringben A Zúzógép számomra egy olyan film volt, ami nemcsak a küzdősport világát mutatta meg, hanem azt is, milyen lelki teher és milyen áldozatok állnak egy harcos mögött. Egyszerűen jó érzés volt nézni, ahogy a főszereplő próbál felállni újra és újra, még akkor is, amikor már mindenki más feladná. A film jól mutatja be, milyen nehéz megtalálni az egyensúlyt a sport, a család és a saját határok között. Nem csak arról szól, hogy ki tud nagyobbat ütni, hanem arról is, mennyire fontos, hogy legyen valaki, aki támogat – akkor is, ha épp padlón vagy. Dwayne Johnson erőteljes jelenléttel viszi a hátán a filmet, de Emily Blunt is sokat hozzátesz az érzelmesebb részekhez. Tetszett, hogy a történet nem prób... több»
Örökké... csak kivel? Az Örökké veled? szerintem egy kedves, könnyed és néha meglepően elgondolkodtató romantikus film lett. Tetszett az alapötlet, hogy a főhős gyakorlatilag „választhat” a lehetséges életek és párkapcsolatok között – ez egyszerre volt vicces és kicsit szívszorító is. A történet nem túl bonyolult, de végig fenntartotta az érdeklődésemet, mert kíváncsi voltam, hová jut el a végén a főszereplő. A két főszereplő nagyon jól működik együtt, könnyű velük azonosulni, és szerintem jól átadják azt a bizonytalanságot, amit sokan éreznek, amikor dönteni kell egy kapcsolat sorsa felől. A humor sem erőltetett, inkább finoman, természetesen van jelen. Összességében egy kellemes, bájos film, amit jó érzés volt ... több»
Zootropolis újra beránt – Judy és Nick még mindig verhetetlen A Zootropolis 2. szerintem egy nagyon aranyos és szórakoztató folytatás lett, ami megőrizte az első rész hangulatát, de közben adott hozzá új poénokat és friss történetet is. Jó érzés volt visszatérni ebbe a színes, élő városba, ahol minden állatnak megvan a maga kis világa. Judy és Nick párosa most is remek, ugyanúgy működik köztük a humor és a kedves ugratás, mint korábban. A film tele van cuki mellékszereplőkkel, gyors poénokkal és olyan kis részletekkel, amik miatt az egészet jó nézni. A történet egyszerű, de pont elég izgalmas, és még tanulsága is van. Összességében nagyon jólesett ez a könnyed, vidám folytatás. Ha valaki szerette az első részt, ezt is örömmel fogja végignézni.
Az út vége Óz felé A Wicked 2. rész szerintem egy érzelmes és szép folytatás lett. Már az elejétől érezni lehetett, hogy most jobban a szereplők érzéseire és a kapcsolatukra kerül a hangsúly, és ezt nagyon szerettem. Elphaba és Glinda útja itt sokkal komolyabb, és jó volt látni, hogyan változnak meg a döntéseik miatt. A látvány továbbra is gyönyörű, a zenék pedig erősek és hangulatosak. Összességében szerintem ez egy megható, látványos lezárása a történetüknek, amit jó érzés volt végignézni, ajánlom megnézni azoknak, akik látták az első részét.
Látványos, könnyed, de nem olyan erős, mint régen A Szemfényvesztők 3. szerintem egy könnyed, látványos és szórakoztató folytatás lett, bár bevallom, egy picit többet vártam tőle. Tetszett, hogy visszahozták a jól ismert hangulatot, a trükköket és a csapat lendületét, mert pont ezek miatt szerethető ez a széria. A film gyors tempóban halad, folyamatosan történik valami, és a varázslatszerű illúziók most is jól néztek ki. A szereplők között még mindig működik a kémia, és jó volt látni, hogy megpróbáltak új trükkökkel előállni. Viszont a történet néha kicsit kuszának tűnt, mintha túl sok mindent akartak volna belezsúfolni. Ettől függetlenül végig lekötött, mert izgalmas volt nézni, hogyan próbálnak túljárni mások eszén, és hogy milyen fordula... több»
Izgalmas volt, mégis kevésbé ütött, mint vártam A menekülő ember (2025) szerintem egy pörgős és élvezetes film lett. Engem végig lekötött, mert mindig történt valami izgalmas, valamint kíváncsi voltam, merre halad tovább a történet. Jó érzés volt nézni ezt az akciódús világot, ahol minden sarok mögött újabb veszély várt. Glen Powell nagyon jól hozza a főszerepet. Jó volt látni, ahogy próbál túlélni ebben a kaotikus helyzetben, ahol gyakorlatilag mindenki rá vadászik. Bár a karaktere nem túl bonyolult, teljesen működik ebben a filmben, mert itt inkább az akcióé és a feszültségé a főszerep. A látványvilág is elég erős: neonfények, üldözések, robbanások – pont az a fajta film, amit élvezet nézni, ha az ember valami pörgősebbre vágyik. A szto... több»
Vadászok bolygója - ahol senki nincs biztonságban A Predator: Halálbolygó egy kifejezetten izgalmas film volt, amit nemrég néztem meg, és összességében tetszett, még ha voltak benne kisebb hibák is. A történet most nem a Földön, hanem egy teljesen új, veszélyes bolygón játszódik, ahol az emberek a ragadozók játékszerévé válnak. Már az elején beindul az akció, és szinte végig feszült a hangulat, ami miatt nem nagyon lehetett unatkozni. A látványvilág nagyon erős, a bolygó díszletei és a ragadozók megjelenése brutális lett, tele részletes és sötét elemekkel. A hanghatások és a zene is sokat dobtak az élményen – tényleg érezni lehetett, hogy minden pillanatban történhet valami váratlan. A főszereplő jól hozta a karaktert, akiben megvolt az a b... több»
Vikinglélek modern köntösben Az Utolsó viking (2025) egy igazi különc film, ami egyszerre vicces, furcsa és mégis elgondolkodtató. Már az első percekben látszik, hogy nem egy tipikus akciófilmet vagy vígjátékot látunk – inkább egy sajátos hangulatú, fekete humorral teli történetet, amiben Mads Mikkelsen és Nikolaj Lie Kaas nagyon jól működnek együtt. A kettőjük közötti dinamika az egész film lelke: az egyik karakter komoly és higgadt, a másik pedig teljesen kiszámíthatatlan, ami rengeteg vicces, de néha feszültséggel teli helyzetet hoz.
A film humora sokszor sötét és abszurd, de ez az, ami igazán egyedivé teszi. A rendező stílusa is érezhető: a történet mögött van mélyebb jelentés, például arról, hogyan próbál az ember ... több»
Bizarr világ, erős alakításokkal - 'Mi történik itt?' A Bugonia egy nagyon furcsa és különleges film, ami már az elején érezteti, hogy nem egy szokásos történetet fogunk látni. A hangulata végig nyugtalanító, sokszor elgondolkodtató, és néha kifejezetten bizarr. Emma Stone és Jesse Plemons nagyon jól játszanak, teljesen átadják a karakterek feszültségét és zavartságát. Sokszor úgy éreztem, hogy nézőként én is ott vagyok velük ebben a furcsa helyzetben, és fogalmam sincs, mi fog történni. A film tele van olyan részekkel, ahol gondolkodni kell azon, mit is akar üzenni a rendező. A történet nem mindig egyértelmű, vannak lassabb részek is, amikor nehéz követni, hová tart a cselekmény. De még így is lekötött, mert mindig volt benne valami meglepő va... több»
Túlélni egy másik világban - Játék az életért, ahol a tét te magad vagy Az Alice Határországban az egyik legizgalmasabb, legfeszültebb sorozat, amit az elmúlt években láttam. Már az első rész úgy berántott, hogy észre sem vettem, hogy ennyi idő már eltelt. Nagyon erős a kezdés: hirtelen egy olyan világba csöppenünk, ahol minden ismerős eltűnik, a város üres, és csak néhány ember marad. Az egésznek van egy titokzatos, borzongató érzete, amitől rögtön kiváncsi lettem, mi állhat a háttérben.
Aztán megjelennek a játékok. Ezek azok, amik a sorozat igazi lelkét adják: élet-halál helyzetek, logikai és fizikai próbatételek, ahol minden döntés számít. Ami különösen tetszett, hogy a játékok nem öncélúak, hanem mindig hozzátesznek valamit a karakterekhez, a kapcsolataikhoz... több»
Amikor a család a legnagyobb próbatétel Érzelmes, családcentrikus dráma, ami a hibák, a megbocsátás és az újrakezdés témáját járja körbe. Nekem tetszett, hogy a film nem csak a romantikus szálra fókuszált, hanem sokkal inkább egy anya és lánya kapcsolatára. Az életükben bekövetkező tragédiák és félreértések miatt teljesen eltávolodnak egymástól, mégis ott van köztük az a kötelék, amit nem lehet csak úgy elszakítani. A színészek kifejezetten jól hozzák az érzelmi hullámzásokat, sokszor magamra ismertem egy-egy konfliktusban vagy reakcióban. A film tempója néha lassabb, és előfordult, hogy túl sok drámát zúdítottak egyszerre a karakterekre, de ez mégsem vont le sokat az élményből. Inkább jobban megértettem, hogy mennyire nehéz kiláb... több»
82 Az olajügynök (2024)