Csendes éj, gyenge élmény A Csendes éj, véres éj számomra sajnos csalódás volt. Úgy ültem be rá, hogy egy keményebb, sötétebb karácsonyi horrort kapok, de végül inkább egy gyenge, széteső filmet láttam. Az alapötlet még működhetett volna, mert a karácsonyi hangulat és az erőszak keverése önmagában érdekes, de a megvalósítás nem lett az igazi. Sok jelenet kiszámítható volt, és nem éreztem azt a feszültséget, amit egy ilyen műfajú filmnél várnék.
A történet szerintem nagyon egyszerű, sőt helyenként lapos. Többször azt éreztem, hogy csak egyik jelenet követi a másikat igazi súly vagy értelem nélkül. A szereplők nem igazán voltak kidolgozva, nehéz volt bárkivel is azonosulni, így a veszély sem hatott igazán. Amikor elvil... több»
Van, aki kopaszon szereti - egyszerű történet, kisebb humorokkal Van, aki kopaszon szereti - úgy ültem be, hogy egy laza vígjátékot várok, és ezt meg is kaptam. Nem lettek túlbonyolítva a dolgok, inkább egyszerű helyzetekre és emberi kapcsolatokra épít. Sok olyan jelenet van benne, ami akár a való életben is megtörténhetne. A szereplők jól illenek egymáshoz, természetesen szórakoznak, nem érződik erőltetettnek a humor. Többször mosolyogtam rajta, voltak kifejezetten vicces pillanatok is, de nem az a fajta film, ami végig hangosan nevetős. Inkább könnyed humor van benne. Nekem tetszett, hogy nem gúnyolódik, hanem kedvesen közelít a témához, és közben megmutatja, hogy mennyire fontos elfogadni magunkat úgy, ahogy vagyunk. A történet egyszerű és jól követhet... több»
Zúzógép: több mint küzdelem a ringben A Zúzógép számomra egy olyan film volt, ami nemcsak a küzdősport világát mutatta meg, hanem azt is, milyen lelki teher és milyen áldozatok állnak egy harcos mögött. Egyszerűen jó érzés volt nézni, ahogy a főszereplő próbál felállni újra és újra, még akkor is, amikor már mindenki más feladná. A film jól mutatja be, milyen nehéz megtalálni az egyensúlyt a sport, a család és a saját határok között. Nem csak arról szól, hogy ki tud nagyobbat ütni, hanem arról is, mennyire fontos, hogy legyen valaki, aki támogat – akkor is, ha épp padlón vagy. Dwayne Johnson erőteljes jelenléttel viszi a hátán a filmet, de Emily Blunt is sokat hozzátesz az érzelmesebb részekhez. Tetszett, hogy a történet nem prób... több»
Örökké... csak kivel? Az Örökké veled? szerintem egy kedves, könnyed és néha meglepően elgondolkodtató romantikus film lett. Tetszett az alapötlet, hogy a főhős gyakorlatilag „választhat” a lehetséges életek és párkapcsolatok között – ez egyszerre volt vicces és kicsit szívszorító is. A történet nem túl bonyolult, de végig fenntartotta az érdeklődésemet, mert kíváncsi voltam, hová jut el a végén a főszereplő. A két főszereplő nagyon jól működik együtt, könnyű velük azonosulni, és szerintem jól átadják azt a bizonytalanságot, amit sokan éreznek, amikor dönteni kell egy kapcsolat sorsa felől. A humor sem erőltetett, inkább finoman, természetesen van jelen. Összességében egy kellemes, bájos film, amit jó érzés volt ... több»
Zootropolis újra beránt – Judy és Nick még mindig verhetetlen A Zootropolis 2. szerintem egy nagyon aranyos és szórakoztató folytatás lett, ami megőrizte az első rész hangulatát, de közben adott hozzá új poénokat és friss történetet is. Jó érzés volt visszatérni ebbe a színes, élő városba, ahol minden állatnak megvan a maga kis világa. Judy és Nick párosa most is remek, ugyanúgy működik köztük a humor és a kedves ugratás, mint korábban. A film tele van cuki mellékszereplőkkel, gyors poénokkal és olyan kis részletekkel, amik miatt az egészet jó nézni. A történet egyszerű, de pont elég izgalmas, és még tanulsága is van. Összességében nagyon jólesett ez a könnyed, vidám folytatás. Ha valaki szerette az első részt, ezt is örömmel fogja végignézni.
Az út vége Óz felé A Wicked 2. rész szerintem egy érzelmes és szép folytatás lett. Már az elejétől érezni lehetett, hogy most jobban a szereplők érzéseire és a kapcsolatukra kerül a hangsúly, és ezt nagyon szerettem. Elphaba és Glinda útja itt sokkal komolyabb, és jó volt látni, hogyan változnak meg a döntéseik miatt. A látvány továbbra is gyönyörű, a zenék pedig erősek és hangulatosak. Összességében szerintem ez egy megható, látványos lezárása a történetüknek, amit jó érzés volt végignézni, ajánlom megnézni azoknak, akik látták az első részét.
Látványos, könnyed, de nem olyan erős, mint régen A Szemfényvesztők 3. szerintem egy könnyed, látványos és szórakoztató folytatás lett, bár bevallom, egy picit többet vártam tőle. Tetszett, hogy visszahozták a jól ismert hangulatot, a trükköket és a csapat lendületét, mert pont ezek miatt szerethető ez a széria. A film gyors tempóban halad, folyamatosan történik valami, és a varázslatszerű illúziók most is jól néztek ki. A szereplők között még mindig működik a kémia, és jó volt látni, hogy megpróbáltak új trükkökkel előállni. Viszont a történet néha kicsit kuszának tűnt, mintha túl sok mindent akartak volna belezsúfolni. Ettől függetlenül végig lekötött, mert izgalmas volt nézni, hogyan próbálnak túljárni mások eszén, és hogy milyen fordula... több»
Izgalmas volt, mégis kevésbé ütött, mint vártam A menekülő ember (2025) szerintem egy pörgős és élvezetes film lett. Engem végig lekötött, mert mindig történt valami izgalmas, valamint kíváncsi voltam, merre halad tovább a történet. Jó érzés volt nézni ezt az akciódús világot, ahol minden sarok mögött újabb veszély várt. Glen Powell nagyon jól hozza a főszerepet. Jó volt látni, ahogy próbál túlélni ebben a kaotikus helyzetben, ahol gyakorlatilag mindenki rá vadászik. Bár a karaktere nem túl bonyolult, teljesen működik ebben a filmben, mert itt inkább az akcióé és a feszültségé a főszerep. A látványvilág is elég erős: neonfények, üldözések, robbanások – pont az a fajta film, amit élvezet nézni, ha az ember valami pörgősebbre vágyik. A szto... több»
Vadászok bolygója - ahol senki nincs biztonságban A Predator: Halálbolygó egy kifejezetten izgalmas film volt, amit nemrég néztem meg, és összességében tetszett, még ha voltak benne kisebb hibák is. A történet most nem a Földön, hanem egy teljesen új, veszélyes bolygón játszódik, ahol az emberek a ragadozók játékszerévé válnak. Már az elején beindul az akció, és szinte végig feszült a hangulat, ami miatt nem nagyon lehetett unatkozni. A látványvilág nagyon erős, a bolygó díszletei és a ragadozók megjelenése brutális lett, tele részletes és sötét elemekkel. A hanghatások és a zene is sokat dobtak az élményen – tényleg érezni lehetett, hogy minden pillanatban történhet valami váratlan. A főszereplő jól hozta a karaktert, akiben megvolt az a b... több»
Vikinglélek modern köntösben Az Utolsó viking (2025) egy igazi különc film, ami egyszerre vicces, furcsa és mégis elgondolkodtató. Már az első percekben látszik, hogy nem egy tipikus akciófilmet vagy vígjátékot látunk – inkább egy sajátos hangulatú, fekete humorral teli történetet, amiben Mads Mikkelsen és Nikolaj Lie Kaas nagyon jól működnek együtt. A kettőjük közötti dinamika az egész film lelke: az egyik karakter komoly és higgadt, a másik pedig teljesen kiszámíthatatlan, ami rengeteg vicces, de néha feszültséggel teli helyzetet hoz.
A film humora sokszor sötét és abszurd, de ez az, ami igazán egyedivé teszi. A rendező stílusa is érezhető: a történet mögött van mélyebb jelentés, például arról, hogyan próbál az ember ... több»
Bizarr világ, erős alakításokkal - 'Mi történik itt?' A Bugonia egy nagyon furcsa és különleges film, ami már az elején érezteti, hogy nem egy szokásos történetet fogunk látni. A hangulata végig nyugtalanító, sokszor elgondolkodtató, és néha kifejezetten bizarr. Emma Stone és Jesse Plemons nagyon jól játszanak, teljesen átadják a karakterek feszültségét és zavartságát. Sokszor úgy éreztem, hogy nézőként én is ott vagyok velük ebben a furcsa helyzetben, és fogalmam sincs, mi fog történni. A film tele van olyan részekkel, ahol gondolkodni kell azon, mit is akar üzenni a rendező. A történet nem mindig egyértelmű, vannak lassabb részek is, amikor nehéz követni, hová tart a cselekmény. De még így is lekötött, mert mindig volt benne valami meglepő va... több»
Túlélni egy másik világban - Játék az életért, ahol a tét te magad vagy Az Alice Határországban az egyik legizgalmasabb, legfeszültebb sorozat, amit az elmúlt években láttam. Már az első rész úgy berántott, hogy észre sem vettem, hogy ennyi idő már eltelt. Nagyon erős a kezdés: hirtelen egy olyan világba csöppenünk, ahol minden ismerős eltűnik, a város üres, és csak néhány ember marad. Az egésznek van egy titokzatos, borzongató érzete, amitől rögtön kiváncsi lettem, mi állhat a háttérben.
Aztán megjelennek a játékok. Ezek azok, amik a sorozat igazi lelkét adják: élet-halál helyzetek, logikai és fizikai próbatételek, ahol minden döntés számít. Ami különösen tetszett, hogy a játékok nem öncélúak, hanem mindig hozzátesznek valamit a karakterekhez, a kapcsolataikhoz... több»
Amikor a család a legnagyobb próbatétel Érzelmes, családcentrikus dráma, ami a hibák, a megbocsátás és az újrakezdés témáját járja körbe. Nekem tetszett, hogy a film nem csak a romantikus szálra fókuszált, hanem sokkal inkább egy anya és lánya kapcsolatára. Az életükben bekövetkező tragédiák és félreértések miatt teljesen eltávolodnak egymástól, mégis ott van köztük az a kötelék, amit nem lehet csak úgy elszakítani. A színészek kifejezetten jól hozzák az érzelmi hullámzásokat, sokszor magamra ismertem egy-egy konfliktusban vagy reakcióban. A film tempója néha lassabb, és előfordult, hogy túl sok drámát zúdítottak egyszerre a karakterekre, de ez mégsem vont le sokat az élményből. Inkább jobban megértettem, hogy mennyire nehéz kiláb... több»
Igazi rémület vagy csak illúzió? - Horror, ami beférkőzik a fejedbe A Shelby Oaks – A gonosz nyomában egy sötét és nyugtalanító horror, ami főleg a hangulatára épít. Tetszett a kamerahasználat és a VHS-szerű képi világ, ami miatt olyan érzésem volt, mintha valami valódi, tiltott felvételt néznék. A főszereplő alakítása erős, átjön a félelem és a kétségbeesés. Viszont a történet néha szétesőnek tűnt, és maradt bennem pár megválaszolatlan kérdés. Több helyen is inkább közepes értékeléseket kap, és ezt teljesen megértem: nem egy klasszikus, pörgős horror, inkább lassan építkező, nyomasztó élmény. Összességében érdekes próbálkozás, vannak nagyon jó pillanatai, csak a kicsit több magyarázatot hiányoltam.
Jó szerencse – Néha ennyi is elég a boldogsághoz A Jó szerencse (2025) egy kedves, szívmelengető film. A történet egyszerű, de pont ez adja a varázsát: arról szól, hogy néha a szerencse nem onnan jön, ahonnan várjuk, és az élet apró pillanatai sokszor többet érnek, mint a nagy csodák. A film humora könnyed és emberi, a szereplők között pedig nagyon jó a kémia. Különösen tetszett, hogy a karakterek mind egy kicsit más szemszögből látják, mit is jelent boldognak lenni. A színészek remekül hozzák a szerepeiket – Keanu Reeves lazán hozza a jószívű, furcsa karaktert, Seth Rogen és Sandra Oh pedig szokás szerint tele vannak élettel. A film látványvilága vidám, a zene pedig jól erősíti az optimista hangulatot. Bár néha kicsit kiszámítható, és néh... több»
A rémálom visszatér A Fekete telefon 2. számomra izgalmas, de kissé kiszámítható folytatás volt. Az első rész hangulatát sikerült visszahozni, de már nem éreztem benne azt a frissességet és meglepetést, ami az elődjét annyira emlékezetessé tette. A film még mindig erős atmoszférával dolgozik – a feszültség, a zene és a sötét képi világ most is remekül működnek –, viszont a történet néha vontatott, és a fordulatok sem ütnek akkorát, mint vártam. Ethan Hawke továbbra is zseniális a hátborzongató szerepében, ő viszi a hátán az egész filmet. A gyerekszereplők is meglepően jól alakítanak, és sikerül életet vinniük a sztoriba. Tetszett, hogy próbáltak mélyebbre menni a karakterek múltjában, de néha ez inkább lelassít... több»
Amikor a like-ok nem mentik meg a filmet Hát... sajnos nem igazán jött be nekem. Az ötlet, hogy a közösségi média világát és a horror műfaját összekapcsolják, szerintem érdekes lehetett volna, de a megvalósítás gyenge lett. A történet kiszámítható, a karakterek sablonosak, és egy idő után már nem tudott lekötni. A film elején még azt hittem, hogy valami friss, modern slasher élményt kapok, de inkább tűnt egy tucat-horrorfilmnek, amit már ezerszer láttunk korábban. A látvány és a fények ugyan erősek, de ettől még nem lett félelmetesebb a film. A gyilkos figurája sem volt különösebben emlékezetes, és a feszültség is hiányzott. Az egész túl erőltetettnek érződött, mintha csak a trendekre próbált volna ráülni. Összességében a Bekövet a... több»
Egyik csata a másik után (2025) Az Egyik csata a másik után (2025) egy érzelmileg erős és látványosan megvalósított dráma, ami a háború utáni sebeket sokkal személyesebb oldalról mutatja be. Engem leginkább az fogott meg benne, hogy nem csak a fizikai harcról szól, hanem a belső csatákról is, amelyeket az emberek magukkal vívnak, miután a fegyverek elhallgattak. Leonardo DiCaprio alakítása kimagasló – hitelesen hozza egy megtört, de kitartó ember szerepét, aki próbál értelmet találni egy értelmetlen világban. A film lassabb tempója eleinte szokatlan volt, de később rájöttem, hogy ez adja meg a történet mélységét. A látványvilág lenyűgöző, minden beállításban érződik Paul Thomas Anderson kézjegye: a képek szinte mesélnek, a... több»
A társadalom tükre másodszor is A Platform 2. (2024) méltó folytatása lett az első résznek, bár számomra nem ütött akkorát, mint az elődje. Az alapötletet továbbviszi: ismét egy toronyszerű börtönben vagyunk, ahol az élelem elosztása és az emberi természet sötét oldala kerül fókuszba. Ami tetszett, hogy kicsit több háttérinformációt kaptunk arról, miért működik így a rendszer. A látványvilág és a hangulat most is nyomasztó, sötét, folyamatosan fenntartja a feszültséget. Ugyanakkor éreztem, hogy néhány jelenet ismétlődött az első részből, és a fordulatok már nem voltak annyira meglepőek, mégis izgalmas, elgondolkodtató és erős folytatás, ami bár nem tudta teljesen megugrani az első film szintjét, de továbbra is fontos társa... több»
Tükör a társadalomnak A Platform (2019) egy nyomasztó, elgondolkodtató és erőteljes film. A történet egyszerű alaphelyzetből indul: egy toronyszerű börtönben az emberek szinteket kapnak, és a táplálék egy hatalmas mozgó platformon érkezik fentről lefelé. A koncepció zseniális, mert nagyon látványosan mutatja be a társadalmi különbségeket, az önzést és a túlélési ösztön sötét oldalát. Engem az fogott meg a legjobban, hogy a film nemcsak a horrorisztikus jeleneteivel hatott, hanem azzal is, hogy tükröt tart a valóság elé. A színészi játék hiteles, a hangulat végig feszült és nyomasztó. Ez az a fajta film, amit nem feltétlenül könnyű nézni, de mindenképpen érdemes, mert erős társadalmi üzenetet hordoz.
56 Csendes éj, véres éj (2025)
A Csendes éj, véres éj számomra sajnos csalódás volt. Úgy ültem be rá, hogy egy keményebb, sötétebb karácsonyi horrort kapok, de végül inkább egy gyenge, széteső filmet láttam. Az alapötlet még működhetett volna, mert a karácsonyi hangulat és az erőszak keverése önmagában érdekes, de a megvalósítás nem lett az igazi. Sok jelenet kiszámítható volt, és nem éreztem azt a feszültséget, amit egy ilyen műfajú filmnél várnék. A történet szerintem nagyon egyszerű, sőt helyenként lapos. Többször azt éreztem, hogy csak egyik jelenet követi a másikat igazi súly vagy értelem nélkül. A szereplők nem igazán voltak kidolgozva, nehéz volt bárkivel is azonosulni, így a veszély sem hatott igazán. Amikor elvil... több»