Nekem egy nagyon intenzív és nyomasztó élmény volt, pont olyan, amit egy igazi horrorfilmtől várok. Már az elején azt éreztem, hogy valami nincs rendben, és ez a rossz érzés végig ott maradt bennem. Nem az a fajta film, ami hirtelen ijesztget, hanem inkább lassan mászik az ember bőre alá. A múmia kinézete szerintem kifejezetten félelmetes, nem túlzásból, hanem abból a fajta “ez tényleg létezhetne” érzésből. Sokszor azon kaptam magam, hogy feszülten figyelek minden apró hangra, (jelenetre).
A történet egyszerű, de nekem pont ez tetszett. Nem akart okoskodni vagy túlmagyarázni semmit, csak szépen lassan felépítette azt a világot, ahol ez a lény felébred. A szereplők reakciói is elég valóságosak voltak, nem hősködtek, inkább próbáltak túlélni, és ettől sokkal könnyebb volt velük együtt izgulni. A hangulat végig sötét és komor, néha már annyira, hogy azt éreztem, mintha én is ott lennék velük a szűk, poros helyeken.
A rendezés szerintem nagyon erős. Sok olyan jelenet volt, ami egyszerűen belém égett, főleg a fények és a hangok miatt. A zene is rátesz egy lapáttal, mert nem harsány, hanem inkább lassan kúszik be a jelenetek alá, és ettől még feszültebb lesz minden.
Összességében nekem ez a film nagyon bejött. Nem könnyű, nem vicces, nem látványos akció, hanem egy igazi, komoly horror, ami után az ember még egy darabig gondolkodik rajta. Ha valaki szereti az olyan filmeket, amik nem csak ijesztgetnek, hanem hangulatot építenek, szerintem ez nagyon jó választás. Én teljesen belemerültem, és még utána is bennem maradt az a kellemetlen, hideg érzés, amit csak a jól megcsinált horrorok tudnak adni.
66 Lee Cronin: A múmia (2026)
Egy újságíró fiatal lánya nyomtalanul eltűnik a sivatagban. Nyolc évvel később a megtört családot váratlan sokk éri, amikor a lány visszatér hozzájuk. Az örömteli... több»
