Anders Thomas Jensen íróként és rendezőként is letette a névjegyét a skandináv film világában, de nemzetközi vizeken is kipróbálta már magát (megírta a Setét Torony forgatókönyvét). Korunk egyik legnívósabb dán színészével, Mads Mikkelsennel igencsak gyümölcsöző munkakapcsolatot mondhatnak magukénak: immár 7. alkalommal dolgoznak együtt.
Az utolsó viking egy éjfekete tragikomédia az eltemetett múltról és elfojtott traumákról, melyeket bármilyen mélyre is temetünk, mindaddig kísértenek, amíg szembe nem nézünk velük.
A film alaphelyzete kezdetben inkább akció-vígjátéknak tűnik: egy bankrablásból származó pénz elásása és az azt kereső testvérek története. De itt nem egyszerű kincskeresésről van szó — az út során a film mélyebbre ás az identitás, trauma és családi kapcsolatok témáiban.
Anker (Lie Kaas) 15 év börtön után szabadul, és a testvére, Manfred segítségére számít, hogy megtalálják a régen elásott pénzt. Azonban Manfred olyan mentális problémával küzd, amely miatt már nem emlékszik semmire — plusz egy sajátos hiedelem szerint John Lennonnak képzeli magát a Beatlesből.
A narratíva folyamatosan váltogat komikus és tragikus pillanatok között. A flashbackek a testvérek traumatizáló gyermekkorába engednek bepillantást, amik összetörik a szívet, hogy aztán a jelen groteszk humora nevetésre késztessen.
A karaktereket nehéz klasszikusan „kedvelhetőnek” nevezni, de éppen ez adja a film sava-borsát, épp ettől lesz mélyen emberi. Mads Mikkelsen Manfredje hol szánnivalóan esetlen, hol olyasmit mutat, amiért csak felnézni tudunk rá, hogy mindezt kibírta gyerekként: így lesz Manfred egy felnőtt, aki gyakorlatilag egy sérült, traumatizált gyermek belső világát hordozza magában. Mikkelsen finoman, nüanszokkal építi fel a figurát, aki nem egyszerűen mentális beteg, hanem egy olyan ember, aki mély gyermekkori traumákat próbál feldolgozni - a maga sajátos módján.
Lie Kaas Ankerje ezzel szemben elnyomja magában a feszültséget: maszkulin, rideg, de sérült testvéréhez való kötődése még mindig a régi. Az ő ellentétük a film egyik érzelmi motorja: egyikük próbál kontrollt tartani, miközben a másik egy teljesen más valóságban él.
A mellékszereplők (politoxikált Beatles-rajongók, „Ringo-hitű” némák és más furcsa egyének) pedig még inkább abszurd színezetet adnak az egésznek, miközben nem veszik el teljesen a történet érzelmi fókuszát sem.
Anders Thomas Jensen rendezése tipikusan skandináv módon egyensúlyoz a groteszk és a mellbevágó között: nem fél sötét, erőszakos jeleneteket beemelni, de képes azokat történetileg és érzelmileg is indokolttá tenni. A film képi világa egyszerre tágas és zárt — a gyönyörű erdei panoráma mintha a karakterek lelki ürességére rezonálna.
A zene sokszor nem csak aláfestésként, hanem narratív eszközként működik, különösen a film azon részeiben, ahol a valóság és Manfred belső világa összemosódik.
Jensen filmje nem egy könnyű film. Alapvető kérdése az identitás, a múlt feldolgozása, és az, hogy miként viseljük el egymást vagy éppen magunkat. A humor sokszor fanyar, groteszk, néha kényelmetlen — de mindez arra szolgál, hogy egy mélyebb emberi igazságot tárjon fel: senki sem egydimenziós, még a legfurcsább figurák sem.
A film emlékeztet arra is, hogy a gyógyulás nem egyenes út és gyakran nevetséges, abszurd, fájdalmas és szívszorító élményekből áll össze. Erős színészi alakítások, egyedi hangvétel, mély érzelmi motívumok groteszk csomagolásban, kreatív rendezésben - Az utolsó viking igazán gazdag utazásra invitál. Egy olyan útra, amely nem csak szórakoztatni akar, hanem provokálni, elgondolkodtatni — olykor nevetés közben, máskor pedig csendes megrendüléssel.
77 Az utolsó viking (2025)
Anker 15 év börtön után szabadul, ahová rablás miatt került. A zsákmányt annak idején a testvére, Manfred rejtette el, és csak ő tudja, hová. Csakhogy Manfreden időközben... több»
Szereplők: Mads Mikkelsen, John Lennon, Nikolaj Lie Kaas, Yoko Ono, Nicolas Bro
