Kábszer

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

2015-ben - bár a film csak kitaláció volt - pár ezer kilométerrel arrébb, Németországban szinte pontosan ez történt, de a "Hogyan adjunk el drogokat a neten (villámgyorsan)" jobban kifejti ezt. Kezdjük a legelején. A film narrációja a legtöbb esetben zavaró és idegesítő lenne, de ebben az esetben a narráció tartja össze a filmet, és segít nekünk eligazodni. A szereposztás egyszerű, de nagyszerű lett, a karakterekhez passzolnak a színészek, de talán nem is a színészek, hanem a történet és a zenék viszik a filmet igazán. A történet röviden: egy fiatal srác a gettóból a Harvardra vágyik, de hiába a jó jegyek és minden erőfeszítés, egy pillanat alatt csődbe mehet minden terve. A film modern közvetlensége és poénjai valószínűleg nem tetszenek majd mindenkinek, és nem is ajánlom 16 éves kor alatt, de remek szórakozást nyújt, ha nem tartod magad prűdnek. Az egyetlen dolog, ami igazán zavart a filmben, az a lezárás, ami egyedül csak a rasszra volt kihegyezve. Ezt a lezárást teljesen feleslegesnek tartottam, mivel a jól felépített film végére előhúzták a rasszkártyát, hogy ne legyél előítéletes, mikor a film egész végig alátámasztja, hogy ez a valóság.

Megleptés film! Nagyon jól építkezik a film és szórakoztató. Jók a zenék a karakterek. A végső üzenet a merj nagyot álmodni! Az akadályok azért vannak hogy legyűrjük őket.

Üdítő 90's feeling mozi nem csak a zenék miatt. Remek!

Nem rossz film. Érdekes és kalandos története van. Bemutat egy más szemszöget, egy más ,,világot". Először nem terveztem, hogy megnézem de ajánlották és végül is nem bántam meg.

Nem tudtam, hogy mire számítsak ettől a filmtől, de nagyon pozitívan csalódtam. Nem tudom, ez-e a legjobb szó rá, de nagyon okos, és eszköztelenségében igen igen szórakoztató.