Nem is igazán tudtam, hogy meg akarom nézni, avagy sem. Végül adtam neki egy esélyt, és nem bántam meg. Nehéz téma, az nem vitás, de végig lekötött a film. A két főszereplő (Crowe és Malek) szerintem zseniálisan hozza a karaktereket, a játékuk fantasztikus.
Egy kicsit Fehér lótusz-feeling, de jóval gyengébb kiadásban. Sok helyen nem átgondolt, következetlen, ami engem eléggé zavart. Ha egy pincét a szivárgó és levegőnél nehezebb gáz alulról tölt fel, és fogy a levegő, ki az az idióta, aki leül a padlóra fuldokolni??? Mellette ott a lépcső, aminek a tetején órákat nyerhet... Ráadásul ha valakit gázmérgezéssel az utolsó utáni pillanatban megmentenek a mentők, az a kórház intenzív osztálya helyett a szállodai ágyában ébred? Ugyan már... És utána ugyanez történik egy másik szereplővel a kábítószer-túladagolást követően??? Neeee... Mindezek ellenére végignéztem, de sokkal jobbat ki lehetett volna hozni a történetből.
A történet elég nyomasztó és sokszor kissé vontatott. Vannak benne olyan döntések, amik kizárt, hogy a való életben úgy történnének, de nem baj. A történet összeségében ennek ellenére hihető, mint ahogy a karakterek is. Nem volt ez rossz, sőt...
A történet érdekesen indul, fenntartja a figyelmet, de sajnos hamar pukkan a lufi. Olyanok a szereplők közti párbeszédek, reakciók és gesztusok, mint a színházi jelenetekben. Hogy a való életben semmiképp nem így zajlana, ebben biztosak lehetünk. A filmben van gazdagon következetlenség, illetve fizikai lehetetlenség, de ennek ellenére végignéztem. A végén egyértelművé tették, hogy a történet folytatódik, de nem biztos, hogy engem érdekelni fog.
80 Nürnberg (2025)